Harcos a cinóberösvényen

Az advent a várakozás időszaka. Ez teológiai közhely. De azért jó végiggondolni, mit is jelent ez. Karácsony misztériuma ugyanis nem értelmezhető az advent nélkül.
Várakozunk. Egyre sóvárabban, egyre türelmetlenebbül vágyakozunk valami után.
Vágyunk a fényre, a lelki felszabadulásra.
Az űr betöltésére.
Mert hiánykorban élünk, miként kétezer évvel ezelőtt éltek eleink.
E hiány pedig bennünk van, mi magunk vagyunk okai. Mert hajszoljuk magunkat, és hajszolunk másokat is; mert elfelejtettük igazán, érdek nélkül szeretni embertársainkat, kikben nem felebarátokat, sokkal inkább versenytársakat látunk a létharcban. Ide vezetett az önző, anyagelvű liberális kapitalizmus. Ember embernek farkasa, csak hogy egy másik közhelyet is idézzek.
Az advent azt bizonyítja, hogy legbelül pontosan tudjuk, hogy rosszul élünk. Nem elsősorban anyagiak tekintetében, hanem lelki és szellemi értelemben. Jó ezt ilyenkor végiggondolni, jó ilyenkor lelassítani, hogy komolyan tudjuk venni Karácsony misztériumát és ezáltal önmagunkat is.
A világhírű román vallásfilozófus, Mircea Eliade szerint az ünnep annyit jelent, hogy kilépünk a folyamatosan zúduló időből az állandó, mozdulatlan időbe. Igaza van. Egy-egy évforduló örök, változatlan, statikus. Az évfordulók a másik idősíkban vannak. Ezek jelentik a történelmet, saját magunk lelki-szellemi Ariadné-fonalait, igazodási pontjait, ezekhez képest vagyunk mi egyáltalán valakik és valamik, nem pedig csak porszemek, melyeket ide-oda fúj a szél.
Ilyen ünnep Karácsony is. Minden esztendőben kilépünk az állandó időbe. Gondolkodjunk el ennek nagyszerűségén!
És nézzünk magunkba, tartsunk csöndes bűnbánatot. Ugyan ki mondhatja azt, ha őszinte, hogy minden tőle telhetőt megtett azért, hogy a világ és benne Magyarország egy kicsit jobb legyen? Többet kéne tenni. Nem csak Karácsony tájékán kéne - önmagunk lelkiismeretének megnyugtatása végett - aktíven jót cselekedni, hanem minden áldott nap. Mert nagy a szükség és sok az ínséget szenvedő. Anyagi és lelki értelemben egyaránt.
Karácsonykor megszületett az, aki szembesít önmagunkkal, választási lehetőséget kínál és döntés elé állít. Kétezer év óta nincs kibúvó. Kétezer éve világosan és egyértelműen elválasztható jó és rossz, szép és rút, igaz és hamis, emberi és embertelen.
Itt az alkalom mindezt végiggondolni. Tatarozzuk lelkünket!
Most.

Kicsit elnagyoltra sikeredett a Jobbik EP-szerepléséről írt szöveg is, ezért azt is töröltem. De hogy ne maradjon megörökítetlenül a dolog, néhány gondolatot azért ideírok.
Tehát.
A Jobbik közel 15 százalékos EP-választási eredménye alapvetően romba döntötte az “egyatáboregyazászló”-marhaságot. Ez fontos, történelmi siker.
Az is nyilvánvalóvá vált, hogy jelentős tábora van a Jobbik által képviselt keresztényszociális-nacionalista-szabadságelvű felfogásnak, ráadásul sikerült nagyot meríteni azon emberek csoportjából is, kik korábban egzisztenciális félelemből vagy épp választási lehetőség híján az MSZP-re szavaztak. Június 7-én megjelent egy erős nemzeti középpárt.
Ez nagy siker, nagyobb esély és főként óriási felelősség.
A nagy vizsga jövő áprilisban, vélhetően április 11-én lesz az országgyűlési választáson. A kampány során elválik, milyen színvonalú szakmai programot tud felmutatni a nemzeti radikális párt. Az előjelek biztatók, a párt szakmai testületei és a kommunikációs stáb is jól veszi az akadályokat, ide értve az elképesztő rágalomkampányt, ami a Fidesz irányából is zúdul a Jobbikra.
Ha áprilisban sikerül olyan létszámú frakcióval bevonulni az Országgyűlésbe, mely szükséges a jobboldal kétharmadához, akkor fontos történelmi célt és nemzetpolitikai sikert lehet majd elkönyvelni. Súlyos idők jönnek, mindennél nagyobb szükség van egy olyan erőre, mely éberen őrködik a nemzeti érdekek védelmében.

Mármint ez a köznapló, illetve szerény személyem.
De még ez sem igaz, pihenni éppenséggel nem volt érkezésem. Annál többet rohangáltam saját magam után, annyira, hogy a köznaplóíráshoz már lusta voltam.
Most, hogy erőt vettem magamon (ami persze nem zárja ki, hogy továbbra is lesznek hosszabb kimaradások, elvégre válság van, vagy mi), kicsit rendbe is szedtem az eddigi bejegyzéseket. Töröltem néhány olyan szöveget, ami már nem aktuális, túlontúl leegyszerűsítő, vagy amit nagyobb levegővétel után kellett volna megírni. Önkritikusan meg kell állapítsam, akadt ilyen. De nem túl sok.