Harcos a cinóberösvényen

Tán Délvidéken ittam először. A szerb kultúrára erősen rányomta bélyegét a sok évszázados török uralom, ami a gasztronómia terén kétségkívül áldást is jelentett.
A török kávé lényege, hogy nincs leszűrve. Készítése rendkívül egyszerű: csészénként egy-két teáskanál kávét és ízlés szerinti mennyiségű cukrot teszünk a megfelelő mennyiségű vízbe, lehetőleg nyeles fémedénykébe, majd az egészet kis lángon, folyamatos kevergetés mellett melegítjük. Ha a habja nagyjából összeállt középen, harmadát kitöltjük a csészékbe, a többit pedig forrásig melegítjük, továbbra is kevergetve. Ahogy forrásba kezd, azonnal le kell venni a tűzről, hiszen kész is van. Értelemszerűen széttöltjük a csészékbe, majd néhány perc múlva, amikor a zacc leülepedett, fogysztható. Óvatosan kell inni, hogy ne keverjük fel a finom kávéport az alján. A török kávé sokkal ízletesebb, teltebb, krémesebb, mint a megszokott presszókávé.

Százharminc éve, 1878. június 24-én hangzott el az Országgyűlésben pölöskefői és kürtösi dr. Istóczy Győző legendás, nagy hatású szónoklata, melyben önálló zsidó állam létrehozását javasolta a zsidókérdés egyszer s mindenkori megoldásaképp. A felszólalás palesztinai beszéd néven vált híressé a politikatörténetben, mivel a magyar politikus azon a területen gondolta létrehozni ezt az államot. Ezen elképzeléssel bőven megelőzte a budapesti születésű Theodor Herzlt, a cionizmus atyját, aki 1896-ban jelentette meg A zsidó állam - a zsidókérdés modern megoldásának kísérlete című művét.
Istóczy azonban nem csak ebben járt élen. Ő bizonyította be először azt is, hogy a zsidókérdés nem vallási vagy kulturális, hanem faji probléma. Addig ugyanis a zsidóságot vallásként, kezelték a közéletben, s a kikeresztelkedetteket már nem tekintették zsidónak. Holott teljességgel nyilvánvaló, s Istóczynak mélyen igaza volt abban, hogy a zsidóság egy nép, egy emberfajta, nem pedig csupán egy vallás. Mert ugyan minden vallásos zsidó természetszerűleg zsidó fajú, de nem minden zsidó vallásos.
Istóczy Győző lenyűgöző érveléssel tette világossá a “palesztinai beszédben”, hogy ez a nép nem maradhat Európában, így Magyarországon, mivel az évezredek során génjeibe ivódott erkölcstelen élősdisége a gazdanépek sorvadását, pusztulását vonja maga után.
Idézet a lényeglátó szónoklatból: „Zsidó politikusok zsidó érdekben intézik az elsőrangú európai államok kormányait, vezérlik törvényhozó testületeit s ezen zsidó státus bölcsesség mellett aztán a vagyonilag mindinkább tönkretett népeknél felburjánzik a szociáldemokrácia, amelynek légióit ismét a zsidók vezetik rohamra a fennálló társadalmi rend ellen — a politikai pártküzdelmeknek egész az ellenségeskedésig menő élesítésével s elmérgesítésével és az egyes nemzeteknek folyton egymás ellen való uszításával nemcsak politikai és internacionális hecc mesterek szerepét viszik, hanem a keresztény felekezeteknek is egymás ellen szünet nélkül való ingerlésével, — ők, kik a maguk részéről mindég toleranciáért kiáltoznak, — a keresztény felekezetek közötti békét is zavarják s így azok természetes továbbfejlődését akadályozzák: s teszik mindezeket azért, hogy „inter duos litigantes” ők, mint harmadikak örvendhessenek és gyarapodhassanak. Bevallhatatlan terveiket társadalmunk ellen csak a mi corrumpálásunk útján valósíthatván meg, megvesztegetnek minden hozzáférhető embert s ezen megvesztegetés annál nagyobb mérvekben fog sikerülni nekik, minél inkább tönkretesznek bennünket vagyonilag, mert „pauper tas maxinia meretrix” s így ezen rendszeres megvesztegetés által önönmagunkat használnak fel arra, hogy egyikünk a másikát tönkretegye — mindezen üzelmeikkel tervszerűen aláásván az európai társadalom, a keresztény civilizáció épületének alapjait.”
Támadhatatlan, tényszerű látlelet ez. S ma, amikor ezen üzelmek folyományaként lezajlott két nagy európai polgárháború halottait, országcsonkítások, emberüldözések és elképzelhetetlen kegyetlenkedések következményeit nyögjük, döbbenten olvassuk Istóczy Győző százharminc éves szavait, melyeken mit sem fogott az idő: hát már akkor is…???
Bizony, nincs új a Nap alatt. A történelem ismétli önmagát, az ember pedig sokadszor is belelép ugyanazon folyóba. Már csak ezért is szükséges ma ébreszteni Istóczy szellemét, s muníciót halmozni az általa egykoron vezetett Országgyűlési Antiszemita Párt, vagyis a magyar fajvédelem első jelentős mozgalmának gazdag örökségéből.
Hiszen örökérvényű gondolatok ezek: „És aztán, a kik idegeneknek érzik magukat közöttünk Európában; a kik exclusiv nemzeti és faji sajátszerüségeiket megtartani akarják; - a kik nem képesek közöttünk megélni anélkül, hogy közöttünk továbbra is államot az államban ne képezzenek; - a kik az európai társadalmi renddel őszintén kibékülni s a keresztény civilisatiót minden fenntartás és hátsó gondolat nélkül elfogadni nem hajlandók, s a kik velünk assimilálódni, egybeforrni nem akarnak: mindazok váljanak meg tőlünk. Boldogulásuk, jólétük és szerencséjük iránti legjobb kivánataink kisérendik őket hazájukba vissza, a honnét 1800 éven át számkivetve voltak. Azok pedig, a kik bármely okból szívesebben maradnak közöttünk Európában, szünjenek meg azontul államot képezni az államban, hagyjanak fel véglegesen minden támadási tervekkel ellenünkben, hagyjanak fel minden kizárólagos uralmi ábrándokkal, hagyjanak fel a kiirtási politikával, fogadják el minden tartalék-gondolat nélkül szokásainkat, béküljenek ki őszintén a keresztény civilisatióval, s legyenek velünk egy test, egy lélek, egy és ugyanazon ember. Ily alakban aztán a legőszintébb örömmel fogjuk látni őket.”
Bölcs, higgadtan határozott alapvetés ez. Kőbe vésendő igazság, mely az igaz emberek vezérlő csillaga kell legyen. Hiszen Istóczy Győző nem pogromra szólít, nem kívánja érzelmi felhorgadásból agyonverni a zsidókat, sőt, bár tisztában van a probléma faji valójával, a keresztény ember nagylelkűségével meghagyja az őszintén magyarrá válni kívánóknak a lehetőséget. Ugyanakkor a jeles hazafi és vátesz figyelmeztet: „De hát a zsidókérdés ma már nem is annyira társadalmi kérdés, mint inkább politikai és pedig ez idő szerint a legfontosabb politikai kérdés, mert az ma már a hatalom kérdése, s ekkép van formulázva: a magyar vagy a zsidó elem legyen-e uralkodó ebben az országban?”
A kérdés százharminc éve kertelés nélkül feltétetett. A mi dolgunk most már, hogy egyértelmű feleletet adjunk rá. Szálljunk ezért magunkba, és döntsünk! Felelősséggel, visszavonhatatlanul, döntésünk mellett mindhalálig helytállva.

Első tény: a szexualitás a legintimebb magánügy. Nyilvános mutogatása, utcára vitele részben prostitúció (igen, a pornóipar szereplői is prostituáltak, hiszen pénzért létesítenek szexuális kapcsolatot, ráadásul nyilvánosság előtt), másrészt megfosztása szakrális tartalmától, lefokozása pusztán materiális szükségletté. A szexualitás nem húspiaci áru.
Második tény: még sátánibb e lefokozás, ha ráadásul beteg, perverz vágyaknak enged teret, s azokat a természetes, egészséges szexuális vonzalommal igyekszik egyenértékűnek hazudni.
Harmadik tény: a homoszexualitás betegség. Genetikai deformáció okozza, mely azonban lehet születéstől domináns és lappangó egyaránt. Utóbbi esetben a környezet, a nevelésdöntő hatású. Épp ezért aljas indokból elkövetett életellenes bűncselekménynek kellene minősíteni még a szándékot is, hogy ilyen beteg emberek gyermekeket “neveljenek”.
S miután a szexualitás teljességgel magánügy, a homoszexualitás pedig betegség, elfogadhatatlan és megengedhetetlen a beteg emberek magamutogató, hivalkodó parádéja az utcán. Emberiességi okokból természetesen az a helyes álláspont, hogy a homoszexuálisokat ne érje hátrányos megkülönböztetés betegségük miatt. Helyes, hogy nincsenek kitiltva nyilvános helyekről, helyes, hogy felszállhatnak ugyanazokra a járművekre, melyekre az egészséges, normális emberek. S mindezen jogok meg is illetik őket. Annál érthetetlenebb, egyszersmind vérlázító arcátlanság, hogy egynémely buzivezér, aki a homoszexuális emberek összessége szószólójának képzeli magát, úgymond jogokat követel e beteg embereknek. Márpedig ha a betegséget normálisnak tekintjük, akkor a legsúlyosabban vétünk az élet szentsége ellen. S nem utolsósorban - a dolog logikája miatt - betegségnek minősítjük az egészséges szexualitást. Mivelhogy a pozitív diszkrimináció fordított irányban negatív diszkrimináció, ugyebár.
Továbbá amennyiben a homoszexualitást normálisnak minősítjük, ismét csak a logika kényszerítő erejénél fogva fölmerül a kérdés, hogy akkor miért üldözzük mondjuk a pedofíliát, vagy miért minősül állatkínzásnak a zoofil hajlamok kiélése. Sőt, hogy emberjogista szemszögből és terminológiával közelítsük meg a problémát, milyen alapon diszkriminálják a homoszexuálisok a pedofileket vagy a zoofileket, netán a nekrofileket? Hiszen ha az egyik betegséget normális állapotnak minősítjük, akkor szükségképpen a többi betegséget is annak kell minősíteni. Mert ezt diktálja e perverz felfogás logikája.
Mindezek miatt a mindenkori államnak, illetve a mindenkori államigazgatási szerveknek legelemibb kötelességük az élet és az emberi méltóság védelmében megtiltani és megakadályozni a meleg büszkeség napjának nevezett sátáni magamutogatást.
Sajnálatos módon azonban a magyartalan Budapesten ennek épp ellenkezője történik. A szék(let)esfőváros élén pöffeszkedő sötét gazemberek nemhogy nem tesznek határozott lépéseket a halálmenet megakadályozására, de bátorítják, támogatják a gyalázatos eseményt. Mi több, saját jelenlétükkel demonstrálják az emberellenes gondolatok melletti kardcsörtetésüket.
Szerencsére azonban az akció ellenakciót, a hatás ellenhatást szül. Minél apokaliptikusabbá válik egyre gyorsuló iramban a pokol felé száguldó korunk, annál erőteljesebbek az életpárti kezdeményezések. Tavaly az egészségesen gondolkodó hazafiak végre határozottan léptek fel a hivalkodó hímringyók ellen. Idén pedig jóval erőteljesebb megmozdulás készül. Miután az erre hivatott szervek nem védik meg az emberi méltóságot és az életet, sőt, a halállal cimborálnak, a normalitás védelmében, bármiféle érzelmi felindultság, gyűlölet, harag nélkül, pusztán az emberi élet védelme jegyében remélem, hogy a derék hazafiak idei megmozdulása kellő elrettentő erővel bír majd a jövőre nézve. Lehet, hogy vér fog folyni. A felelősség azonban azoké, akik életünkre törnek. Inkább néhány hivalkodó buzi feje törjön be, mintsem az egész normális társadalom essen áldozatul a lelkiismeretlen gazembereknek.

Az alábbi remek plakátot a világhálón találtam. Bővebb magyarázat nem szükségeltetik hozzá. Remélem, az egészséges többség határozott fellépésű képviselői a szart is kiverik a gusztustalan magamutogató férgekből.

Alább a német Nemzetidemokrata Párt szellemes plakátja látható. A nacionalista szervezet a június 9-i helyhatósági választáson Szászországban átlagban a szavazatok 5,1 százalékát szerezte meg, négyszeresére növelve képviselői számát. Sőt, egyes településeken több mint 25 százalékot kapott a nemzeti párt.
A plakát világos üzenet az illegálisan vagy épp az Európa mentális immunrendszerét pusztító liberalizmus által nyitott törvényi lehetőségeket kihasználva a vén kontinensre özönlő, Európa etnokulturális arculatát veszélyeztető, faji háborúval fenyegető bevándorlók tömegének: irány hazafelé!
A zárt társadalmat kívánó, a másság helyett az azonosságot kereső nacionalista-identitárius erők izmosodása reménysugarat jelent kontinensünk általános jelenkori sötétjében, az etnomazochista erkölcstelenség fertőjében. Az Európára zúduló, de a hellén szellem, a római jog és a keresztény etika hármasán alapuló, a liberalizmus mint mentális HIV-vírus által végletekig legyengített európai kultúrát vadul gyűlölő harmadik világi söpredék szűrét egyszer s mindenkorra ki kell tenni, mielőtt e neokolonializmus végleg elpusztít minket.

Dúl a foci-EB. A sportág lelkes rajongójaként természetesen nézem a mérkőzéseket, melyek eddig - néhány kivételtől eltekintve - nem hoztak túlságosan lázba. Ennek több oka van. Elsősorban ma már a játékot háttérbe szorítja a görcsös eredmény-központúság, ezért a támadófoci - amitől tulajdonképpen szép ez a sport - egyre ritkább. Másodsorban, és főképpen, roppant ellenszenves, hogy a futball mára telejsen elüzletiesedett. Reklámidőről, szponzorokról, haszonról beszélnek, s nem a Nagy Játékról, a Játékok Játékáról. Harmadrészt visszataszító, hogy ma már nem számít a hűség a klubokhoz, s nem számít a hűség a szülőhazához sem. Ennek ékes példája a lengyel Lukas Podolski, aki német állampolgár is, és szülőhazája nemzeti tizenegye helyett a német válogatottban játszik. Ez teljességgel beteges. És beteges az is, hogy a válogatottak tele vannak mindenféle harmadik világból honosított futballistákkal. Mit keres egy Gomez nevű focista egy német csapatban? Mit keres egy Roger nevű ember a lengyel válogatottban? Normális esetben nem fordulhatna elő, hogy Svájc nemzeti csapatának mezében egy Hakan Yakin nevű ember lő gólt a törököknek.
Az is szomorú jelenség, hogy Franciaországban továbbra sem akad tizenegy francia, aki pályára léphetne válogatott meccseken. Ehelyett továbbra is a Gy-csapatuk játszik. Tudniillik a gyarmati válogatott. E jelenség az Európa mentális immunrendszerét pusztító HIV-vírus, a liberalizmus következménye, hiszen ez a betegség a sport területén is hat.
Máskülönben azért akadt néhány jó meccs. Ilyen volt a horvát-német összecsapás, melyet megelégedésemre a nagyszerű horvát csapat nyert meg. Bár az 1998-as VB-bronzérmes gárda sokkal erősebb volt, ez a válogatott is esélyes akár a végső győzelemre is. Természetesen nekik szurkolok, hiszen rendkívül rokonszenves a horvátok nacionalizmusa, mely hazájuk gazdasági sikereinek sziklaszilárd alapja. Érdemes megnézni, ahogy a horvát fiúk a meccsek előtt szívükre tett kézzel éneklik nemzeti himnuszukat. Azok az arcok mindent elmondanak.
Ezen túlmenően Horvátország az egyetlen trianoni utódállam, mely barátságos a területén élő magyarság iránt. Tiszta szívből kívánom, hogy minél sikeresebben szerepeljenek az EB-n. S ha sikerül fölérniük a torna csúcsára, velük fogok örülni.
Naprijed hrvati!