Harcos a cinóberösvényen

A szerző életrajza után kutakodva bukkantam rá a bejegyzés alatt található címre, honnét letölthető Dövényi Nagy Lajos korszakos szépirodalmi remekműve, a Tarnopolból indult el című regény, mely sajnos (tekintettel arra, hogy Rajniss Ferenc Magyar Futár című hetilapja annak idején folytatásokban közölte, s a kiváló lap a háború forgatagában megszűnt) torzó maradt. Ám így is a hazai zsidó térhódítás teljes mélységű lélekrajza. Az 1945-öt követő purim után antiszemita uszító regénynek titulálták a szépirodalmi, esztétikai szempontból is jelentős művet, ám ez felületes, előítéletes, gyűlölködő minősítés. Dövényi Nagy Lajos tollát ugyanis nem a zsidóellenes indulat vezeti, épp ellenkezőleg, a rendkívül fontos műből kitetszik a sajnálat, a szánalom a zsidók iránt, kikre sok évezredes átokként nehezedik az általuk nyomorgatott, kiszipolyozott gazdanépekből törvényszerűen kiváltott visszacsapás, mely a világ minden pontján, minden korban elkerülhetetlenül bekövetkezik. Nevezhetjük szociografikus regénynek is.
Ezt a könyvet egy jövendő magyar szellemiségű közoktatási rendszerben kötelező olvasmánnyá kell tenni. Nélküle nem érthető meg a magyar sorvadás máig tartó folyamata.
A könyvet egyébként a missziós tevékenységet végző Gede Testvérek Bt. 2001-ben kiadta, nem mellékesen a Magyar Futárban megjelent korabeli illusztrációkkal.
Az 1906-ban született Dövényi Nagy Lajost 1945 decemberében háborús bűntettek hazug vádjával (ugyan miféle háborús bűnt követhet el egy író a tollával?) halálra ítélte a “népbíróság”, ezen döntést később “kegyelemből” életfogytiglani börtönre változtatták. Az 1956-os fölkelés megnyitotta számára is a cella ajtaját, ám 1957-ben ismét bilincsbe verték, s csak 1960-ban szabadult. 1964-ben hunyt el.

http://www.angelfire.com/zine2/judeolog/konyv2/tarnopaa.htm

A napfényes Itália a XX. század első felében már színhelye volt a nemzeti és szocilis ébredés nagyszerű pillanatainak. Most, hogy a polgári-demokrata Silvio Berlusconi a nacionaistákkal is hajlandó volt szövetkezni (s nem csak a fasizmust megtagadó puhány Gianfranco Fini Nemzeti Szövetségével, hanem a Szociális Akció, a Nemzeti Szociális Front és az Új Erő közös, Mussolini Lista nevű összefogásával, valamint az Északi Ligával is), európai parlamenti képviselő lett az intranzigens fasisztának nevezhető Roberto Fiore, az Új Erő vezetője.
Az 1959-es születésű nemzeti vezető mélységesen konzervatív, katolikus, nem titkoltan egyik nagy példaképe, inspirátora Julius Evola, a tradicionalista bölcselő.
Az Északi Liga vezére, Umberto Bossi következetesen bevándorlásellenes, zárt társadalmat hirdető politikus, a Mussolini név pedig ma is dicsteljesen cseng, önmagáért beszél. Remélhetőleg Olaszország bölcsője lesz a nemzetek Európája ébredésének.
Itt van Roberto Fiore, illetve pártja hivatalos honlapja:

http://www.forzanuova.org

http://www.robertofiore.org/

Tegnap volt Európa nagy vereségének napja. Ezt a tragikus évfordulót a vörös gazemberek arcátlanul a győzelem napjaként ünneplik, mintha bizony Európa nem változott volna pokollá 1945 után. Igen, az eleven pokol szabadult el akkor. Közép- és Kelet-Európát bolsevizálta a kommunista birodalom, emberek millióit gyilkolták meg és űzték el hazájukból. Nyugat-Európában pedig elszabadult az életellenes liberalizmus. Az 1945 után egyeduralkodóvá lett bolsevista-liberális világrend “eredményeit” látjuk: fogyatkozó, öregedő Európa, növekvő bevándorlás, etnokulturális arculatát elvesztő keresztény, fehér civilizáció, harmadik világ-béli, főleg muzulmán neokolonializmus, gigantikus faji háborút előre jelző faji villongások, uniformizáció, elüzletiesedés, önzés, tudatlanság, szeretetlenség, a szolidaritás teljes hiánya, az életellenes devianciák normává válása. Mindez annak a történelmi tragédiának köszönhető, hogy 1945-ben nem a hagyományos, szerves Európa maradékát védelmező hatalmak győztek, hanem a liberalizmus és a bolsevizmus érdekcimborasága, vagyis a mögöttük álló nemzetközi zsidóság. Hazánk Európa hősies védelmezőjeként kivérezve, újfent megcsonkítva került ki a háborúból, nekünk tehát végképp nincs mit ünnepelni ezen a szomorú napon.
Május kilencedike Európa vereségének, a pusztulás szimbolikus kezdetének tragikus dátuma. Aki ezt ünnepli, az vagy elmebeteg, vagy mocskos gazember. Tegnap egy maroknyi szélsőséges, hazaáruló vörös gazember a tragédiát, a halált ünnepelte, s miattuk lezárták a pesti rakpartot. Az ilyesfajta emberférgek megérdemelnék, hogy még egyszer lezárják miattuk a rakpartot - akkor, amikor a kivégzőosztag a folyó partjára kíséri a rohadékokat.

Örömmel tapasztalom, hogy egyre több valódi, következetes, magas színvonalú jobboldali gondolat olvasható a világhálón. Mindenki figyelmébe ajánlom ezt az oldalt, ami a linkek közt is megtalálható: http://viribusunitis.blog.hu/