Harcos a cinóberösvényen

Figyelemre méltó cikket írt a szélsőségesen cionosta 168 Órába Vásárhelyi Mária, a bőrét lámpaernyőként vizionáló megélhetési rettegő “médiaszociológus.” A sertésküllemű nő világosan kijelölte a keresztény középosztály és az általa “polgári” jelzővel illetett nem keresztény középosztály ellentétpárját, s azt is leszögezte, hogy köztük élethalálharc folyik.

Köszönjük meg a szélsőséges nőszemélynek, hogy feketén-fehéren leírta, mi is a tét ma Magyarországon! Ha ezt egy magunkfajta írja le, azonnal megkapja az ostoba és semmitmondó “antiszemita” jelzőt.

A cikk itt olvasható:

http://168ora.hu/cikk.php?id=7123

Amatőr felvétel, de azért érdemes megnézni.

http://www.youtube.com/watch?v=snwvWCKq-N8

Különös azonosság mutatkozik a Becsület Napjáról írt tudósítások terén a bal- és a jobboldali sajtó orgánumai között. Akár az Indexről, akár az MNO-ról, akár a Hír TV honlapjáról, akár az Origóról van szó, mind képtelenek ténybeli hibák nélkül beszámolni. Hogy a cionista csatornasajtó Szálasi-katonáknak, sőt Szálasi-híveknek hazudja a hazájukat és Európát védő hősök egészét, az náluk természetes. Hazudtak, hazudnak és hazudni fognak, mert ők az akkor a civilizációt elpusztító vörös mocsok örökösei. De ezen túlmenően elképesztő, hogy a mainstream média sorozatban hibásan ír le neveket. Udo Voigtot Voightnak írják, a Német Nemzetidemokrata Pártot Német Demokrata Pártnak titulálják, Tudós-Takács Jánost Tudós Tamás Jánosnak nevezik, és így tovább. Ostoba, felületes, nemtörődöm emberek “tájékoztatják” az embereket - félre. Ide vezet a demokrácia, a hitványság rémuralma.

1957. február 9-én a portugáliai Estorilban hunyt el vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Úr Őfőméltósága, országgyarapító. Ebből az alkalomból a Jobbik Magyarországért Mozgalom megemlékezést szervezett. Az ünnepélyes esemény a Szent István Bazilikában tartott emlékmisével vette kezdetét, ahol Szabó Géza kanonok úr mellett Csuka Tamás dandártábornok, nyugalmazott református tábori lelkész emlékezett a Kormányzó Úrra. Csuka Tamás párhuzamba állította áldott emlékű államfőnk életútját a jelenleg regnáló hazaáruló hatalom tevékenységével. Míg Horthy Miklós legitim államfő volt, addig a mostani hatalombitorlók csalással kaparintották meg a kormányrudat. Míg a Kormányzó életét a kötelességteljesítésnek szentelte, addig ez a mostani söpredék saját színvallása szerint nem csinált semmit, ellenben hazudott nappal, hazudott este. Míg hazánk nagy vezetője a számkivetésben is forró szeretettel gondolt szülőhazájára, addig egy egzaltált paprikajancsi kurvának nevezi Magyarországot. A különbség ordító és vádló.

Az 1868. június 18-án Kenderesen született Horthy Miklós katona volt, ebbéli minőségében Ferenc József Őfelsége szárnysegédjeként is szolgált, ami páratlan elismerés, s azt jelzi, hogy kivételes képességű embert adott nekünk a Fönnvaló. Bátorságát és katonai tehetségét az első világháborúban is bizonyította számos tengeri ütközetben. Horthy Miklós az Osztrák-Magyar Monarchia hadiflottájának utolsó parancsnoka volt. Az 1918-as patkánylázadás, majd a bolsevista rémuralom kenderesi jószágán érte. Meghallotta a haza hívó szavát, ezért Aradra utazott, ahol tagja lett az akkor szerveződő ellenforradalmi kormánynak, amely később Szegedre tette át székhelyét. A napfény városában született meg a szegedi gondolat, amely a nacionalizmus, a népjólét és a kereszténység hármasságának kifejeződése. Szegedről indult dicsőséges útjára Horthy Miklós, mint a Nemzeti Hadsereg fővezére. 1919. november 16-án csapatai élén bevonult Budapestre, ahol híres beszédében tetemre hívta a bűnös várost, amely, mint mondotta, “megtagadta ezeréves múltját, és vörös rongyokba öltözködött.”

A Nemzeti Hadsereg tiszti különítményei ezután megkezdték kiváló tisztogató munkájukat, melynek során számos bolsevista hazaárulót sikerült likvidálni. Mai helyzetünkben sóvárogva gondolunk vissza báró tótprónai és blatnicai Prónay Pálra, Héjjas Ivánra, lovag Ostenburg-Moravek Gyulára és a tiszti századok legendás vezetőire, akik fertőtlenítő küldetésére ma is nagy szükség van.

Horthy Miklóst a Nemzetgyűlés 1920-ban kormányzóvá választotta, miután az uralkodó, IV. Károly királyunk nem tudta elfoglalni trónját. Boldoggá avatott királyunk második visszatérési kísérlete idején sajnos a Kormányzó elítélendő magatartást tanúsított, amennyiben nem akadályozta meg minden erélyével a budaörsi testvérharcot, s hozzájárult, hogy uralkodónkat az antanthatalmak kvázi fogságba ejtsék. Ez, valamint az 1944 októberében történt őrült átállási kísérlet beárnyékolja a Kormányzó egyébként rendkívül tiszta és dicsőséges alakját. Sajnos államfőnk emberi hibáinak egyike volt viszonylagos befolyásolhatósága politikai kérdésekben, s egy irracionális módon angolszász orientációjú klikk második világháborús szerepvállalásunk első pillanatától kezdve szövetségesünk, a Harmadik Birodalom ellen igyekezett hangolni Horthy Miklóst. Befolyásolhatósága ugyanakkor közvetve emberi nagyságát is bizonyítja, hiszen épp azért hallgatott a politikában nálánál járatosabb személyekre, mert tudta magáról, hogy nem ért a kamarilla-taktikához. Hadvezér volt, államfőként pedig erős kezű vezető, de nem politikus a szó pejoratív értelmében.

Közel negyedszázados államfőségét a szélsőségesek még manapság is gyakran Horthy-fasizmusként emlegetik, s holmi diktatúrával azonosítják, holott parlamentáris rendszer volt akkor Magyarországon, s a Nemzetgyűlésben a szociáldemokraták is jelen voltak. A magam részéről ezt éppenséggel negatívumnak tartom, hiszen a szociáldemokrácia ugyanúgy a cionista hódítás egyik eszköze volt, mint a legvörösebb kommunizmus. Ezért aztán be kellett volna tiltani a Szociáldemokrata Pártot.

Összességében azonban emberi gyarlóságaival, politikai hibáival együtt is megkérdőjelezhetetlenül pozitív alakja történelmünknek Horthy Miklós, akinek szobrot kell emelni valamely közterületen, s utcákat, tereket kell elnevezni róla. jelenleg egyetlen mellszobra áll a kenderesi családi kastélyban, s mindössze Páty községben neveztek el róla egy közt. Ez nyilvánvalóan méltánytalan azzal a férfiúval szemben, aki a halálra szánt, szétdarabolt országot kivezette a tragédiából, s Európa-szerte elismert teljesítményt produkáló büszke, öntudatos hazává alakította. Horthy Miklós olyan államférfi, akire büszkék lehetünk, s akinek példáját követnünk kell.

Régi és megnyugtató igazság, hogy az elvetett mag előbb-utóbb beérik, szárba szökken, a búvópatakként tétovázó gondolatok egyszer csak kikezdhetetlen erkölcsi alappá szilárdulnak. Így van ez a Budapestet és Európát védő hősök dicső emlékét megőrző és fölelevenítő tisztelgés, a Becsület Napja esetében is. Évről évre egyre többen sorakozunk fel, hogy hitet tegyünk a kérlelhetetlenül antibolsevista keresztény, fehér nemzetek Európája mellett. Bár 1999-ben titkosszolgálati provokációval igyekeztek megfélemlíteni az emlékezőket, s az 2003-as újrakezdéskor szélsőséges zsidók próbáltak MTK-zászlót lengetve belerondítani ajvékolásukkal a Himnuszba, a Vér és Becsület Kulturális Egyesület, illetve a Hazáért Egység Mozgalom évről évre egyre színvonalasabb megemlékezést szervez Budapesten, a Hősök terén. Hol is emlékezhetnénk méltóbb körülmények között a magyar főváros és Európa hőseire?

A kiváló szervezésnek köszönhetően idén már ezerötszázan sorakoztunk fel a téren hármas oszlopokban. Külön kiemelendő, hogy a katonás megemlékezés alatt senki nem gyújtott rá, s egyetlen mobiltelefon sem csörrent meg. A jelen lévők példás fegyelemmel, a hősök emlékéhez méltóan emlékeztek a Magyar Királyi Honvédség, a Magyar Királyi Honvéd Légierő, a Magyar Királyi Csendőrség, a Magyar Királyi Egyetemi Rohamzászlóalj, a Vannay-riadózászlóalj, a Prónay-különítmény, a hungarista harccsoportok hőseire, a Wehrmacht katonáira, a Luftwaffe harcosaira, a Nemzetiszocialista Légiszövetség tizenöt-tizenhat éves önkénteseire, a Budapest védelmében részt vett szlovák műszaki alakulatok katonáira, a védőkhöz csatlakozott orosz és ukrán katonákra, valamint a Budapest erőd védelmében és másutt a Waffen-SS kötelékében a vörös mocsok ellen küzdő spanyol, francia, vallon, flamand, holland, svéd, norvég, finn, dán, észt, lett, litván, orosz, ukrán, magyar, szlovák, olasz, román, horvát, albán harcosokra.

Meghallgattuk többek között Alföldi Géza Csak a gyökér kitartson című költeményét, Tudós-Takács János teológus, filozófus, műfordító gondolatait a szabaddá tévő igazságról, a fehér, keresztény európai nemzetek felszabadító küzdelméről pedig egyebek mellett az angol Stephen (Swiny) Swinfen, az Ian Stuart Brotherhood képviselője, valamint Udo Voigt, a Német Nemzetidemokrata Párt elnöke beszélt. A hősök emléke előtt tisztelgő rendezvényen részt vettek német, angol, svéd, cseh, bolgár, horvát, szlovén, olasz, szlovák hazafiak is.