A tanárt üldözik, a pufajkás hazaárulót kitüntetik
2007. június 28. csütörtök 22:25:18
Az alábbi íráshoz két megjegyzést szükséges fűznöm. Az egyik, hogy a szerző ráerősít arra a tévhitre, hogy az első és a második bécsi döntés, vagyis Felvidék déli részének és Észak-Erdélynek a felszabadulása a nemzetiszocialista Németországnak volt köszönhető. Ez nem felel meg a valóságnak. Németország nem kezdeményező, hanem eseménykövető volt a trianoni béklyó ezzen megroppantásainál.
A másik kiigazítani való kitétel a “nyilas hősökre” vonatkozik. Ama 1944-45-ös hősi eposz résztvevői között elenyésző számban voltak a hungarista pártszolgálat fegyveresei. Mindössze ezerötszázan szolgáltak a székesfővárosban, jellemzően inkább a hátországban tevékenykedtek, meglehetősen csekély harcértékkel. Budapest védelmében elsősorban a Magyar Királyi Honvédség, a német Wehrmacht és a Waffen-SS tüntette ki magát. Utóbbi kötelékében ukránok, oroszok és szlovákok is harcoltak fővárosunkért és Európánkért. Rajtuk kívül a Magyar Királyi Csendőrség és a rendőrség néhány alakulata, a rohamzászlóaljak, illetve fegyveres civilek védték Budapestet.
Egyéb hozzáfűznivalóm nincs a cikkhez.
http://kitartas.nspage.com/about319.html
Az MSZP azt már tudja, a katolikus egyháznak hogyan kéne…
Most két olyan hírrel szeretnék foglalkozni, melyek a közelmúltban nagy port vertek fel, és különösen érdekes lehet az összehasonlításuk, főként, hogy majdnem egy időben láttak napvilágot. Az oktatási ombudsmanhoz fordul Bárándy Gergely, az MSZP országgyűlési képviselője, mert egy budakeszi katolikus gimnázium igazgatóhelyettese náci egyenruhában jelent meg a nagy nyilvánosság előtt az interneten. Erről a politikus kedden Budapesten beszélt újságíróknak. “Aki arra hivatott, hogy a jövő generációját nevelje, hogy erkölcsi tartásukat megadja, hogy a szemléletüket, életfelfogásukat formálja és ezt úgy teszi, hogy önkényuralmi rendszereket hirdet (…), az nem méltó arra, hogy ezt a tevékenységet kifejtse” - fogalmazott a kormánypárti képviselő. A szocialista politikus azt mondta: az oktatási ombudsmanhoz fordulnak, hogy vizsgálja ki az ügyet, és nyomatékosan kérik az intézményt fenntartó katolikus egyházat is, hasonlóképpen járjon el. Arra a felvetésre, miszerint az iskolaigazgató azzal indokolt, hogy történelmi játékról volt szó, a szocialista képviselő közölte: “milyen hagyományokat kíván ezzel megőrizni és közvetíteni a jövő generáció felé? A gyilkolásnak, a kirekesztésnek a hagyományát, a gyűlöletkeltésnek a hagyományát, az emberek lemészárlásának a hagyományát?”
Majd ugyanennek az MSZP-nek, a demokrácia nagy bajnokának, aki elviselhetetlennek tartja, hogy egy középiskolai tanár “önkényuralmi rendszereket hirdet”, és odáig megy a pofátlanságban, hogy a katolikus egyháznak erkölcsi útmutatókat állít fel, megszólal a miniszterelnöke:
A kormányfő azt javasolja Sólyom László köztársasági elnöknek, hogy tüntesse ki Horn Gyulát 75. születésnapja alkalmából.
Ez ugyanaz a Horn Gyula, akire én gondolok? Aki nem “játszásdiból”, nem egy történelmi játék kedvéért viselte egy “önkényuralmi rendszer” egyenruháját, hanem hivatalból? Méghozzá önkéntesen, méghozzá azért, hogy ezen egyenruha által ráruházott hatalmával visszaélve, magyar szabadságharcosok tucatjait, százait, ezreit (?) nyomorítsa meg, juttassa börtönbe, vagy esetleg gyilkolja le? Hát a pofátlanságnak, álszenteskedésnek és képmutatásnak már nincs határa kis hazánkban? Ezek már mindent megtehetnek, mindent megengedhetnek maguknak? Arról most csak érintőlegesen, hogy a két “önkényuralmi rendszer” között nem elhanyagolható különbségeket találunk, még a legfelületesebb szemlélődés során is, pl.: A NSDAP elsöprő többséggel nyerte a ´33-as választásokat, így került hatalomra, és egészen végső (külső behatásra történő) bukásáig, a német nép túlnyomó többségének szimpátiáját, és támogatását tudhatta maga mögött. Tehát ebben az esetben egyáltalán nem is beszélhetünk önkényuralmi rendszerről, legfeljebb parancsuralmiról, amire viszont a saját nemzetétől kapta a felhatalmazást, és annak teljes megelégedésével teljesítette az ezzel járó kötelezettségeket. Ráadásul a német nemzetiszocializmusnak nem is igen találunk magyar vonatkozásait, ha csak nem az első és második bécsi döntést írjuk a “rovására”. Ezzel szemben a bolsevizmus, Európa-szerte külső, azaz szovjet kényszer hatására, egy szűk kollaboráló csoport segítségével, a többségi nemzetekre rákényszerített, ezáltal valóban önkényuralmi rendszer volt, melyet több mint negyven évig nemzetünkre erőszakoltak, többek között a horngyulák hathatós közreműködésével. És most mégis kitüntetni készül ezt a Horn Gyulát, az az MSZP, mely ugyanakkor egy középiskolai tanár jelmezén hisztériázik. Hogy nem szakad rájuk az ég…
A DEPORT-56 nevű szervezet egy nyílt levélben jelezte is Horn Gyulával kapcsolatos aggályait, melyből alább részleteket is közlünk, s melyre Hiller István a következőképpen reagált: “A Magyar Szocialista Párt teljes mellszélességgel kiáll Horn Gyula volt miniszterelnök és volt szocialista pártelnök mellett …. az MSZP szolidáris Horn Gyulával. Aki őt sérti, az egész magyar baloldalt, sok százezer, több millió magyar választópolgárt sért.”
Íme a levélrészlet:
Mint az köztudomású, Horn Gyula karhatalmista, azaz “pufajkás” volt. Csupán az képezi vita tárgyát, hogy mikortól. Horn Gyula állítása szerint 1956. december 15-étől, egyes dokumentumok szerint viszont egy hónappal korábbi időponttól. Ennek abból a szempontból van jelentősége, hogy milyen minőségében volt jelen a helyszínen 1956. december 6-án a több halálos áldozattal járó Nyugati pályaudvar előtti sortűz alkalmával. Horn Gyula mai állítása szerint úgynevezett “baloldali szimpatizánsként”, tiszti szolgálati adatlapjának, és korabeli, kézzel írt önéletrajzának másolata alapján viszont karhatalmistaként, mert a dokumentumok tanúsága szerint már 1956. november 15-én belépett a karhatalomba Az eredeti dokumentumok azonban nem fellelhetők, mert azokat gondos kezek eltüntették, méghozzá az őrzésükkel megbízott intézményből. A DEPORT-’56 éppen ezen iratok eltűnése miatt tett feljelentést 1998. május 6-án, - tehát még Horn Gyula miniszterelnöksége idején - amelynek folyományként a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa 1999. február 24-én hozott ítéletet. Ebben a Bíróság bűnösnek mondta ki a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattárának vezetőjét közokirattal visszaélés vétségében, és mint felbujtót büntetőügyben elkövetett hamis tanúzás bűntettében. Az ítélet részletesen kitér arra is, hogy az átvilágító bírák törekvése miként vallott kudarcot két alkalommal is - 1995-ben és 1997-ben - Horn Gyula személyes anyaggyüjtőjének megszerzését illetően. Mindent összevetve: a Horn-dosszié végleg eltűnt, ráadásul a Bíróság ítélete szerint Horn Gyula miniszterelnöksége idején, így az nem kerülhetett az átvilágító bírák elé sem.[…] Amikor az MSZP kiáll Horn Gyula mellett, akkor óhatatlanul vállalja a karhatalmista múltat, a pufajkások elfogadhatatlan cselekedeteit is. Természetesen jogi értelemben nincsen kollektív bűnösség, de politikai értelemben létezik egy adott csoporthoz tartozás felelőssége. Ezen az alapon kérték számon az SS- tagságot, vagy kérik számon a mai napig Magyarországon a nyilaskeresztes párthoz tartozást, függetlenül attól, hogy mi bizonyítható rá az illetőre. Természetesen a DEPORT-’56 nem vitatja el az Ön jogát ahhoz, hogy kiálljon Horn Gyula mellett, de akkor illene érvekkel is alátámasztani, hogy mi teszi indokolttá a kettős mércét a nyilasok, és a karhatalmisták megítélésében.
Ön mit szólt volna ahhoz, ha mondjuk a rendszerváltás hajnalán a jobboldalon politikai ambícióval lépett volna fel - netán miniszterelnök szeretett volna lenni - egy olyan személy, aki egykoron a nyilaskeresztes párt tagjaként karhatalmi funkciót töltött be, és arra hivatkozott volna, hogy csak fenntartotta a rendet, és nem vett részt atrocitásokban. Mitől olyan nagyvonalú Ön és az MSZP, hiszen 1956-ban a karhatalmisták meglehetősen dicstelen szerepet vállaltak. Halomra gyilkolták a békés tüntetőket a megtorló jellegű sortüzekben, és a megszálló csapatoknak segítettek összefogdosni az embereket, akiket azután a Szovjetunióba deportáltak.
Ehhez a sokszor találó megállapításokkal megtűzdelt, és helyenként tényfeltáró nyílt levélhez csak annyit fűznék hozzá, hogy mi semmiféle párhuzamot nem tudunk vonni a Hazát, háborúban, külső és belső ellenséggel szemben védelmező nyilas hősök, és azután ezzel az ellenséggel kollaboráló, magyarok tízezreit, százezreit Szibériába, gulágra, börtönbe, vagy bitóra juttató bolsevik csürhe között. Reméljük a DEPORT-56 sem.
Végvári Levente Attila