Harcos a cinóberösvényen

Évről évre egyre többen emlékeznek a Becsület Napján Európa hőseire, a keresztény fehér civilizáció mindhalálig kitartó védelmezőire, akik a reménytelenségben sem a megadást választották, hanem a kitörést az ellenséges bolsevista ostromgyűrűből. Budapest-erőd védelme ragyogó példája az európai szellemnek. Idén már kétezren gyűltünk össze a Hősök terén, hogy tisztelegjünk a hősök emléke előtt. Ezúttal az NS-Front szervezte a megemlékezést, ennek tagja a Pax Hungarica Mozgalom, a Véres Kard, a Hungária Skins és a Blood and Honour Hungária. Számtalan külföldi vendég is részt vett a rendezvényen: svédek, dánok, angolok, olaszok, németek, csehek, bolgárok, horvátok, szlovének, sőt, még szlovákok is - utóbbiak részvétele feltételekhez köttetett, melyek betartása a jövőre nézve is kötelező. Az angol, német, cseh, svéd, olasz és magyar szónokok egyaránt tisztelegtek a hősi történelem előtt, s felhívták az emlékezők figyelmét, hogy Európa, mely mindenkor a világ közepe, szellemi teljesítményének motorja volt, mára súlyos életveszélybe került a zsidó világnézet mindent szétrohasztó támadása miatt. Ennek eredménye az individualizálódás és az atomizálódás, a szerves közösségek szétverése, az erőszakos fajkeverés és ebből adódóan a civilizációk harca, a kiüresedett, fogyasztó zombik millióinak élőhalott tömege. Ezzel csakis erős, öntudatos, áldozatvállalásra kész nacionalista és szociálisan is elkötelezett világnézet állítható szembe, hangsúlyozták a szónokok. A megemlékezés a legnagyobb rendben, fegyelmezetten és méltósággal zajlott, a rác követség előtt hangoskodó néhány tucat szellemi fogyatékos “antifasiszta” bohóc hatástalanul izgágáskodott.

Korántsem teljes lista kommentár nélkül.

1993. augusztus 23-án Kecskeméten három cigánybűnöző fényes nappal facsemeték mellől kiragadott karókkal agyonverte a 16 éves Kiss Norbertet. Az ügyben hozott legsúlyosabb ítélet mindössze három és fél év volt.

1999. augusztus 28-án a 21 éves csákvári Csete Ferencet Zámolyon cigánybűnözők verték agyon. Utána a jeruzsálemi ügyvédnő, Katz Katalin és negyven liberális hazaáruló jelentős közreműködésével áldozatként menekültek Strasbourgba.

2004. január 21-én a Tolna megyei Nagydorogon egy Zsolnai Béla nevű cigánybűnöző agyonverte és kifosztotta egy idős ismerősét.

2005. április 16-án a hódmezővásárhelyi Beyruth Rock Caféban mintegy harminc, a városban közismerten bűnözésből (drog- és lánykereskedelemből élő) cigánybűnöző támadt rá néhány magyar tizenévesre. Egyiküket megkéselték, úgy, hopgy a szúrás előtt félrehúzták a kabátját, vagyis tudatosan ölni akartak.

2005. május 8-án Örkényben negyven cigánybűnöző támadt rá két rendőrre, akik egy körözött cigánybűnözőt kerestek.

2005. június 7-én Hajdúhadházon agresszív cigánybűnözők támadtak egy kocsma tulajdonosára, majd a kiérkező rendőröket is megtámadták.

2005. június 7-én Dunavecsén két tizenéves cigánybűnöző életveszélyesen megszúrta egy videotéka női eladóját, mert nem engedte, hogy filmet nézzenek az üzletben.

2005. július 26-án három cigánybűnöző egy balatonfenyvesi vasútállomáson áthaladó vonaton szóváltásba keveredett egy balatonboglári fiatalemberrel, akit ezután a mozgó vonatról a peronra löktek. Az áldozat életveszélyes fejsérülést szenvedett.

2005. augusztus 26-án két cigánybűnöző-horda esett egymásnak a kaposvári plázában. Az őrjöngők szétverték az áruházat.

2005. szeptemberében Ópályiban az éppen borsót szedő 59 éves Jakabné Ördög Katalint hátulról vascsõvel két cigánybűnöző agyonütötte.

2005. november 3-án egy polgárőr a Nyugati téri aluljárón sétált át. Tizenöt cigánybűnöző kötött bele, majd rátámadtak. A polgárőr három támadót ártalmatlanná tudott tenni gázpisztolyával, de a tár kiürült, s ezután a cigánybűnözők rávetették magukat, és súlyosan bántalmazták.

2005. december 3-án intézkedő rendőrt vertek meg a cigányok Zagyvarékason

2005. december 19-én száznál több cigány támadt rá azokra a rendőrökre Hevesen, akik egy körözött cigánybűnözőt akartak elfogni.

2005. december 2-án szamurájkardos cigánybűnözők támadtak négy horgászra az egerszalóki Gerendás büfé parkolójában. Mind a négyen nyolc napon túl gyógyuló, súlyos sérüléseket: bordatörést, nyílt végtagtöréseket szenvedtek. Egyikük koponyájából egy egycentiméteres darabot kellett kioperálni. Az autókat összetörték. A verekedő cigányok állítólag sértő, magyarellenes kijelentéseket is tettek.

2005 decemberében a 47 éves pásztói A. Istvánt három tizenéves cigánybűnöző saját házában brutálisan megkínozta, hogy elárulja, hol tartja örökségből származó nagyobb pénzösszegét. A. István belehalt a kínzásba. A cigánybűnözők testét láncfűrésszel feldarabolták, s egy közeli derítőbe dobták a maradványokat.

2006. március 11-én este Budapesten, a XI. kerületi Fehérvári úton egy villamosmegállóban egy 15 éves cigánybűnöző hátba szúrt egy 17 éves magyar fiút. A sértettet súlyos sérülésekkel szállították kórházba.

2006.március 11-én Inkén egy 59 éves magyar férfi összetűzésbe került cigány szomszédjával, miután az társaival hangoskodott, és az utcán rodeóztak egy Ladával. A magyar férfi megkérte őket, hogy fejezzék be, mire a cigánybűnözők nekitámadtak. A megtámadott magyar férfi önvédelemből flóbertpisztolyát használta, és arcon lőtte az egyik cigánybűnözőt, aki nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. Annak egyik társa ekkor beült a Ladába, és behajtott a megtámadott magyar férfi udvarára, ahol elütötte a magyar férfit, aki súlyos lábtörést szenvedett.

2006. május elején tizenéves cigánybűnözők verte össze egy férfit Olaszliszkán. A férfit elõször részegen, házának udvarán hagyták helyben. A tizenéves cigánybűnözők azért támadtak rá, mert hiába kértek tõle pénzt. A férfi felesége rendőröket hívott, a cigánybűnözők azonban később többször is visszatértek a házhoz, és folytatták a verést, végül vascsővel és karóval ütlegelték áldozatukat, akinek ekkor tört el a keze és a lába. A súlyos bántalmazásról a rendőrség már csak a kórházba szállítás után szerzett tudomást, mert a házaspár nem mert újra a rendőrséghez fordulni.

2006 májusában ugyanezek a cigánybűnözők cigarettát kértek egy asszonytól, ám ő nem adott nekik, mert nem dohányzik. Ekkor brutálisan összeverték.

2006. július 20-án hajnalban Makó külterületén egy Kurai András nevű 15 éves cigánybűnöző megerőszakolta, majd megkötözte és felgyújtotta a 18 éves magyarcsanádi Pénzes Henriettát. A magyar lány néhány nap múlva belehalt égési sérüléseibe.

2006. június 18-án egy 21 éves kisvárdai cigánybűnöző karóval agyonvert egy 69 éves anarcsi gazdát annak saját gyümölcsösében, miután az idős magyar férfi rajtakapta lopás közben.

2006 októberének első napjaiban négy cigánybűnöző napokig kínozott egy tizenhat éves magyar fiút Miskolcon, a Fiatalkorúak Regionális Börtönében. A fiúnak először mindegyikükkel meg kellett verekednie, majd többször, többféle módon megerőszakolták, végül a cellatársak a lepedőkből kötelet készítettek, és ennek segítségével felakasztották a fiatalt. A fiú azért élte túl az akasztást, mert az utolsó pillanatban a kezét be tudta csúsztatni a nyaka és a kötél közé. Ekkor riasztotta az őröket az ötödik cellatárs, aki nem bírta nézni a fiú szenvedését.

2006. október 7-én Öcsödön cigánybűnözők agyonverték a 78 éves Kovács Sándort. Pénze nem volt, így ki sem foszthatták.

2006. október 7-éről 8-ára virradó éjjel Tiszacsegén cigánybűnözők agyonverték a 22 éves jászberényi Farkas Gábort. A fiatalember azért látogatott el a Tisza-menti településre, hogy a család hétvégi házát felkészítse a télre. Este betért barátjával egy helyi szórakozó helyre, ahol beszélgetni kezdett egy ottani lánnyal. A faluban közismert cigánybűnöző Bari család néhány tagja beléjük kötött, ezért a fiatalok távoztak.Tucatnyi cigánybűnöző azonban az utcán halálra verte a fiatalembert.

2006. október 15-én Olaszliszkán a 44 éves Szögi Lajost kislányai szeme láttára lincselte meg több tucat cigánybűnöző.

2006. október 20-án este 8 fős cigánybanda támadt egy szolnoki Ady Endre úti söröző vendégeire. A BMW-vel érkező cigánybűnözők az addig kedélyesen sörözgető magyarok közül több személybe is belekötöttek, mígnem megtalálták az ürügyet a verekedésre: az egyik vendég a cigányoknak nem tetsző zeneszámot hallgatott…

2006. október 27-én este Átányban mintegy 30 cigánybűnöző vert össze egy buszvezetőt, mert az rádudált a buszöbölben ácsorgó, a forgalmat akadályozó társaságra.

2006. november 5-én cigánybűnözők támadtak rá négy budapesti magyar férfira Nakon, akik egyike házat örökölt a Tolna megyei faluban. A cigánybűnözők szerették volna megszerezni az ingatlant, ezért rontottak rá a magyarokra, akik közül egy 27 éves fiatalembert életveszélyes sérüléssel szállítottak kórházba, miután az egyik cigánybűnöző baltával fejbevágta.

2006 novemberében Orosházán súlyosan megsebesítettek egy 68 éves magyar gazdát a portáján fosztogató cigánybűnözők.

2006. november 29-én egy 36 éves cigányasszony őrjöngött a botpaládi polgármesteri hivatalban, mivel a segélyből levonták az iskolatámogatást, miután többszöri felszólításra sem igazolta, hogy iskolába járnak a gyerekei. Az élősködő cigánybűnöző azzal fenyegetőzött, hogy felgyújtja a hivatalt.

2006. november 29-én fosztogató cigánybűnözők vertek agyon egy 58 éves magyar férfit a Miskolchoz tartozó Kerekhegyen lévő telkén.

2006. december 2-án részeg cigányok vertek össze Egerben egy magyar diákot. A fiatalember súlyos sérüléseket szenvedett. 2006. december 11-én egy cigány férfi rosszul lett autójában. Családtagjai mentőt hívtak hozzá, de mire a kocsi odaért, a férfi már meghalt. A cigánybűnözők ekkor nekiestek a mentősöknek. Életüket csak a kiérkező rendőrök tudták megmenteni.

2007. február 28-án a kora reggeli órákban a jászfényszarui vasútállomáson cigányok kilöktek a vonatból egy 36 éves jászapáti magyar férfit, akit előtte megkéseltek.

2007. márciusában egy 26 éves cigány, miután fölvette a segélyt Polgáron, berúgott, majd hazafelé indult ordítozva. Egy útkereszteződésnél rákiáltott egy idősebb biciklistára, hogy álljopn meg, de az nem állt meg. A részeg cigány utánaszaladt, lerángatta a nyeregből, és többször fejberúgta. A férfi a kórházban meghalt.

2007. április 7-én hajnalban Miskolc belvárosában három fiatal cigánybűnöző brutálisan összevert egy nőt és egy férfit egy villamosmegállóban. A cigánybűnözők rabolni akartak, ezért egy nőt a földhöz vágtak, és megrugdosták. A segítségére siető férfit is brutálisan összeverték.

2007. április 8-án, húsvéthétfőn egy 19 éves cigánybűnöző agyonverte és kirabolta a 99 éves Lajos Piroskát.

2007. május 17-én egy 32 éves cigányasszony megkéselte fia egyik iskolatársát a Szabolcs megyei Kisléta általános iskolájában. Előtte a két gyerek összeveszett.

2007. június 18-án hajnalban a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tuzséron egy 12 éves cigánybűnöző belopózott a szomszédban lakó 19 éves nőhöz, és álmában megkéselte, mert a magyar lány előző nap rászólt.

2007. június 24-ére virradóan saját lakásán olyan súlyosan bántalmazott egy cigánybűnöző, a 49 éves K.I. egy 90 éves ózdi bácsit, hogy az a helyszínen meghalt. Ezt követően a gyilkos a lakásból készpénzt és takarékbetétkönyvet tulajdonított el.

2007. június 24-én mintegy ötven cigánybűnöző támadt a rendőrökre. A hatósági személyek igazoltatni akarták egy 15 fős cigány társaság tagjait, akik megtagadták az igazoltatást. Ezután támadtak a rendőrökre, akiknek figyelmeztető lövést is le kellett adniuk.

2007. július 23-án egy 23 éves dunakeszi cigány nő igarettát kért egy idős hölgytől, majd miután nem kapott, leszúrta és kirabolta.

2007. augusztus 16-án a Nógrád megyei Kállón helybéli cigányok vascsővel félholtra vertek egy erdőkürti fiatalembert, aki a szomszédos Erdőkürtön nem sokkal korábban rajtakapta őket terménylopás közben. A fiatalember életveszélyes állapotban került kórházba. A tettesek ellen eljárás sem indult.

2007. szeptember 13-án késő este a szabolcsi Piricsén három cigánybűnöző agyonvert és kirabolt egy helyi kocsmárost.

2007. szeptember 16-án szamurájkarddal vágta meg a budapesti XI. kerületi Black Dog nevű kocsma pultosát két cigánybűnöző miután szóváltásba keveredtek. A magyar férfit súlyos sérülésekkel szállították kórházba.

2007. október 14-én éjjel három cigánybűnöző tört be egy ácsi családi házba. A tulajdonos észrevette őket, a bejárati ajtóhoz sietett, és megpróbálta megakadályozni, hogy értékeit elvigyék. A betörők azonban túlerőben voltak, belökték őt az ajtón, és egy vasrúddal fejbeverték. Szerencséjére, az ütés nem találta el igazán, így „csak” könnyű sérüléseket szenvedett.

2007. november 5-én a Ferenc körút és az Üllői út sarkán egy cigánybűnöző rátámadt egy várandós magyar nőre. Többször arcul ütötte, és kirabolta.

2007. november 8-án cigánybűnözők hatoltak be egy idős gyáli asszony otthonába. A 103 éves nénit brutálisan összeverték és megrugdosták. A bántalmazásnak az vetett véget, hogy a néni megnyomta az otthonába telepített biztonsági rendszer segélyhívó gombját, a Body Guard Hungary diszpécsere pedig rögtön értesítette a rendőrséget. A rendőrök gyorsan a helyszínre érkeztek, így még ott el tudták fogni a hölgy embertelen támadóit, őt magát pedig azonnal kórházba szállították. A néni életveszélyes sérüléseket szenvedett.

2007. november 11-ére virradó éjjel Szalonnán megölt és kirabolt egy 93 éves néint egy 15 éves cigánybűnöző. A gyanúsított 2008 márciusában szabadlábon védekezhetett, miközben néhány szigetvári magyar srácot egy pofonért hónapokra előzetesbe vágtak. Ez a rasszista megkülönböztetés!

A cigánybűnözés történetében is példátlan brutalitással végzett egy 88 éves nénivel egy 21 éves cigány Gadnán 2007. november 18-án. Előbb megerőszakolta áldozatát, majd összeszurkálta a hátát, kinyomta a szemét, baltával széthasította a fejét, végül levágta a lábát.

2007. december 8-án Mátészalkán a Luca büfében cigánybűnözők brutálisan bántalmazták a kocsma tulajdonosát, mert egy helyi cigánybűnözőt a zárórára és annak részegségére tekintettel a kocsmáros nem akart ksizolgálni. A cigánybűnöző ekkor értesítette bűntársait, a Vida-bandát. A cigánybűnözők baltákkal, baseballütőkkel, vasvillákkal felszerelkezve érkeztek a presszóhoz, egy üveggel leütötték a kocsmárost, vasvillát szúrtak bele, szétverték a kocsmát és a kocsmáros autóját.

Saját lakásában verték agyon a 67 éves Balogh Lászlót Tarnabodon cigánybűnözők 2008. február 6-án, majd egy 9600 forint értékű olajraiátort vittek el. A 15, 16 és 17 éves cigány gyilkosok hetek óta fenyegették és fosztogatták a férfit.

85 éves magyar nénit vert agyon és rabolt ki egy 32 éves cigánybűnöző, Orsós Sándor Jászberényben 2008. február 22-én.

2008. február 22-én megtámadott és kirabolt egy ágyhoz kötött magyar bácsit egy cigánybűnöző Mátraszőlősön. A féreg rágyújtotta az ágyneműtartót áldozatára, aki csodával határos módon életben maradt.

2008. február 23-án hajnalban a Heves megyei Tarnaörsön egy 20 éves cigánybűnöző megerőszakolt egy 80 éves magyar nénit, majd 11 ezer forintja átaására kényszerítette, és azt követelte, hogy főzzön neki kávét.

2008. február 23-án hajnalban két cigánybűnöző tört be egy idős asszony házába Nyírvasváriban. A zajra felébredő nénit fenyegetve a pénzét követelték, fojtogatták, majd megkötözték. Az elkövetők végül néhányezer forinttal távoztak.

2008. március 9-én kővel és bottal vert össze két 15 éves cigánylány egy 50 éves férfit Miskolcon, miután nem adott nekik pénzt.

2008. március 10-én délután a gyöngyösi kórházban cigánybűnözők megvertek egy doktornőt, aki egy cigány beteget nem akart befektetni az osztályra. Az orvos szerint a beteg állapota ezt nem indokolta, járóbeteg-szakrendelésre kívánta továbbküldeni. A beteg cigányasszony ezzel szemben biztos volt abban, hogy gyógyíthatatlan, súlyos betegségben szenved, és követelte, hogy vegyék fel fekvőbetegként. Miután a doktornő ezt továbbra sem tartotta indokoltnak, a cigányasszony szitkozódni kezdett, majd a kíséretében lévő fiatal cigány nő többször megütötte a doktornőt. A doktornő beadta felmondását.

Saját bevallásuk szerint 3200 forintot találtak annál a 74 éves ceglédi nőnél, akit saját tanyáján ölt meg két cigánybűnöző 2008. március14-én.

2008. március 19-én két cigánybűnöző erőszakolt meg egy asszonyt a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tornyospálcán, miután rátörték házának ajtaját és megverték.

Rossz jegyet akart adni neki, ezért megrúgta, és egy vascsővel kezdte ütögetni fizikatanárát egy 16 éves cigánybűnöző, Lakatos Zoltán 2008 márciusában. Az eset a józsefvárosi Erdélyi utcai iskolában történt.

2008. március 22-én egy 37 éves cigánybűnöző behatolt egy 59 éves hajósi nő lakásába. Megverte, majd a nyakában lévő 2 db arany nyakláncát és 6 db arany medálját letépte és elvitte.

2008. március 27-én egy 17 éves kaposvári szakiskolás cigány diáklány osztályfőnökét durván becsmérelte, egy másik tanárát leköpte. Kiderült, hogy a kis cigánybűnöző diáktársait rendszeresen terrorizálja. 2008. április 8-án Nyírkátán, a Petőfi utcában mintegy 30 cigánybűnöző akart lincselni, miután egy autó elütött egy féktávolságon belül az útra rohanó purdét.

2008. április 11-én Jászladányban egy 47 éves önkormányzati munkatársat szúrt nyakon egy cigánybűnöző egy törött pohárral, mert kevesellte a segélyt. A törött pohár két centiméterre állt meg a nyaki artériától.

2008. április 16-án megöltek egy 77 éves asszonyt somogyzsitfai otthonában anyagi haszonszerzés miatt cigánybűnözők.

2008. április 19-én este Vásárosnaményban egy 19 és egy 26 éves cigánybűnöző agyonvert és kirabolt egy 69 éves magyar férfit.

Egy 34 éves cigánybűnöző 2008. április 19-én, szombaton Kiskunhalason a kora esti órákban a bejárati ajtót betörve bement egy 52 éves magyar nő lakásába, ahol a feljelentőtől a mobiltelefonja átadását követelte. Hogy szavainak nyomatékot adjon, ütlegelni kezdte a nőt, közben annak kötényét leszakítva a kötényzsebében levő, körülbelül 5 ezer forint értékű mobiltelefont elvette. A bántalmazás során a nő nyolc napon túl gyógyuló sérülést – orrcsont-törést - szenvedett.

2008. április 22-én Somogy megyében, Öreglak-Barátihegyen két lovas kocsin utazó cigánybűnöző támadt egy juhászra, mert annak birkái a földes út közelében legeltek. Kaszával összevágták.

2008. május 2-án Hajdúhadházon, a bocskaikerti vasútállomás közelében öt cigánybűnöző támadt rá egy idős hölgyre, s miután kitépték a kezéből több tízezer forintot tartalmazó táskáját, elszaladtak.

2008. május 4-én ugyanezek a cigánybűnözők a délelőtti órákban a lakásán, bottal vertek meg egy 67 éves asszonyt, s elvették ezüst fülbevalóját. Egy órával később a Hajdúhadház és Bocskaikert közötti úton felborítottak egy kerékpárost. Miután a nő földre került, elragadták a táskáját, letépték aranyláncát.

2008. május 6-án egy tanárnőt fojtogatott egy cigánybűnöző a Heves megyei Dormánd iskolájában, mert a tanárnő rászólt a gyerekére.

2008. május 10-én este a fővárosban öt tizenéves magyar fiatalra, köztük lányokra támadt hat kigyúrt cigánybűnöző a Petőfi hídon. A magyarellenes, rasszista kijelentéseket is hangoztató cigánybűnözők súlyos sérüléseket okoztak a fiataloknak.

Majdnem halálra vert egy férfit Gyöngyösön egy 14 és egy 37 éves cigánybűnöző 2008. május 16-án hajnalban. Az elsődleges orvosi vizsgálat életveszélyes sérüléseket állapított meg a bántalmazott férfin.

2008. május 25-én szolgálatban lévő buszsofőrre támadtak cigánybűnözők Miskolcon. Az egyik városi autóbuszjárat vezetője a Miskolc belvárosi megállónál kinyitotta az első ajtót a felszálláshoz, ekkor - nem tudni, miért - négy cigány férfi és egy cigány nő, aki a karjában kisgyermeket tartott, szidalmazni kezdte őt, leöntötték sörrel, egyikük pedig megrúgta.

2008. május 29-én Nagykállóban egy 16 éves cigánybűnöző súlyosan bántalmazta öccse 39 éves tanárát annak lakásánál. Előzmény, hogy a pedagógus egy iskolai verekedés miatt kérdőre vonta a cigánybűnöző öccsét.

2008. június 13-án éjszaka cigányok verték agyon és rabolták ki saját házában a zagyvarékasi D. Józsefet.

A Magyar Gárda mentette ki az életveszélyben lévő Pölöskei Lászlót és feleségét Galgagyörkről 2008. június 14-én. A fiatal magyar párt őrjöngő cigány szomszédaik meg akarták ölni. Előzmény, hogy a Pölöskeiék telkén álló nyárikonyhában jogtalanul tartózkodik az Oláh család, s a bitorlás miatti folyamatos viták fajultak addig, hogy a jogkövető magyar párt le akarták mészárolni a cigánybűnözők.

2008. július 24-én délelőtt öt cigány késsel fenyegetőzve kirabolt egy fiatal magyar lányt a fővárosi XI. kerületi Kosztolányi Dezső téren.

2008. július 25-én Kunszentmiklóson egy 14 éves cigánybűnöző téglával fejbedobott egy 45 éves magyar férfit, akibelehalt a sérülésbe.

Életmentésre érkező mentősökre támadtak 2008. július 28-án cigánybűnözők Bicskén. A cigánybűnözők ütésekkel, rúgásokkal fogadták a bajban lévő rokonuk megsegítésére érkező mentősöket.

Tucatnyi cigánybűnöző támadt rá egy magyar férfira és leányára, majd a segítségükre siető feleségére és fiára a Fejér megyei Mezőfalván 2008. szeptember 5-én este, miután a magyar férfi autójával összeütközött egy szabálytalanul, jogosítvány és bukósisak nélkül motorozó cigánnyal. A putrikból előtóduló cigánybűnözők nekiestek a vétlen férfinak és családjának. A vérszomjas söpredék gyilkolási vágyának a kiérkező rendőrök figyelmeztető lövése vetett véget. A magyar áldozatokat súlyos sérülésekkel szállították kórházba.

2008. szeptember 26-án Mátészalkán egy 19 éves cigánybűnöző megerőszakolt egy 71 éves asszonyt. Elfogásakor kiderült, hogy két hónappal korábban egy 58 éves nőt is megerőszakolt.

2008. szeptember 26-án Nyíregyházán egy 15 éves cigánybűnöző kitépte egy nyolcéves lány füléből annak fülbevalóját és elvette arany nyakláncát.

2008. szeptember 27-én Sárospatakon egy 14 éves cigánybűnöző lábon szúrt egy 24 éves magyar férfit, aki életveszélyesen megsérült, kómába esett, majd két nap múlva belehalt sérülésébe.

Előzetes letartóztatásba helyezett a bíróság 2008. szeptember 28-án egy 15 és két 17 éves cigánybűnözőt Dombóváron. A cigánybűnözők szeptember folyamán legalább tíz alkalommal zsarolták meg, rabolták ki és verték össze magyar diáktársaikat. A két idősebb cigánybűnöző korábban már volt büntetve, egyikük hasba szúrt egy magyar nőt.

Pisztollyal lőttek be szegény, egyedülálló idős magyarok házaiba cigánybűnözők Tarnabodon 2008. szeptember 29-én hajnalban. Néhány portára Molotov-koktélt dobtak.

2008. szeptember 29-ére virradóra Patca és Zselickisfalud között egy lovaskocsit hajtó cigány gyeplővel fojtogatott egy 28 éves magyar nőt. A cigánybűnöző azért vadult meg, mert kivilágítatlan szekere elé fogott lovait a magyar nő által vezetett autó reflektora elvakította. Ezért a cigánybűnöző hajánál fogva kirángatta autójából a vétlen sofőrt, és fojtogatni kezdte. A fia közben a megtámadott magyar nő 18 éves öccsét ütlegelte. A cigánybűnözőt korábban már elítélték.

Három cigánybűnöző, köztük két nő támadt egy óvónőre Kiskundorozsmán 2008. október 1-jén, mert a pedagógus azt kérte tőlük, a család óvodába járó gyerekét ne késve vigyék reggelente az intézménybe. A cigánybűnözők a gyermekek szeme láttára ütlegelték és fojtogatták az óvónőt, aki följelentést tett, mire a cigánybűnözők megfenyegették, mondván, ha kimegy az utcára, megölik.

Mintegy ötven cigánybűnöző támadt botokkal egy hagyományőrző csoportra Sazabadszálláson 2008. október 11-én este. A nagyjából 30 fős magyar csoport rókavadászatot imitáló lovagláson vett részt, majd este egy vendéglőben vacsorázott, amikor agresszív cigánybűnözők történ rájuk az ajtót, és ütni-verni kezdték őket. Többen nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedtek.

2008. november elején Mosonmagyaróváron a pályudvaron a 15 éves cigánybűnöző Dalka István és társa megtámadta a 17 éves dunaszigeti magyar fiút, Ásványi Krisztiánt, és eszméletlenre verték, majd kirabolták. A fiatalember kómába került, lélegeztetőgépen tartották. 2008. december 10-én felébredt a kómából, de látását elvesztette.

2008. november 22-ére virradó éjjel öt ráckevei cigány megerőszakolt, majd megfojtotta a 14 éves Horák Nórát Kiskunlacházán.

A 33 éves F.E., a 23 éves K.A. és a 16 éves Kolompár Zsolt cigánybűnözők saját háza udvarán leütöttek és kiraboltak egy 80 éves magyar nénit 2008. december 1-re virradó éjjel. A néni meghalt.

2008. december 2-án Sátoraljaújhelyen két cigánybűnöző brutálisan megvert egy tanárt annak kertjében. Ok, hogy a tanár néhány évvel korábban (!) egy iskolai csetepaté során szétválasztotta a verekedőket, akik egyike az egyik cigány fia volt.

2008. december 6-án délután egy 21 éves cigánybűnöző Budapesten a VIII. kerületi Diószeghy Sámuel utca egyik lakásában leszúrt egy idősebb férfit.

2008. decermber 11-én Sátán három cigánybűnöző brutálisan összevert és kirabolt egy 67 éves magyar nénit. A néni másnap belehalt sérüléseibe.

Brutálisan megvertek és kiraboltak egy idős férfit kovásznai lakásán 2008. december 14-én délután. A a 84 éves Paltán József a kórházban belehalt sérüléseibe.Gyilkosai: a 18 éves Budi Ernő és a 26 éves Budi Zoltán cigánybűnözők. Az idős székely orr- és szemöldökcsontját, bordáit eltörték, fejét csavarhúzóval szurkálták össze az állatok. Az öregnek 1000 lejért, vagyis nagyjából 70 ezer forintért kellett meghalni.

2008. december 15-ére virradó éjjel saját otthonában támadták meg a vecsési Városi Nemzeti Szövetség, valamint a Jobbik helyi vezetőjét, Szabó Attilát, a Magyar Gárda tagját, aki nemrég arról lett nevezetes, hogy kezdeményezésükre életnagyságú bronz lovas szobrot állítottak Vecsésen a honvisszafoglalás tiszteletére. A 6-7 cigány támadó éjjel lopózott be a házba, s fegyverekkel, viperákkal támadtak az ágyában alvó családfőre, aki ennek ellenére - kitűnő kondíciójának köszönhetően - még képes volt védekezni egy ideig. A lelketlen és kegyetlen támadók a család többi tagját sem kímélték, Szabó Attila feleségét megkötözték, a 14 éves kislányának fegyvert szorítottak a fejéhez, de még a nagymamát is bántalmazták. A támadók végül értékeket is magukhoz vettek, majd távoztak.

2008. december 18-án a fővárosi Bosnyák tér egyik kocsmájában négy részeg cigánybűnöző agyonszurkálta az idős B. Istvánt, mert rájuk szólt a játékautomata rugdosása miatt. 2008. december 21-én egy 16 és egy 30 éves cigánybűnöző karókkal agyonverte azt a 85 éves nénit, aki gyümölcsösében munkát adott nekik. A cigánybűnözők a néni pénzét akarták megszerezni.

2008. december 24-én, Szenteste (!) Szilhalmon egy cigánybűnöző brutáilisan bántalmazott, majd kirabolt egy egyedüláló idős magyar férfit, V.A.-t.

2009. január 6-án kedden Tiszaroffon egy 25 éves cigánybűnöző agyonvert és kirabolt egy 86 éves magyar nénit.

2009. január 15-én Pécsett cigánybűnözők gyilkoltak meg egy idős asszonyt a súlyosan cigányfertőzött Meszes városrészben.

2009. január 21-én jelentette be a győri rendőrség, hogy a városban 2008 novembere óta garázdálkodó cigány rablóbandát kapcsoltak le. A 16 fiatalkorú bűnözőből 15 cigány volt, egy pedig nigériai. Magyar nem volt köztük.

2009. január 27-én Karancslapujtő általános iskolájában egy 17 éves magyar gimnazistát vert össze egy cigánybűnöző. A magyar fiatal iskoláját mutatta be, a továbbtanulást népszerűsítve, eközben szóváltásba keveredett egy cigánnyal, aki szokásos a csordaszellemben bátyjait ráuszította a gimnazistára. Az egyik cigánybűnöző úgy ütötte arcon a magyar ifjút, hogy eltört az arccsontja.

2009. január 31-én este a Heves megyei Boldogon szolgálaton kívli tűzoltók egy kollégájukat búcsúztatták a helyi kultúrházban. Több tucat cigány erőszakosan be akart menni a zártkörű rnedezvényre, s amikor kiküldték őket, rátámadtak a tűzoltókra. Egyiküket megkéselték, súlyos sérülést okoztak neki.

2009. február 1-jén Szolnokon egy 70 éves bácsi rajtakapta az általa bérelt akácos terület cigány fosztogatóit. Elzavarta őket, majd elkezdte visszahordani a fát a telékére. De közben nagyobb létszámban visszatért a bűnöző horda, s a cigánybűnözők kövekkel kezdték dobálni az idős embert, aki ekkor légpuskából rájuk lőtt. Ezek után a tulajdonát védő magyar ellen indult eljárás, akárcsak a kesznyéteni Barna bácsi esetében.

2009. február 4-én Mándokon egy 26 éves általános iskolai tanárnőt brutálisan összevertek, megrugdostak cigánybűnözők, mert egy cigánylány nem szerepelt a farsangi műsorban, valamint a tanárnő szóvá tette, hogy tetves.

2009. február 7-én Hevesen hamis riasztást kaptak a rendőrök azzal, hogy a Dankó Pista utcában tömegverekedés van. A kéttagú járőr ennek nyomát sem látta, viszont vagy harminc cigánybűnöző támadt rájuk, bosszút lihegve, amiért egy nyolcszorosan körözött cigánybűnözőt kerestek korábban.

2009. február 7-én Veszprémben cigánybűnözők hordája megölte az MKB Veszprém román kézilabdázóját, Marian Cozmát. A szerb Zsarko Sesumot, Cozma csapattársát fejbe rúgták, arccsontja tört. A horvát Ivan Pesityet, aki szintén az MKB Veszprém légiósa, vesén szúrták, egyik veséjét el kellett távolítani. A rendőrök Raffael Sándort, Sztojka Ivánt és Németh Győzőt keresik, de a söpredék legalább 30 féregből állt. 2009. február 8-án Ózdon kétszáz felfegyverkezett cigánybűnöző támadta meg a Magyar Gárda helyi tagtoborzó rendezvényét. A tömegmészárlást a rendőrség akadályozta meg.

2009. február 9-én Budapesten a Fő utcán egy cigánybűnöző megkéselt és kirabolt egy 46 éves nőt. A nő súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett.

Julius Evola báró, vagyis baron Giulio Cesare Evola minden idők legnagyobb bölcselője volt. Alábbi, 1968-ban megjelent írása nélkülözhetetlen az amerikai psziché megértéséhez. Magunk részéről nincs egyéb hozzáfűznivalónk az Obama-hisztériához.

Nemrégen olvashattuk az újságokban, hogy – bizonyos számítások szerint – 1970-re a New York-i Manhattan lakosságának felét a néger rassz képviselői teszik ki, és a New York belvárosát alkotó öt kerület lakosainak 28%-a színesbőrű lesz. Hasonló fejleményekre számíthatunk az Egyesült államok más városaiban és vidékein is. Egy elnégeresedésnek, egy keveredésnek vagyunk a tanúi, és annak, hogy a fehér rassz visszaszorulóban van a termékenyebb alsóbb rendű rasszokkal szemben.
Természetesen, a demokrácia szemszögéből ez a jelenség egyáltalán nem rossz – ellenkezőleg. Ismerjük az úgynevezett „faji integráció” élharcosainak ama buzgóságát és engesztelhetetlenségét, amelyet az Egyesült államokban tanúsítanak. A faji integráció szempontjából az elnégeresedés végül is kedvező folyamat. A „faji integráció” élharcosai egyébként nem csupán a rasszok teljes társadalmi összevegyüléséért harcolnak, és nem csupán azt akarják, hogy a négerek bármilyen közhivatalt betölthessenek (ezért voltaképpen arra is számíthatunk, hogy az Egyesült államok elnöke egyszer néger lesz), de azt sem tartják kivetnivalónak, hogy a négerek a fehér rassz vérével vérüket összekeverjék. Az efféle propagandának jellegzetes példája a „Mélyek a gyökerek” című dráma (értsd: a faji „előítéletek” gyökerei), amellyel kapcsolatban többek között az olasz rádió is úgy érezte, hogy többször elő kell adnia.
Tudjuk, hogy az „integracionistákkal” – akik az egalitárius demokrácia dogmájából ezeket a logikus, noha súlyosan aberráns következtetéseket vonják le, és akik, miközben szakadatlanul a szabadságról beszélnek, a fenti dogmából kiindulva egy erőszakos rendszerért harcolnak1 – még szembeszáll, különösen a déli államokban, néhány csoport. Ezek nem szándékoznak szabad utat engedni a néger rassz előretörésének és hazájuk „elnégeresedésének”, azonban nem vetnek számot ennek a jelenségnek az elterjedtségével, abban az értelemben, hogy csak az anyagi és tapintható aspektusát veszik észre. Nem látják, hogy Amerika mennyire „elnégeresedett”, nem pusztán demográfiai-faji értelemben, hanem elsősorban a kultúra, a viselkedés, az ízlés tekintetében, még akkor is, ha tényleges vérkeveredés nincs.
Az Amerikai Egyesült államokra joggal alkalmazták az olvasztótégely hasonlatot. Itt valóban olyan esettel találkozunk, amikor egy nagyon heterogén „prima matériából” olyan embertípus alakult ki, amelynek jellege nagymértékben egységes és állandó. A legkülönbözőbb népek fiai, ha Amerikába költöznek, ugyanazt a bélyeget kapják meg; ritka, ha két generáció után nem veszítik el szinte valamennyi eredeti jellemvonásukat, és nem reprodukálnak egy mentalitását, érzékenységét és viselkedési módját tekintve meglehetősen egységes típust: pontosan az amerikai típust.
De úgy látszik, ebben a vonatkozásban nem találóak az olyan elméletek, mint amilyeneket Frobenius vagy Spengler kidolgoztak. ők szoros kapcsolatot tételeztek fel egy civilizáció formája és a között a „lélek” között, amely a természeti környezethez, a „tájhoz” és az eredeti lakossághoz kötődik. Ha így volna, Amerikában lényeges szerepet kellett volna játszania a bennszülött elemnek: az indiánoknak, azaz a vörösbőrűeknek. A vörösbőrűek fajtája büszke volt; ennek a rassznak volt stílusa, méltósága, érzékenysége és vallásossága. Egy tradicionalista szerző, Frithjof Schuon, helyesen állapítja meg, hogy lényükben volt valami „sas- és napszerű”. és nem félünk kimondani: ha az ő szellemük – legjobb aspektusaiban és adekvát síkon érzékelhető mértékben rányomta volna saját bélyegét az „amerikai olvasztótégelybe” öntött anyagra, az amerikai civilizáció színvonala valószínűleg magasabb lett volna2.
Ezzel szemben – eltekintve a protestáns-puritán összetevőtől (amely az ószövetség fetisisztikus értékelése révén, a maga részéről nem kevés judaizáló eltévelyedésért felelős) – úgy tűnik, hogy éppen a néger elem, a maga primitívségében, adta meg az amerikai psziché meghatározó aspektusainak tónusát. Hát nem jellegzetes az a tény, hogy Amerikában, ha folklórról beszélnek, a négerekre hivatkoznak, mintha ők volnának az ország őslakói? Ezért tekintik az Egyesült államokban „amerikai folklór” ihlette klasszikus operának a zsidó Gerschwin híres „Porgy és Bess”-ét, amely kizárólag négerekről szól. Ugyanez a szerző kijelentette, hogy környezettanulmány céljából hosszabb időt töltött az amerikai négerek között.
De még szembeötlőbb és általánosabb a tánc- és könnyűzene jelensége. Igaza volt Fitzgeraldnak, aki azt mondta, hogy – egyik legalapvetőbb aspektusát tekintve – az amerikai civilizációt a dzsessz civilizációjának nevezhetjük, azaz egy elnégeresedett vagy négeresedő zene és tánc civilizációjának. Ezen a területen, a regresszió és az elprimitíviesedés útján, igen sajátos „vonzások és választások” vezették el Amerikát oda, hogy éppen a négerségből merítsen ihletet, mintha amikor frenetikus ritmusokat és formákat kerestek – mint a modern mechanikus és materiális civilizáció esetleg igazolható kompenzációit – nem találhattak volna sok fellelhető forrást Európában is. Más alkalommal hivatkoztunk Délkelet-Európa táncritmusaira, amelyek gyakran valóban dionüszosziak. De Amerika választott: a saját négerségéből és a kubai négerségből merített ihletet, és azután ez a fertőzés lassanként átterjedt minden országra.
Az amerikai psziché néger komponensét annak idején már a pszichoanalitikus C. G. Jung is észrevette. érdemes felidézni néhány megfigyelését:
„Ami az amerikaiak között engem nagyon meglepett, az a négerség nagy befolyása volt, pszichológiai befolyása, mert bizonyos vérkeveredésekről nem akarok beszélni. Az amerikaiak érzelmi kifejezéseit, elsősorban azt, ahogyan nevetnek, legjobban az amerikai újságok ama mellékleteiben tanulmányozhatjuk, amelyeket a társadalmi pletykának szentelnek. A nevetésnek ez az utánozhatatlan módja, ez a Roosevelt-féle nevetés, eredeti formájában az amerikai négereknél figyelhető meg. Az a jellegzetes járás – ernyedt ízületekkel, vonagló csípővel –, amelyet olyan gyakran látunk az amerikaiaknál, a négerektől származik3. Az amerikai zenét elsősorban a négerek ihletik. Az amerikai táncok néger táncok. A vallási érzelem megnyilvánulásait – az ébredési összejöveteleket, a „szent hempergőket” és más abnormális amerikai jelenségeket – nagy mértékben a négerség befolyásolja. általában az a szélsőségesen eleven temperamentum, amely nem csupán a base ballban nyilatkozik meg, hanem főként a verbális kifejezésmódban – a locsogásnak az az állandó, parttalan áradata, amely az amerikai újságokat jellemzi –, ennek figyelemreméltó példája. Ez minden bizonnyal nem a germán törzsekhez tartozó elődök öröksége, hanem a néger falu fecsegésére hasonlít. Az intimitás szinte teljes hiánya és a mindent elnyelő kollektív élet a nyitott kunyhókban folyó primitív életre emlékeztetnek, ahol a törzs valamennyi tagjának teljes összevegyülése uralkodik.”
Több hasonló megjegyzés után Jung végül feltette a kérdést, hogy az újvilág lakóit európaiaknak tekinthetjük-e még. Ezt a kérdést valóban fel kell tennünk.
Arról a brutalitásról, amely az amerikaiak letagadhatatlan vonásainak egyike, joggal mondhatjuk, hogy néger jellegű. Annak boldog napjaiban, amit Eisenhower nem átallott „európai keresztes hadjáratnak” nevezni, és a megszállás első napjaiban megfigyelhettük ennek a brutalitásnak tipikus formáit, akkor is, ha láttuk, hogy ezen az úton a „fehér” amerikaiak olykor messzebbre mentek, mint néger bajtársaik, akikkel egyébként, más szempontból, gyakran osztoztak az infantilizmusban.
általában: a brutalitást kedvelő ízlés, úgy látszik, immár az amerikai közgondolkodás szerves részévé lett. Igaz, hogy a legbrutálisabb sport, az ökölvívás, a box Angliában született, de az Egyesült államokban fejlődött a legaberráltabb irányba, és itt vált ama kollektív fanatizmus tárgyává, amely azután más népekre is átterjedt. Ami az öklözés és a legvadabb verekedés iránti vonzódást illeti, elég különben, ha megnézünk néhány amerikai filmet, és elolvassuk az amerikai ponyvairodalom néhány alkotását: a mindennapos öklözés ezek állandó témája, nyilvánvalóan azért, mert ez felel meg az óceánon túli nézők és olvasók ízlésének, akik számára, úgy látszik, ez az igazi férfiasság jelképe. Az amerikai becsületkódex ezzel szemben minden másnál jobban a nevetséges európai ócskaságok közé utalta azt, hogy ügyeket, ha tettlegességre kerül sor, szigorú szabályok szerint intézzenek el, nem pedig a puszta kéz és ököl nyers és primitív erejével – ahogy ez a hagyományos párbajban történt. Nem szükséges hangsúlyoznunk az éles ellentétet e között az amerikai jellemvonás és az angol gentleman-magatartás egykori ideálja között, pedig az angol elemnek mégiscsak volt némi szerepe az Egyesült államok eredeti lakosságának kialakításában.
A modern nyugati embert – aki nagy mértékben regresszív típus – különböző aspektusaiban a teknősbékához hasonlíthatjuk: amennyire „kemény” külső magatartásában mint a tett embere, mint gátlástalan vállalkozó, mint szervező és így tovább, annyira „puha” és következetlen belső szubsztanciája szerint. Nos, ami az amerikaiakat illeti, ez kiváltképpen igaz, amennyiben ő képviseli a végletekig vitt deviáns nyugati típust. ám itt a négerek iránti affinitásának egy másik esetével találkozunk. Egy kibicsaklott szentimentalizmus, egy banális pátosz – kiváltképpen az érzelmi kapcsolatokban – az amerikaiakat közelebb hozza a négerekhez, mint a valóban civilizált európaiakhoz. Ezt illetően számos tipikus amerikai regényből és – ismételjük meg – dalból könnyen vonhat le a megfigyelő nem kétséges következtetéseket – és akkor még nem szóltunk a moziról és a magánélet mindennapjairól.
Azt, hogy az amerikaiak erotizmusa egyszerre túlfűtött és – technikailag szólva – primitív, különösen az Egyesült államok-beli lányok és asszonyok fájlalják. és ez ismét konvergál azzal, ami a néger rassz sajátja: az az olykor megszállottságig menő szerep, amelyet az erotizmus és a szexualitás a négereknél kezdettől fogva betöltött, náluk is a primitivizmussal társult. A négerek – nem úgy, mint a keletiek és az ókori nyugati világ, de más népek is – sohasem ismertek egy olyan ars amatoriát, amely méltó volna erre a népre. A négerek felmagasztalt nagy szexuális teljesítményei valójában csak durva, mennyiségi, priaposzi jellegűek.
Az amerikai primitivizmus egy másik lényeges aspektusa a „nagyság” fogalmával kapcsolatos. Werner Sombart szerencsésen fogalmazott, amikor ezt mondta: they mistake bigness for greatness. Ezt a kifejezést így fordíthatnánk: összetévesztik a materiális nagyságot az igazi, spirituális nagysággal. Nos, ezzel a vonással nem találkozunk minden nem-európai vagy színes népnél. Például egy régi nemzetségből származó hiteles arabot, egy vörösbőrűt, egy távol-keletit nem nyűgözi le túlságosan az, ami csak látszólagos, anyagi, mennyiségi nagyság – beleértve azt, ami a gépekhez, a technikához és a közgazdasághoz kapcsolódik. (Természetesen, itt el kell tekintenünk a már europizált elemektől.) Ehhez egy olyan valóban primitív és gyermeteg fajtára volt szükség, mint a néger. Nem túlzás azt állítani, hogy az az ostoba büszkeség, amelyet az amerikaiak a látványos „nagyság”, és civilizációjuk teljesítményei iránt éreznek, szintén a néger psziché egyik diszpozícióját tükrözi.
Ebben az összefüggésben megemlíthetjük azoknak az ostobaságoknak az egyikét is, amelyet gyakran hallunk ismételni: az amerikai „fiatal rassz”. Ennek kimondatlan korroláriuma az, hogy övé a jövő. A helyzet az, hogy egy rövidlátó tekintet könnyen összetévesztheti a valóságos ifjúság vonásait a regresszív infantilizmuséival. Egyébként ha a tradicionális koncepciót szigorúan követjük, a perspektíva megfordul. A látszat ellenére a modern népek, akik a legkésőbben jöttek, és akik a leginkább eltávolodtak az eredettől, nevezhetők a legöregebb, hanyatló népeknek. Ez egyébként olyan szemlélet, amely az élő szervezetek világára is érvényes4. Ez megmagyarázza az állítólag „fiatal” népek – a legkésőbben jött népek – paradox találkozását a valóban primitív népekkel, amelyek mindig kívül maradtak a nagy történelemből; megmagyarázza a primitivizmus iránti vonzódást és a primitivizmushoz való visszatérést. Erre már rámutattunk, amikor arról beszéltünk, hogy az amerikaiak – igazi vonzalmaiknak megfelelően – a néger és a szubtrópusi zenét választották; de legújabban ugyanezt a jelenséget figyelhetjük meg a kultúra és a művészet más területein is. Itt hivatkozhatunk arra is, ahogyan Franciaországban a „haladó” exisztencialisták, értelmiségiek és művészek felértékelik a „négritude”-öt.
Egyébként mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az európaiak – és a nem-európai magas civilizációk epigonjai – a maguk részéről a primitívnek és a provinciálisnak ugyanezt a mentalitását mutatják, amikor Amerikát csodálják, amikor alávetik magukat az amerikai befolyásnak, amikor ostobán és lelkesen elamerikaisodnak, mert azt hiszik, hogy így tartanak lépést a haladással, így bizonyítják be, hogy elméjük szabad és nyílt.
A lépéstartásra irányul a néger társadalmi és szociális „integracionizmus” is, amely Európában is kezd elterjedni, és amelyet egy alattomos akcióval még Olaszországban is támogatnak, különösen az importált filmek és a televízió révén. Az előbbiekben a négerek és a fehérek összekeverve jelennek meg olyan társadalmi szerepekben, mint a bíróé, a rendőré, az ügyvédé stb. Az utóbbiak néger táncosnők és énekesek, akik fehérekkel szerepelnek együtt, hogy a nagyközönség lassanként hozzászokjon a keveredéshez, és elveszítse a rassz iránti természetes érzékenységének minden maradványát és a távolság iránti minden érzékét. Az a fanatizmus, amelyet olaszországi szereplései során ama formátlan hústömeg váltott ki, aki a néger Ella Fitzgerald, annyira szomorú jelenség, mint amennyire jellemző. Ilyen az a tény is, hogy a néger „kultúra”, a négritude legnyíltabb magasztalója egy német, Jahn Janheinz, Muntu című könyvében. Ezt egy tisztes, régi kiadó adta ki Németországban (az árja rasszizmus hazájában!), és egy baloldali olasz kiadó, az Einaudi sietett lefordítani és két kiadásban közreadni. Ez az őrült könyv azt állítja, hogy a néger „kultúra” lenne a nyugati „materialista civilizáció” meggyógyításának legjobb eszköze…
Az amerikai vonzódásokat és választásokat illetően még egy pontra szeretnénk kitérni. Mondhatjuk: ha az Amerikai Egyesült államokban van valami, amiről úgy látszott, hogy meggyógyítja a társadalmat, és okot adott a reménységre, az az új generáció volt, amely egy lázadó, anarchista, antikonformista és nihilista exisztencializmus zászlóvivője lett: a beat generáció, a beatek, a hipsterek és társaik. Nos, a négerekkel való fraternizálás és a néger dzsessz valóságos vallása, a szándékos keveredés a négerekkel (szexuálisan is), mint ennek a mozgalomnak egyik aspektusa, jellegzetesek. Egyik híres cikkében Norman Mailer – aki a mozgalom egyik vezető képviselője volt – egy szintre hozta a négert és a kérdéses generáció embertípusát, amikor az utóbbit egyenesen the white Negróként, azaz a „fehér négerként” határozta meg. Ebben a vonatkozásban Fausto Gianfranceschi nagyon helyesen írta: „Annak az igézetnek, amelyet a Mailer által leírtak szerint a néger »kultúra« gyakorol, rögtön felfedezhetjük egy – tiszteletlen – párhuzamát ama benyomásnak, amelyet a századfordulón Friedrich Nietzsche keltett. A kiindulópont ugyanazon vágy, hogy a vitális és exisztenciális elem közvetlen tudati megragadásával minden konformis kövületet törjünk össze; de miféle ez, ha a négert, ahogy ma megjelenik, a dzsesszel és a szexuális orgazmussal az »übermensch« piedesztáljára emeljük!”5
Pour la bonne bouche, egy egyáltalán nem banális amerikai író, James Burnham figyelemreméltó vallomásával fejezzük be (Az idézet a The Struggle for the World című műből való): „Az amerikai életben a meztelen brutalitás vonásai vannak jelen. Ezek a vonások megnyilatkoznak mind belföldön – a lincselésekben és a gengszterizmusban –, mind külföldön – a katonák és a turisták nagyképűségében és elvetemültségében. Az amerikai mentalitás fejeződik ki a minden más nép és minden más kultúra iránti megértés hiányában. Sok amerikai sajátja az eszméknek, a hagyományoknak, a történelemnek alsóbb néposztályokra jellemző megvetése. Ezt a materiális haladáshoz kötődő apró dolgok miatti gőg kíséri. Egy amerikai rádióállomás hallgatása után ki tudja elfojtani a borzongást, ha arra gondol, hogy a (nem kommunista) társadalom túlélésének a világ elamerikaiasodása lenne az ára?” Ami, sajnos, bizonyos mértékben már elkezdődött.
Fordította: Ferencz Ernő
Jegyzetek
1. Az „integráció” erőltetése minden szabadságprincípium nyílt megsértése, és itt a „rassz” kérdése másodlagos. Soha nem tagadták meg egy családnak azt a jogát, hogy ne fogadja be és tartsa magától távol azokat az idegeneket, akik számára ellenszenvesek (bármi legyen is ennek az ellenszenvnek az oka); a nyilvános életben a négerekkel való keveredést azonban kikényszerítik, ironikus módon a szabadság nevében – egy egyoldalú szabadság nevében. Kárhoztatják a szegregacionistának nevezett rendszert – az apartheid rendszerét –, pedig ez az egyetlen ésszerű rendszer, amely senkinek sincs kárára: hogy mindenki maradjon otthon, az övéi között. Van valami hallatlan abban, hogy a „haladás” mit tehetett az elkorcsosult fehér rasszal: az angolok, akik nemrégen még gyakorlatilag szélsőséges rasszisták voltak, és úgy vélték, hogy a Csatornán túl szinte egy másik emberiség él; akik gyarmataikon fennhéjázó módon még az ő kultúrájuknál magasabb rendű, évezredes civilizációk „színes” képviselőit is távol tartották maguktól (Indiában, Kínában stb.), az „antikolonialista” őrületet követve – e sorok írása idején – arra kényszerítették Rodéziában élő honfitársaikat, hogy szakadjanak el a Nemzetközösségtől. Szankciókat vetettek be ellenük, mert nem voltak hajlandók megadni a feltétel nélküli és azonos demokratikus választójogot a néger lakosság tömegeinek, ami azzal járt volna, hogy kikergették volna őket arról a földről, amelyet egyedül ők civilizáltak.
Ami az Egyesült államokat illeti, hogyha az integracionistákat valóban a bűnösség érzése mozgatná, amelyet azokért a sérelmekért éreznek – ahogyan azt némelyek szeretnék hinni –, amelyeket a korábbi rabszolgatartó rendszerben követtek el a négerek ellen – mintha a sok fehér vér, amely a testvérgyilkos polgárháborúban kiömlött (ezt hivatalosan a négerek szabadságáért vívták), nem lett volna elég –, miért nem azt követelik, hogy az Egyesült államok ötven állam közül ürítsenek ki és adjanak fel egyet, azután pedig költöztessék ide az Egyesült államok minden négerét, hogy igazgassák magukat, és csináljanak, amit akarnak, anélkül, hogy bárkit is zavarnának vagy megrontanának.
2. Egy intellektuális igényekkel fellépő irodalmár, Salvatore Quasimodo, az itt kifejtett „rasszista” eszméket kárhoztatva többek között ellentmondással vádolt bennünket, mert miközben a négerek ellen foglalunk állást, elismerjük az indiánokat. Quasimodo nem is sejti, hogy egy „egészséges rasszizmusnak” semmi köze nincs a „fehér bőr” iránti elfogultsághoz. Lényegében egy értékhierarchiáról van szó. Ennek alapján mondunk „nem”-et a négerekre, mindarra, ami néger, és a néger fertőzésekre. (A néger rassz ebben a hierarchiában alig áll az ausztrál bennszülöttek felett. Egy morfológiai kategorizálás szerint mindkét rassz „éjszakai” és „tellurikus”, szemben a „nappali” rasszokkal.) Ezzel szemben nem habozunk minden további nélkül elismerni, hogy a hinduk, kínaiak, japánok felső rétegei és néhány arab törzs – noha bőrük nem fehér – felette állnak a „fehéreknek” – különös tekintettel arra a leépülésre, amelyen a fehér rassz a merkantilisztikus-gyarmatosító terjeszkedés korában keresztülment.
3. Ehhez hozzátehetjük az amerikai komikusok és varietétáncosok mozdulatainak és mozgásmódjának abszolúte néger jellegét.
4. Valójában ez eredetekhez való periodikus visszatérés az, ami „fiatalságot” ad.
5. Természetesen itt a nietzscheanizmusnak csak egyetlen aspektusát vettük tekintetbe. Hogy milyen tájékozatlanság uralkodik ebben az amerikai exisztencializmusban, azt abból a tényből láthatjuk, hogy egyrészt felvállalták a négerek ügyét, másrészt sokakat közülük a zennek, ennek a távol-keleti ezoterikus iskolának a transzcendenciája vonzott.

A Hír TV Célpont című műsorának kitűnő összeállítása a cigánybűnözésről:
http://tdyweb.wbteam.com/Celpont0109.htm

Az NS Front néven összefogott szevezetek (Blood and Honour Hungária, Pax Hungarica Egyesület, Véres Kard, Hungária Skins) idén is megemlékeznek a Becsüet Napjáról február 14- én 14 órakor. A helyszínt biztonsági okokból 36 órával az esemény előtt hozzák nyilvánosságra. A megemlékezésen angol, cseh, dán, német, olasz, svéd és természetesen magyar szónokok tisztelegnek Európa hősei előtt. Egyéb információ a rendezvényről és a Kitörés-emléktúráról itt: http://dayofhonour.freeweb.hu/hungarian/index.html

Fekete, szomorú karácsonyt élt nemzetünk hatvan esztendővel ezelőtt. Magyarország akkor még három és fél esztendeje nyögte a bolsevista megszállást. A kommunisták korábban elképzelhetetlen terrorja rettegésben tartotta hazánk népé. A fojtogató, hömpölyögve terpeszkedő sötétségben egyetlen reménysugár volt Mindszenty József bíboros, hercegprímás. Rá figyelt a meggyötört, hagyományaiban, létében fenyegetett keresztény magyarság, az ő szavának engedelmeskedett a nemzet jobbik része.

Mindszenty József bíboros érsek, hercegprímás

Mindszentyt, ki 1892. március 29-én született a Zala megyei Csehimindszenten, 1945. szeptember 8-án nevezte ki esztergomi érsekké XII. Pius pápa. Ez egyben azt is jelentette, hogy Magyarország hercegprímása lett, s ily minőségében – a hagyományos közjog szerint – a király távollétében, akadályoztatása esetén a haza első embere. Személye tehát nem csak a „klerikális reakció” (mely egyébként feltétlenül üdvös álláspont) jelképe volt, hanem a bolsevisták által gyűlölt és elpusztítani vágyott történelmi Magyarországé is. Ezért lett első számú közellenség a vörös felforgatók szemében.
Mindent meg is tettek elhallgattatására, megfélemlítésére, ám Mindszenty József mély hittel, félelem nélkül állta a támadásokat, s hirdette Isten igéjét, valamint az egyetlen és örök Magyarország igazságát. Ezért példátlan lépésre vetemedtek az országrontók: 1948. december 26-án, karácsony szent ünnepén Esztergomból ávósok hurcolták el a valódi Magyarország első emberét. A vörös pribékek kéjes örömmel estek neki a szentéletű érseknek, ütötték-rúgták-gyalázták, és kábító hatású szerekkel gyógyszerezték, hogy aláírja az előre elkészített „vallomást”. Ily módon, minekutána – miként később naplójában írja – bár a lélek erős volt, ámde a test erőtlen, beismerte az arcpirítóan hazug vádakat. Koncepciós perben 1949 februárjában életfogytiglani fegyházra ítélték a korabeli Magyarország legnagyobb fiát. Betegsége és külföldi nyomás miatt azonban házi őrizetbe került Püspökszentlászlón, majd Felsőpetényben. Innen szabadította ki őrgróf Pálinkás-Pallavicini Antal őrnagy 1956. október 30-án, hogy Budapestre vigye. Híres rádiószózatában nemzeti egységre és építő munkára szólítja a magyarokat, tudván, hogy ő a haza első embere. Ekként fogadta budai rezidenciáján a külföldi delegációkat, s fölmentette a bolsevistákkal kollaboráló papokat. 1956. november 3-án azonban menekülni kényszerült. Az amerikai nagykövetségre menekült, itt élt 1971-ig. Ez év szeptember 23-án a Szentszék és a kádári Magyarország közti megállapodás értelmében elhagyta Magyarországot. Bár nem értett egyet VI. Pál pápa politikai döntésével, egyházi elöljárója iránti engedelmességből eleget tett kívánságának. E szomorú megállapodás értelmében nem hagyhatta volna el Vatikánt, s nem érintkezhetett volna Magyarországról elmenekült emigránsokkal, ezért nem a pápai államban, hanem Bécsben, a magyar prímások hagyományos rezidenciájában, a bécsi Pázmáneumban telepedett le. Ezzel is jelezte, hogy továbbra is magát tekinti Magyarország fejének. Sajnos huszonöt évvel az ellene folytatott gyalázatos koncepciós per után, 1974. február 5-én VI. Pál pápa üresnek nyilvánította az esztergomi érseki széket, azzal az indokkal, hogy a magyar prímás lemondott. Ez azonban hazugság volt. Mindszenty maga cáfolta ezt hatpontos közleményében, melyben kifejtette, miért nem mondhat le Magyarország hercegprímása. A Szentatya azonban politikai döntés hozott, miután a kommunisták e lemondatáshoz kötötték, hogy szabadon engedjék a bebörtönzött egyházi személyeket. A Vatikán által megaláztatás tovább rontotta amúgy is rossz egészségi állapotát, s így 1975. május 6-án a bécsi Irgalmasok Kórházában visszaadta lelkét Teremtőjének. Végakarata szerint Mariazellben temették el. Kívánsága volt ugyanis, hogy csak akkor helyezzék hamvait örök nyugalomra magyar földben, midőn az utolsó megszálló bolsevista katona is elhagyta azt. Jellemző erkölcsiben mélyen romlott kollaboráns egyházi vezetésünkre, hogy a székében jogtalanul pöffeszkedő Paskai (közkeletű nevén Pászkai) László bíboros, e kommunistákkal kollaboráló III/III-as békepap, ki még az 1980-as években is Mindszentyt gyalázta, a hercegprímás akaratát figyelmen kívül hagyva 1990-ben hazahozatta hamvait, s az esztergomi kriptában helyeztette el, bár ekkor még Magyarországon tartózkodott a bolsevista Vörös Hadsereg.
Mindszenty volt a Magyar Katolikus Egyház mindeddig utolsó nagy vezetője. Nem pusztán esztergomi érseki széke üres (nyüzsögjenek bár benne hozzá teljességgel méltatlan békepapok), hanem a nyáj is pásztor nélkül kóborol. Magyarország vezetőjét várja: a hercegprímást, majd végül a királyt.

Új, eredeti gondolatokat leírni karácsony szent ünnepéről lehetetlenséggel határos feladat. Meglehet, alább többé-kevésbé közhelyek sorjáznak, ámbár Máraival szólva a közhelyektől nem kell félni, mert önmegóvó erő árad belőlük.
Karácsony - ez a létező legnagyobb közhely - ünnep. Vagyis olyan alkalom, midőn a foylamatos időből kilépünk az állandó, időtlen időbe, miként a jeles román bölcselő, Mircea Eliade írja Szent és profán című munkájában. Így tehát sajátos módon megvalósul az időutazás, amennyiben egyik időfolyamból a másikba lépünk át.
Kik ezt csak tapogatják, úgy szokták mondani, ilyes alkalmakkor az ember meglassúdik, elcsöndesedik kissé. Valóban, hiszen odahagyjuk a zúduló folyamatos időt, hogy megmártózzunk az időtlen állandóban, felidézzük régi idők ünnepeit, megidézzük rég eltávozott szeretteinket, s így lelkünkben, elménkben megszilárdítjuk a korokon átívelő folyamatosságot. Ez az elmélkedés, vagyis az erőgyűjtés ideje.
Karácsonyból, a keresztény világ nagy ünnepéből ugyanis legelsősorban erőt meríthetünk. Hiszen ez Jézus, vagyis a fény, a remény, a feltétel nélküli végtelen, önfeláldozó szeretet születése. Az esély megtestesülése, mely nem kényszerít, hanem választási lehetőséget ad. Próbára teszi a puszta észt és a szabad akaratot. S mint a húsvéti ünnepkörből tudjuk, a puszta ész és a szabad akarat csúfosan megbukik a vizsgán. Ráadásul önmaga előtt. Ezáltal győz a Megfeszített, kinek kínhalála csak a test pusztulását jelenti, valójában azonban mindaz, mit Jézus kinyilatkoztat, immár kétezer éve szilárd tudás. Több, mint puszta vakhit, hiszen a szeretet, illetve hiányának következményeit minden nyitott „szenzorokkal” rendelkező ember tapasztalhatja. Kell-e ennél valóságosabb bizonyság Jézus igazságára?
Jézus megnyilvánulása pisla fény volt a sötétben. Elég ahhoz, hogy tudatosuljon a hiány. Jézus a hiánypótló. A feltétel nélkül áradó szeretet bizonyossága.
Ma, midőn egyre őrültebb iramban húz le minket az örvény, fokozott szükségünk van e feltétel nélküli szeretetre. „Egymás ellen acsarkodva nem egy nemzet itt a nép”, ugyebár. Kaparj, kurta, neked is jut; ez járja mifelénk jóideje.
Így aztán senkinek sem jut, illetve nem jut annyi, amennyi juthatna; s kinek jut, gyanakodva, rossz lelkiismerettel, szűköl azoktól, kiknek nem jutott. „Fortélyos félelem igazgat”, írta egykor József Attila. E félelem a hiányból táplálkozik. Nem csupán materiális hiányra gondolok, mi több, ez leginkább csak következménye egyéb hiányoknak: a bizalom és a szeretet fekete hiátusának.
Társadalmi méretű hiánybetegségben szenvedünk. Ennek tünete egyebek mellett a karácsonyt megelőző hisztérikus vásárlási láz. A Sátán alkalmasint odatelepedett Jézus zsámolya mellé, s délibábot kínál a hiányt felszámolandó. Vagyis még mélyebbre nyom az örvénybe. Mert mire embertársaink kifulladva, leizzadva, magukat agyonidegeskedve lerogynak az ünnepi asztalhoz, szellemük már kifosztatott, gyarmatosíttatott. Így válik bosszúsággá a szent ünnep, így mondogatják jobb sorsra érdemes emberek, hogy gyűlölik a karácsonyt. Pedig nem is a karácsonyt gyűlölik, hanem a hiányt, mit éreznek, de nem tudják vagy nem merik megfogalmazni maguk számára sem. Mert félnek: önbecsülésük megrengetésétől vagy mások epés megjegyzéseitől. Pedig az igazság szabaddá tesz, sőt, csak az igazság tesz szabaddá. Hamis önbecsülés, mely nem a valóságra támaszkodik; hamis megbecsülés, mely a külcsínt tekinti a belbecs helyett.
Tessék hát mindenkinek kilépni a fényre! Azért született meg, azért születik meg minden esztendőben a remény, az esély. A hiányt meg kell szüntetni, ezért ki kell mondani: a hiány betegít meg minket, az rontja közérzetünket, az tántorít el önmagunktól. Ahol sötét van, ott fényt kell gyújtani. Egyetlen kis gyertya diadalt ül a sötét fölött.
Ez karácsony lényege, miként én megélem. Karácsony a hiány felszámolása. A feltétel nélküli szeretet betömködi társadalmunk hasadásait.
Áldott karácsonyt kívánok!

Istentől áldott, békés, igazságot hozó, reményteljes karácsonyi ünnepeket kívánok minden jóakaratú, igaz embernek! Kívánom, hogy az ünnep hozzon lelkünkbe és elménkbe is minél több fényt. Szükség van rá.