Elment egy igaz magyar ember

Elhunyt Illés Lajos, a legendás Illés együttes alapítója, billentyűse, dalszerzője, zenekarvezetője, a kisoroszi református gyülekezet kántora. Illés Lajos mindig büszkén vállalta keresztyén hitét és magyarságát, s e hitvallás a dalaiban is megnyilatkozott. Egy nagyszerű dalszerző és egy igaz magyar ember költözött el a földi világból az örök tisztaságba, hogy közbenjárjon a Fönnvalónál a magyarok dolgában. Életpályájára jellemző az a néhány sor, amely a tavaly ugyancsak elhunyt nagy erdélyi költő, Bartis Ferenc Férfiak krónikája című versében szerepel, s amelyhez Illés Lajos szerzett zenét: “Apám, harcot örökölt csupán, / én tőle hitet a küzdéshez, / s fiam győzelmet hagy maga után / fiának.”

Legyen neki könnyű a föld!

Kétezer év dalai

Aki kedveli a Kormoránt és a TransylManiát, bizonyára szeretni fogja a Szkítia együttest is (www.szkitiarock.hu). A 2004-ben alakult csapat a Kormorán által kitaposott úton jár, de korántsem holmi másolatról van szó. A Szkítia saját és eredeti hangon szólal meg, muzsikájuk alapja a lendületes, feszes, húzós rockzene, amit progresszív elemekkel és a kimeríthetetlen, ősi magyar népzenei kincs motívumaival ékesítenek. A rockznekarokban megszokott hangszerek (gitár, basszusgitár, dob, billentyű) mellett megszólal a hegedű, a klarinét, a tangóharmonika, a töröksíp, a fujara, a kaval, különböző furulyák, a doromb, valamint a belső-ázsiai pusztai kultúráők jellegzetes torokéneke, s mindezeket gyönyörű, több szólamú vokál egészíti ki. A Szkítia dalai a forró hazaszeretet, a hagyományok tiszteletét közvetítik a közönségnek. Számos koncert és kemény munka után végre megjelent a csapat bemutatkozó CD-je Kétezer éves ének címmel. A lemezt a Periferic Records gondozza, ennek köszönhetően minden nagyobb zeneáruházban és a magyar szellemiségű könyvesboltokban is kapható. Sajtótájékoztatóval egybekötött dedikálást tart a csapat február 3-án, szombaton 14 és 16 óra között a Mind-Zene Zeneáruházban (Budapest, IX. kerület, Vámház körút 4.)

A lemezbemutató koncert március 23-án, pénteken lesz a MOM Művelődési Házban (Budapest, XII. kerület, Csörsz utca), mégpedig a TransylMania társaságában.

Wass Albert hazatért

Hétvégén Nagyváradon jártam. Szent László királyunk városában volt a Wass Albert két regényéből (Adjátok vissza a hegyeimet! és Jönnek) készült A világ és a vége című dráma erdélyi körútjának utolsó állomása. Szombat este zsúfolásig megtelt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházának díszterme, s ami a függöny felgördülése után történt, az maga volt a katarzis. Igaz, korábban már három alkalmmal láttam a darabot, de Wass Albert szellemét Erdélyben magamba szívni, nos, az valami egészen más.

A nagy erdélyi író műveiből készült dráma a délvidéki Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház alkotása. A tény, hogy az egyik elnyomott magyar közösségnek egy másik elnyomott magyar közösség nagyszerű művészei játszottak Erdély hat városában, különleges jelentőségű. A délvidéki társulat tagjai életükben először jártak ezen a vidéken, de az már most bizonyos, hogy nem utoljára. Augusztusban ugyanis újabb turné következik.

A mostani körút során Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Nagyváradon lépett föl a kis társulat. A hat helyszínen összesen közel háromezer ember látta és köszönte meg felállva, vastapssal (sőt mi több, ahogy a turnét az Egyesült Magyar Ifjúsággal közösen szervező Erdélyi Magyar Ifjak egyik vezetője írta, Wass-tapssal) az előadást, amely a helytállás és a megalkuvás konfliktusait sűríti két felvonásba Erdély 1918-as román megszállásától az 1940-es felszabaduláson, a háború forgatagán keresztül az embertelen kommunizmus vérgőzös tombolásáig. A művészi teljesítményt fölértékeli, hogy egy ilyen kis társulatnál, amely gyakorlatilag küldetéstudatból, minimális tiszteletdíjért játszik, a különleges hang- és fényeffektek, gigantikus díszletek hiányában kizárólag a színészek produkciója kell meggyőzze a nézőt. Ez a délvidékieknek maradéktalanul sikerült minden helyszínen. Fontos leszögezni, hogy a Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház művészei azért tudnak a gyatából kilógó hátsóval is csodát teremteni, azért képesek katarzisig juttani a nézőt, mert nem csak nagyszerűen játszanak, hanem hisznek is abban, amire ez a kis társulat szegődött: küldetésük a magyar történelem sorsfodulóinak drámai bemutatása. Eddigi darabjaik (Vörös bál, Halottak napjától Virágvasárnapig, A világ és a vége) azt bizonyítja, hogy ez nem csak művészi, hanem hosszú távú nemzeti szempontból is valódi misszió. És a színházba járó emberek Magyarország minden sarkában szomjazzák az igazságot, éhezik a rólunk szóló szomorú, de valóságos meséket. Ezért aztán a Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház minden előadásán telt ház van Zalaegerszegtől Csíkszeredáig, Szabadkától Kassáig az egész magyar hazában. Talán mondanom sem kell, hogy a magyarellenes csonka-magyarországi kultúrpolitika egyetlen fillérrel sem segíti ezt a kis társulatot, amely pedig a történelmünk drámai pillanatait viszi színre. Az erdélyi körút is pusztán hitből született: a délvidéki társulat és a szervező fiatalok hittek abban, hogy ezt a drámát be kell mutatni Erdélyben, hittek abban, hogy a száműzetésben elhunyt, a megszálló román állam által háborús bűnösnek bélyegzett látó ember, Wass Albert üzenetét haza kell vinni szülőföldjére. És mert hittek mindebben, hát a délvidékiek eljutottak Erdélybe, leküzdve vízumot, megalázó trianoni gúnyhatár-átlépést, az anyagiak teljes bizonytalanságát. A hitből pedig csoda született, mert abból az szokott születni.

A Wass Albert-regényekből készült A világ és a vége, valamint Délvidéknek az 1918-as rác megszállás és az 1941-es felszabadulás közti történelmét feldolgozó Halottak napjától Virágvasárnapig című drámákat a társulat rendszeresen játssza Csonka-Magyarországon. Budapesten a XII. kerületi MOM-művelődési házban szoktak föllépni. Érdemes itt megnézni mindkét művet. Az előadások irőpontjáról és a társulatról itt található információ: http://www.honalapitvany.hu/mkuk.php

Weinstockos Drúzsba-affér

No, Ivánék a sarkukra álltak, és szépen elzárták a Drúzsbát. Daszvidányija, ócsított örök és széttéphetetlen testvéri olaj!

Nem szép tőlük, ez kétségtelen, de hát tegyük a kezünket a szívünkre (és ne a gyomrunkra, ahogy Gyurcsányi szokta, amikor a Himnusz alatt amerikai baseball-játékosnak gondolja magát),  vajon elvárható-e az oroszoktól, hogy áron alul adják azt, ami az övék?

Ami érdekessé teszi ezt a kis orosz-fehérorosz affért, az egyfelől az, hogy az Egyesült Államok fedőnevű különös konglomerátum most bajban van, mert nem tudja, Putyint vagy Lukasenkót támogassa, másflől pedig az, hogy a Drúzsbát üzemeltető cég vezérigazgatója egy bizonyos Szemjon Vajnstok. Dekódolva Weinstock. Mármost én úgy gondolom , hogy ez nem egy tipikus pravoszláv, orosz családnév. De nem ám!

Korábban már elmélkedtem azon, hogy a Litvinyenko-gyilkosság szerfelett gyanús. Az azóta bekövetkezett események tökéletesen igazolták, hogy a gyanú megalapozott volt, és ma már tudjuk, hogy nem az oroszok, hanem a vajnstokkok tették el láb alól szegény kiugrott KGB-s vitézt Oroszország ellehetetlenítése céljából.

Nos, nem lennék meglepve, ha ez a kis Drúzsba-játék is ugyanannak a hadműveletnek a része lenne. Mert végső soron kire nézve jelent fenyegetést Oroszország (figyelem, nem a Szovjetunió, hanem a nemzeti önazonosságában és akaratában megerősödő Oroszország) izmosodása? Ez itt a kérdés, ahogy Hamlet mondotta. És ha már Shakespeare, hát érdemes jól megjegyezni, hogy Shylocknak a szív kell.

Európa érdeke (és így természetesen Magyarország érdeke is) egy erős Moszkva-Berlin-Párizs-tengely kialakulása. Emlékezzünk csak vissza, hogy a franciák és a németek fanyalogva szálltak be az iraki rablóhadjáratba, és mindig húzódoztak az Európa frusztrált fölöslegéből kinőtt cionista óriásállam (az Egyesült Államok) túlzottan szoros ölelésétől. Ellenben barátságos viszonyt ápolnak Moszvkával. E tengely létrejöttét megakadályozni elsőrendű érdeke a világ weinstockjainak. Franciaországot és Németországot nem lőhetik ki, mert akkor politikai vákuum keletkezik Európa közepén, az pedig kedvez az iszlám terjedésének, amit weinstockék nem nagyon szeretnek. És persze ha kilövik főleg a németeket, akkor megölik a fejőstehént, márpedig jelentős apanázst kapnak a holo-mítosz-ipar keretében. Marad hát Oroszország mint kilövendő áldozat, ami ugyan nem könnyű feladat, de a történelmi alapon érthető és talán még jogosnak is nevezhető oroszellenes érzelmek és félelmek felszításával, különböző botrányok kavarásával sikert érhetnek el.

A gondolkodó embereknek épp ezért az a feladata, hogy fölsimerjék az összefüggéseket, és ki is nyilatkoztassák azokat. Jó, ha tudjuk, hogy nem Oroszország jelent veszélyt Magyarországra és Európára.

 

Kilencvenkét éve hunyt el a magyar fajvédelem úttörője

1915. január 7-én hunyt el a magyar fajvédelem úttörő politikusa, pölöskefői és kürtösi dr. Istóczy Győző, az Országgyűlési Antiszemita Párt vezére. A példaértékű hazafi 1842. november 7-én született a Vas vármegyei Táplánszentkereszten. Jogot tanult, majd törvényszéki bíróként tevékenykedett. 1870-ben ebbéli minőségében ő vezette a Vas megyei Bérbaltavár uradalmának árverezését, amikor egy megyei zsidó család hamis adatokkal megtévesztette Istóczyt Győzőt, hogy később az árverezés érvénytelenítését követelhessék, és így áron alul megszerezhessék a birtokot. Istóczy Győző átlátott a szitán, ezért megpróbálták megvesztegetni. Miután nem volt hajlandó a csalásban közreműködni, beperelték, és - az említett család befolyásától és bosszújától tartva - első fokon a vármegyei alsóbb bíróságok pénzbüntetésre ítélték, ezt a döntést azonban a Kúria később megsemmisítette, igazolva ezzel Istóczy Győző ártatlanságát. A büszke magyar nemesi család makulátlan jellemű sarját mélységesen megdöbbentette és felháborította ez az erkölcstelen gazemberség, egyszersmind felnyitotta a szemét. Rádöbbent, hogy Magyarországon létezik egy kaszt, amely állam az államban, amely céljai elérése érdekében nem riad vissza a legmocskosabb eszközök bevetésétől sem, s amely lelkiismeret-furdalás nélkül lop, csal, hazudik, hogy a magyart kiforgassa földjéből, házából, hazájából. Istóczy Győző ettől kezdve szenvedélyesen foglalkozott a zsidókérdéssel, s fölismerte, hogy ez nem vallási, hanem faji kérdés. 1878. június 24- én hangzott el az Országgyűlésben híres “palesztinai beszéde”, amelyben önálló zsidó állam létrehozását javasolta, 18 évvel a cionizmus atyjának, Theodor Herzlnek A zsidó állam című műve megjelenése előtt. Részlet a pontos és mai is aktuális beszédből: “És aztán, a kik idegeneknek érzik magukat közöttünk Európában; a kik exclusiv nemzeti és faji sajátszerüségeiket megtartani akarják; - a kik nem képesek közöttünk megélni anélkül, hogy közöttünk továbbra is államot az államban ne képezzenek; - a kik az európai társadalmi renddel őszintén kibékülni s a keresztény civilisatiót minden fenntartás és hátsó gondolat nélkül elfogadni nem hajlandók, s a kik velünk assimilálódni, egybeforrni nem akarnak: mindazok váljanak meg tőlünk. Boldogulásuk, jólétük és szerencséjük iránti legjobb kivánataink kisérendik őket hazájukba vissza, a honnét 1800 éven át számkivetve voltak. Azok pedig, a kik bármely okból szívesebben maradnak közöttünk Európában, szünjenek meg azontul államot képezni az államban, hagyjanak fel véglegesen minden támadási tervekkel ellenünkben, hagyjanak fel minden kizárólagos uralmi ábrándokkal, hagyjanak fel a kiirtási politikával, fogadják el minden tartalék-gondolat nélkül szokásainkat, béküljenek ki őszintén a keresztény civilisatióval, s legyenek velünk egy test, egy lélek, egy és ugyanazon ember. Ily alakban aztán a legőszintébb örömmel fogjuk látni őket.”

Istóczy Győző életét a zsidó hódítás elleni harcnak szentelte, ezért alapította meg a magyar parlamentben a több párt hasonló érzelmű politikusaival az Országgyűlési Antiszemita Pártot. A formáció 1883. október 6-án kezdte meg működését. Társai voltak többek között Ónody Géza, Simonyi Iván, Odescalchy Artur, Szemnecz Emil. A pártot azonban a politikai élet nagyobb befolyással bíró, zsidó pénzen kitartott erőinek sikerült elszigetelni; az Istóczy által 1880-ban indított 12 Röpirat című “antiszemitikus havilapon” kívül nem tudtak eljutni a köz- véleményhez. Az OAP önvédelmi harcát külföldi és hazai támadások akadályozták, és sajnálatosan nemcsak zsidó körök felől érkeztek a gyűlölet mérgezett nyilai, hanem megtévesztett, megvesztegetett, megzsarolt, megfenyegetett, árulóvá lett magyarok is részt vettek a gyalázatos lejárató kampányban. Ugyanakkor a kor európai patriótái, akik saját hazájukban ugyancsak szembeszegültek a zsidó hódítással, összehívták Drezdában az I. Antiszemita Kongresszust, amelynek díszelnökévé választották Istózcy Győzőt. A párt azonban oly mértékben ellehetetlenült, hogy végül 1893-ban megszűnt. Istóczy Győző ezután semmiféle politikai szerepet nem vállalt. Magányosan élt budapesti otthonában 1915. január 7-én bekövetkezett haláláig. Sírja a Fiumei úti temető 548. sírboltjában található. Jövőbe látó nemzetvédő küzdelmén kívül nyelvészeti munkák is öröksége részét képezik. A hazáért és a nemzetért felelősséget érző utókornak kötelessége tisztelegni Istóczy Győző emléke előtt, örökségét ápolni, s jól megjegyezni látnoki szavait, amelyekből alább idézek.

 

“Ugy hiszem, elérkezett az ideje annak is, hogy végre-valahára mi is komolyan fontolóra vegyük, miként szabunk határt a hatalmát már végleg megalapítottnak hitt praepotens zsidó kaszt üzelmeinek, és hogy az annyiszor s oly fennen hangoztatott tolerantiát ne csak önmagunknak prédikáljuk, hanem kézzelfoghatóan megmagyarázzuk a zsidóknak is, a kik ugy látszik, a tolerantia kifejezés alatt azt értik, hogy mi az ő általuk nemzsidókon elkövetett minden, még a legkiáltóbb igazságtalanságokat is birkatürelemmel eltürjük.”

(1881. március 3.)

 

“A t. kérvényi bizottság miatt ott lehetnek a rendszeresen folytatott köztudomásu zsidó üzelmek, amelyek ellenében hiába állanak, ha ugyan állanak, a paragrafusok a törvényczikkekben. Ott lehetnek például: az uzsora s a maszlagos nadragulyás és vitriolos pálinkamérés; a fuchsinos bor és homokos liszt; mindennemü és fajtáju csalások és a hamis bukások; a hamis mérlegek és népfosztogatás; az iszákosság terjesztése és döglött marha husának kimérése; fehérrabszolgakereskedés s népdemoralizáció és korrupczió; hivatalnokok megvesztegetése és a Talmud alapjáni hamis eskü; hamis tanuskodás és hamis tanuk toborzása; orgazdaság és talmi aranynak valódi arany helyett árulása; jól bebiztositott termények és épületek felgyujtása és biztositási ügynöki üzelmek; ratenbrief-üzelem és tantus-pénzeknek körmöczi aranyok helyett kiadása; váltóhamisitás és Amerikába szökések; a katonáskodás alól való kibuvások s állami jövedékcsonkitások; kasza-kapától való irtózás s a kereskedelem monopolizálása; liczitácziókon való összejátszások és különféle sápok; kifizetett adósleveleknek vissza nem adása és kifizetett adósságok ujra való követelése és behajtása; kereszténység-gunyolás és kulturkampfoskodás; a keresztény felekezeteknek s a különféle nemzetiségeknek egymás ellen heczczelése; ármányok és intrikák, zsidóbosszuállás, börzejáték és plutokrácia, közvéleménygyártás és revolverjournalistika, népbolonditó frázisok és népnyomor, gründerség és liquidáczió, syndikátusok és prospektek, svindli és krach, stb., stb. Mondom: ott lehetnek mindezen, a legtöbb esetben megtorolatlan, mert a mai viszonyok közt megtorolhatatlan zsidó üzelmek és visszaélések, a melyeknek átka alatt pusztul a nép jóléte, s pusztul, vész maga az ország népe.”

(1882. február 18.)

 

 

“Századunk a türelmesség századának hirdeti magát. A zsidóknak szabad a mi vallási, erkölcsi elveinket, társadalmi szokásainkat, nemzeti, politikai intézményeinket nemcsak kritika, de silány gunyolódás tárgyává is tenni: és ebbnen senki nem lát türelmetlenséget. De merészelje valaki a zsidóságot - nem! - csak a zsidó visszaéléseket csak a legenyhébb kritika tárgyává tenni: az már “intoleranz”.

(1882. február 18.)

 

“Igenis, t. előadó ur, mi a jogegyenlőség, a polgári szabadság, a társadalmi és állami jogok nevében követeljük a zsidó privilegiumok megszüntetését.”

(1882. február 18.)

 

“De hát a zsidókérdés ma már nem is annyira társadalmi kérdés, mint inkább politikai és pedig ez idő szerint a legfontosabb politikai kérdés, mert az ma már a hatalom kérdése, s ekkép van formulázva: a magyar vagy a zsidó elem legyen-e uralkodó ebben az országban?”

(1883. január 23.)

 

￿/p>

Habsburg-revízió

Rendkívüli fontosságú, korszakos mű Pezenhoffer Antal “A magyar nemzet történelme - a katolikus Egyház és a Habsburg-ház történelmi szerepe” című tizenhárom kötetes munkája. Az igen alapos kutatómunka eredményeként megszületett történeti apologetika kíméletlen tényszerűséggel leszámol a kuruckodó, negyvennyolcas mítoszokkal, a “Habsburg-elnyomás” hazugságával, a parttalan tekintélyrombolás kultuszával.

Mind a tizenhárom kötet letölthető innen:

http://mek.oszk.hu/04200/04245/pdf

 

Egy harcos gondolatai

Az alábbi írást a Kuruc.info portálon találtam. A megfogalmazottak döntő többségével tökéletesen egyetértek. A részérdekeket és idegen érdekeket képviselő liberális pártokráciát és az önmagát szánalmas, fogatlan oroszlánná tevő korrupt, parlamentáris szócséplést a nacionalista és szociálisan érzékeny hivatásrendi monarchiának kell fölváltani. Ehhez a célhoz pedig a hősi életszemlélet korszerű gyakorlata az út. Az erkölcsi hulláknak, félkegyelmű analfabétáknak, szóval a söpredéknek is szavazati jogot biztosító demokrácia agyaglábakon inog, és mert így van, el kell söpörni, hogy a helyébe visszaállhasson a hagyományos magyar rend.

A magam részéről azt kívánom, hogy a magyarellenes rezsim mielőbb megbukjon, s Budaházy György, a példaértékű magyar hazafi hazatérhessen családjához. “Budaházy György újévi üzenete a hazafiaknak

(forrás: http://www.kuruc.info/reszletes.asp?MainID=33&HirID=8382)

2007-01-05. 18:32:44)

 

 

Kedves hazafiak, magyar testvéreim! Először is köszönöm azoknak akik gondoltak ránk, és adományokkal, gyerekeimnek küldött ajándékokkal, jókívánságokkal segítették elviselhetőbbé tenni ezt a családom számára – hogy is mondjam – “kissé furcsa” karácsonyt! Újévi jókívánságok helyett pedig szeretném figyelmetekbe ajánlani (kérem olvassátok el még ha hosszú is) ezt a kis összeállítást, melyben részben régebbi átdolgozott írásaimat, részben újabb gondolataim próbáltam egy egységes szerkezetbe foglalni. Iránymutatásnak szánom, és mivel sokan nem Interneteznek, ezért jó lenne, ha nyomtatásban is meg tudna jelenni (Aki tuja segítse ezt! Előre is köszönöm!). Összeállítása során megpróbáltam azt a folyamatot érzékeltetni, ami az elmúlt évek során lejátszódott bennem, ahogy érlelődtek bennem a gondolatok. Először csak a kétségbeesett kérdések tódúltak fel: miért történik ez vagy az, így vagy úgy? Miért zuhanunk? Miért nem akarja ezt megállítani senki? Hol vannak a hazugságok? Aztán megfogalmazódtak a válaszok, átértékelődtek a fogalmak, és kezdtek kiviláglani a megoldások. Csak egy dolog volt bizonytalan, nem láttam a fordulópontot, a tragikus pusztulás megállításának és visszafordításának időpontját. Hogy mikor jön el, el jön-e egyáltalán, vagy menthetetlenül beleszédülünk abba a szakadékba, ami a magyarnak nevezett nemzett sírja is lesz egyben. És akkor jött szeptember 17-e. Épp íjászatra tanítottam hét éves fiamat egy kellemes őszi délután a szabadban, amikor elkezdtek jönni az sms-ek, hogy a Hír Tv folyamatosan valami botrányos Gyurcsány-beszédet közöl. Felmentem a házba és meghallgattam, aztán este kimentem a Kossuth térre, amikor még csak kb. 70-80-an voltunk. Utána már egymást követték az események. És kiderült, hogy van lehetőség harcolni, és lehet hinni a győzelemben, és új gondolatok és ötletek születtek… Most már tudom, hogy ez volt az időpont, amire vártam, de nem lehetett látni – pedig már ott volt előttünk – abban a reménytelenségből és kilátástalanságból álló politikai ködben, amit az ország közéletét uralók kavartak, és amibe belebonyolódva – szerencsénkre – végül ők is menthetetlenül eltévedtek. Szeretettel és bizakodással gondolok rátok Budaházy György

 

TISZTELT MAGYAR HONFITÁRS, MIELŐTT VÉGIGOLVASNÁ A KEZÉBEN TARTOTT ANYAGOT, VÁLASZOLJA MEG MAGÁBAN A KÖVETKEZŐ KÉRDÉSEKET.

Szavazott-e Ön a rendszerváltás óta egyszer is arra,

- hogy a stratégiai ágazatok (energiatermelés, közműellátás, egészségügy, posta stb.), vagy olyan iparágak, mint pl. az élelmiszeripar és cementipar, vagy a bankszektor döntően külföldi kézbe kerüljenek?

- hogy a magyar földet idegen állampolgárok is megvásárolhassák?

- hogy a közértekben (melyek nagy része külföldi kereskedelmi vállalatok kezében van) kapható tejből ne lehessen aludttejet készíteni, a kenyér egy nap alatt megszáradjon, a jóízű zöldségek és gyümölcsök helyett íztelenek legyenek, és majd ne lehessen a piacon házi csirkét vagy házi tojást venni?

- hogy a közvagyon ilyen tömeges eladása (privatizálása) ellenére az államadósság nem hogy csökkenjen, de soha nem látott méreteket öltsön?

- hogy a kivonuló orosz katonák helyére amerikaiak érkezzenek, a honvédséget előbb szétzüllesszék, majd megszüntessék, a magyar katonákat, pedig idegen politikai érdekek mentén folyton külföldön vessék be?

- hogy elárasszák Magyarországot az idegen bevándorlók (kínaiak, izraeliek, arabok, négerek stb.)?

- hogy egyes kisebbségek folyamatos “pénzjutalmakban” részesüljenek (zsidók állandó kárpótlása, cigányok állandó segélyezése), de követelőző pimaszságuk ennek ellenére folyton nőjön?

- hogy töröljék el a halálbüntetést, és a bűnözők élete egyre könnyebb legyen, míg a becsületes emberé (beleértve a becsületes(!) rendőrt is) egyre nehezebb?

- hogy a jogrend az ön számára teljesen átláthatatlan legyen, viszont a kiskapuk sokasága révén az ország a lakás-, telek-, olaj-, bróker- és egyéb, ilyen-olyan maffiák paradicsomává váljon?

- hogy alacsony bérszínvonal mellett, az adók és járulékok olyan magasak legyenek, hogy a kisember – ha nem akar nyomorogni – rá legyen kényszerülve az “ügyeskedésre”, és így ne merje szóvá tenni, hogy egyesek százmilliárdokat tüntethetnek el büntetlenül?

- hogy a korrupció jelen legyen mindenhol, az egyszerű köztisztviselői szinttől a minisztériumokig?

- hogy a különféle társadalombomlasztó devianciák (homoszexualitás, kábítószerezés, paráznaság, szingli életforma stb.) terjedését nemhogy gátolnák, de nemritkán nyíltan népszerűsítsék? - hogy az iskolákban az oktatás színvonala évről-évre gyengébb legyen, és a tanárok a diákoknak jóformán semmilyen erkölcsöt és értékrendet ne adhassanak át? Az úgynevezett “rendszerváltás” óta a fent felsoroltak mindegyike vagy már megvalósult vagy megvalósulóban van. Ha Ön úgy érzi, hogy ezek megvalósítására szavazatával soha nem adott, és ezután sem kíván adni felhatalmazást, sőt szeretné ezen jelenségek visszaszorulását, akkor olvassa tovább ezt a kiadványt figyelmesen!

 

A FELISMERÉS

A földön jelenleg zajló olyan folyamatokból, mint a felmelegedés, környezetszennyezés, túlnépesedés, liberális bevándorlás-politika, a világ népei számára súlyos konfliktusokkal terhes jövő vezethető le. A faji ellentétek kiéleződése várható világszerte. Ezt tetézve a környezet pusztítása és a föld éghajlatának várható drasztikus változása komoly víz és élelmiszerhiányt eredményezhet. A XXI. század legnagyobb problémája valószínűleg a tiszta ivóvíz hiánya lesz! A Kárpát-medence egy vízgyűjtő terület, itt 25 évre elegendő ivóvízkészlet van, továbbá a medence termőföldje kb. 50 millió embernek elegendő élelem megtermelésére alkalmas, ezért ennek birtoklása sokak számára kulcsfontosságú lesz a közeljövőben. Mivel ezen a területen a magyarság a legszámosabb nemzet, ehhez a földhöz és vízkészlethez, csak az ő leigázása vagy kipusztítása révén lehet hozzájutni. Mindezekből kifolyólag a magyarság élettere, sőt élete is veszélyben van. Innen elmenekülni nem lehet hova, mert hely sincs sehol, és ráadásul máshol még nehezebb életfeltételek várhatóak, mint itt. Ezért az ország élére olyan vezetés szükségeltetik, amely erre a jövőre és a veszélyek elhárítására a nemzetet felkészíti. A rendszerváltás óta történteket így 16 év távlatából összegezve, függetlenül attól, hogy melyikünk mikor, milyen pártra szavazott, abban túlnyomó többségben egyetérthetünk, hogy nem ilyen országot akartunk. E 16 év alatt – az itt tevékenykedő politikusi garnitúrának köszönhetően – Magyarország anyagi, szellemi, erkölcsi csődbe jutott! Mielőtt tovább mennénk, előbb szögezzük le: Nincs okunk hitehagyottan összeroskadva beletörődni a reménytelenségbe, és várni az elkerülhetetlen végzetet. Voltunk ennél már rosszabb helyzetben is, tatár után, török után, Trianon után, hogy csak a legismertebbeket említsük, és azokból is kijöttünk valahogy. Egy biztos, a mostani elképesztő csődből már nem lehet a jelenleg regnáló rendszer által nyújtott kereteken belül kikecmeregni. Minden olyan kísérlet, amely a jelenlegi politikai váltógazdaságon belül, pusztán egy másik párt vagy pártok hatalomra juttatásával képzeli el a megoldást, már középtávon is kudarcra van ítélve. Mivel ezen pártok zöme a ’89-90-es rendszerváltási folyamat során jött létre, így az elmúlt 16 évben együttesen alakították ki azt a politikai környezetet, amely mára az összeomlás szélére sodorta az országot, s amelynek átalakítására, az általuk létrehozott korlátok ledöntésére, már csak azért is képtelenek, mert ez teljes kudarcuk beismerését, és a közéletből vagyis a “jól fizető állásaikból” való kiszorulásukat eredményezhetné! Tehát egy új elitre, és a “játékszabályok” alapvető megváltoztatására, vagyis egy újabb rendszerváltásra van szükség!

AZ ÚJRAFOGALMAZÁS (Néhány fogalom új szemszögből nézve.)

- A nemzet: Egy nemzetnek hármas egységet kell képeznie. Területi, kulturális és genetikai közösséget. Az első hiánya nélkül a második kettő ki sem tud alakulni, hisz ahhoz pont az együttélés hosszú ideje szükséges. A “van-e igazi magyar?” vitát avval kell lezárnunk, hogy mi magyarok is elsősorban a környezetünkben élő népekkel keveredtünk, és senki nem állíthatja, hogy más nemzetekre ez nem igaz, vagy ránk jobban igaz. Mégis léteznek nemzetek! Ha nincs igazi magyar, akkor más nemzetből sincs igazi!

-A kultúra és a civilizáció: A kultúra az adott nemzet évszázados, évezredes történelme során fölhalmozódott hagyományok, szokások összessége. A kultúra olyan, mint az élő fa, gyökerei a mélybe nyúlnak, de ágai folyton nőnek újabb és újabb hajtások születnek. A kultúra is él, mindig fejlődik, színesedik, de mindig saját gyökereiből táplálkozik – mint a fa –, és új hajtásai is mindig jellemzőek rá – ahogy a tölgyfán sem nő egyszer csak diófalevél. A civilizáció nem egyenlő a kultúrával. A civilizációt az ember műszaki alkotásaiból álló környezet határozza meg. A jelenben létezik. Félrevezető az a kifejezés, hogy “civilizációs fejlődés”, hiszen miközben a műszaki környezet egyre bonyolultabbá válik a természeti környezet egyre sivárabb lesz? Ez nem fejlődés, ez csak változás.

- A szabadság: Az egyén szabadsága három síkon: a szellemi, a lelki és a fizikai szabadság síkján nyilvánul meg. Az ember szellemi szabadsága korlátlan, gondoljunk csak az álmok birodalmában megélt legelképesztőbb kalandokra. Érzelmi-lelki szabadságunk ennél sokkal korlátozottabb, sokszor a másik egyén érzelmi-lelki tevékenységébe vagy az erkölcsi szabályok által emelt falakba ütközik. De legkorlátoltabb fizikai szabadságunk. Behatárolja saját mozgási, haladási képességünktől kezdve, a környezetünkben lévő fizikai akadályokon át, a pénzügyi viszonyainkon vagy az időjáráson kívül még ezer más dolog. A liberalizmus eszméjével átitatott médiapropaganda – a szabadságra folyamatosan, de félrevezető módon hivatkozva – mégis folyton olyan tevékenységekre buzdít, melyek a lelki és fizikai korlátok felelőtlen ledöntésével, a társadalom hagyományos rendjének szétverését eredményezik. Pedig egy egészséges és hosszútávon életképes társadalomban az egyén érdeke nem érvényesülhet a tekintély, a hierarchia és a rend lerombolása árán, tehát semmiképpen nem előzheti meg a közösség érdekét, hisz az így elveszíti önvédelmi képességét, ennek folyományaképpen szabadsága is elveszhet. (Persze lehet, hogy ez a cél!)

-A politikai pártok: A részérdekek (melyek nemritkán a nemzettől idegen csoportokéi) szolgálatában állók, politikai közösségei. A politikai pártok nem tudnak azonosulni a nemzeti egység szellemiségével, mert jobb- vagy baloldali irányból csak ferde szemszögből alkotott, hamis képet lehet kapni. Mindannyian családban születünk. Mindannyian valamely településen lakunk. Mindannyiunknak van szakmája, végzettsége. Egyikünk sem születik azonban egy politikai pártba. Minden politikai párt egy műlánc, egy lánc, amely arra lett kitalálva, hogy olyan különböző életvitelű és tevékenységi körű személyeket kössön össze, akiknek valójában semmi közük egymáshoz. Szembeállít lakóhelyi szomszédokat, munkatársakat, barátokat lényegében egy közösségben élő személyeket, mindezt azért, hogy a pártokat megalapító csoportok koncért való törtetését szolgálja.

- A többpárti parlamentáris demokrácia: Egy olyan társadalmi, politikai berendezkedés, amely arra lett kitalálva, hogy eleve megossza a nemzetet és így kikapcsolja védekező képességét a külső, elsősorban gazdasági, de később akár katonai behatolások ellen. Az egymással civakodó pártérdekcsoportok harcából mindig a nevető harmadik, a nemzetek feletti nagytőke, a “globalizmus” kerül ki győztesen. A négyévenkénti “pártválasztások” következtében ciklikusan fel van forgatva a nemzet élete. A választási kampány során felizzított gyűlölködés ellehetetleníti a nemzeti egység gondolatát. Ez a rendszer nem más, mint szűk érdekcsoportok hatalmi harca a politikai váltógazdaság álarca mögé rejtve.

- A “globalizmus”: Egy szűk érdekcsoport által a világ gazdasági leigázására, és kiszipolyozására tett kísérlet. A pénz és birtoklás mindenek feletti gátlástalan terjesztésével elpusztítja a meglévő erkölcsi rendszereket. A sokszínűség állandó hangoztatása közben valójában egy egységes masszává kívánja gyúrni a különböző nemzeteket. Uniformizált fogyasztásra serkent. A média általi tömeges tudat-befolyásolás segítségével – észrevétlenül – a nemzet egyre nagyobb részét állítja szembe saját kultúrájával, saját fogyasztási szokásaival és mértékével. Megszűnik a nemzeti termelés, a fogyasztási szokásokat teljes mértékben a tőke érdekei határozzák meg. Megszűnik a történelem alakította harmónia, mind a társadalmon belül, mind a társadalom és természeti környezete között. Az eredmény: a nemzetek összeomlása és – az éktelen profithajhászás miatti ökológiai kizsákmányolás következtében – a környezet összeomlása. Nem lehetetlen, hogy a végcél egy totális világdiktatúra (az EU is lehet, hogy ennek egy lépcsőfoka) kiépítése, de lehet, hogy csak kozmikus méretű harácsolásról van szó, amelynek nincs terve a ténykedése után maradt romok tekintetében. (Végül is az EU intézményét is tekinthetjük egy “bűnszövetkezetnek”, hisz egy ország zsákjánál “jobb” egy egész kontinens zsákjában turkálni, még akkor is, ha a kifosztott tagállamoktól származó zsákmányból vissza kell osztani a helyi korrupt vezetőknek.)

- Az állam: Az állam nem lehet a nemzet életének semleges szemlélője – ahogy ezt a liberálisok szeretnék –, amely csak a legnagyobb felfordulás esetén avatkozik be, akkor is gépiesen cselekedve. Nem lehet rendőrállam sem, és nem lehet valamely szekta vagy gazdasági érdekcsoport kezén lévő intézmény sem. Az államnak kiegyenlítő, elosztó szerepe kell, hogy legyen. Neki kell őrködni, hogy minden egyes személy és társadalmi csoport élhessen neki meghatározott a jogokkal, és betartsa kötelességeit a nemzetért hozandó áldozatok terén. A nemzeti államnak ki kell állnia a családok védelméért, mert ezek a társadalom alapsejtjei, a területi önkormányzatiságért, mert ezek a közigazgatás alapsejtjei, és a szakmai közösségekért, mert ezek a nemzeti termelés alapegységei. Az állam (mint intézmény) irányítása soha nem kerülhet háttérben meghúzódó ismeretlen személyek kezébe!

- A Szent Korona eszme: Sajnos kevéssé ismeretes, hogy a magyar államiságnak évezredes alkotmányos alapjai vannak. Ennek gyakorlati megnyilvánulási formája a Szent Korona tan. Ez nem valami “idejétmúlt, sárguló papíron található írásos emlék”, hanem egy teljesen élő a mai életünket is megfelelő keretbe foglalni képes alkotmányos szemlélet. Egyszerű alapelvekből áll: - Magyarország örök szabadsága – vagyis Magyarország földjén nem állomásozhat idegen haderő, a magyar politikai döntéseket nem irányíthatja idegen érdek. De Magyarország nem lehet kiszolgáltatva gazdaságilag sem idegen hatalomnak, tehát nem lehet az ipar (főleg az olyan stratégiai ágazatok, mint energiatermelés, élelmiszerfeldolgozás), a közművek, a kereskedelem, az egészségügy vagy a bankrendszer döntően külföldi érdekeltségű.

- Minden birtoklás forrása a Szent Korona – vagyis Magyarország földje (hegyei, völgyei, folyói, tavai, rétjei, szántói stb.) a Szent Korona tulajdona, ezért azt csak a Szent Korona tagjai (Magyarország állampolgárai, vagy maga az állam) birtokolhatják, tehát külföldiek nem.

- A Szent Korona minden tagját egy és ugyanazon szabadság illeti meg – vagyis nem kerülhet a társadalom egyetlen rétege sem kiváltságos helyzetbe a többihez képest. Így megengedhetetlen az, hogy bármely kisebbség kiváltságokat vagy előjogokat követeljen a magyarsággal szemben magának, főleg ha nem is tagja a Szent Koronának.

- A Szent Korona tagjainak joga és kötelessége élni az ellentmondás és ellenállás jogával, ha megsérül a Szent Korona eszme – ez azt jelenti, hogyha az éppen aktuális hatalom megszegi a Szent Korona tan alapelveit (és ma szinte az összes vastagon meg van szegve), akkor a népnek joga, sőt kötelessége fellázadni. A Szent Korona a mai magyar társadalom akaratától függetlenül is az, ami volt, aminek hosszú évszázadokon át tekintették, maga a magyar államhatalom. A Szent Korona tant soha vissza nem vonta alkotmányosan összeült magyar törvényhozás, tehát érvényben van most is. Az 1990-ben összeült rendszerváltoztató országgyűlés sem a Szent Korona eszme, sem a jogfolytonosság jelentőségét nem tudta felfogni, de ez nem változtat azon az évszázados jogi szemléleten, hogy a törvénysértés jogot nem alapít, vagyis ha a történelmi alkotmányosság helyreállítása törvénysértő módon nem történt meg, akkor az azóta hozott törvények, rendeletek, határozatok stb. semmisnek tekinthetőek. Ezen elv alapján a magyar történelemben mindig – 1687-ben Buda felszabadítása után, 1791-ben II. József után, 1867-ben a kiegyezés után és 1920-ban a Tanácsköztársaság és Trianon után is - helyreállt a jogfolytonosság.

- A CÉL Manapság erre a legtöbben rávágnák: “cél a demokrácia megvalósítása”, ezért nézzünk ennek egy kicsit utána! Voltak ugye az ókori rabszolgatartó(!) demokráciák, vagy a híres angolszász demokrácia, mely “demokratikusan” leigázta a fél világot. Aztán itt van az USA, aki bár oly büszke eme “nemes” eszme alapján működő rendszerére, 200 éve még bőszen folytatta az indián faj szisztematikus irtását (ma rezervátumokban élnek maradékaik), ma meg bombázókkal és tankokkal próbálja a demokráciát “importálni” világszerte. De ne felejtsük ki a Kelet-Európában tombolt népköztársaságok népi demokráciáit se, mert így hívták magukat. Majd az ebből alakult polgári demokráciákat. “Kedves” politikusaink által az elmúlt 16 évben nálunk épített változatába, most készülünk belerokkanni, a környező országokban meg ezekben raboskodnak elszakított testvéreink milliói, nem túl fényes kilátások közepette. Ráadásul minden demokráciában – így nálunk is – akadnak politikai pártok, akik pont a demokráciát féltik másoktól, többnyire egy másik, a demokráciát – nemritkán – éppen az előzőektől féltő politikai párttól. Ennyiből is látható, hogy a “demokrácia” konkrétumokat nélkülöző, üres fogalmába mi mindent “bele lehet szuszakolni”, ezért nem ennek zászlónkra tűzése vezet sikerre, már csak azért sem, mert a demokrácia nem cél, hanem egy lehetséges eszköz – a többi között, valamely gazdasági, politikai cél elérése érdekében. A fontos pedig mindig a pontos és világos cél meghatározása. Lehet, hogy meglepően fog sokak számára hangzani, de nekem a jelenlegi helyzetben nem a hatalom eszközei ellen van a legfőbb kifogásom (hogy kvázi nem elég demokratikus), hanem a céljai ellen. Többet ér egy “diktatúra”, ha az hazafias, és a nemzet gyarapodását hozza, mint egy “demokrácia” ha az elherdálja a jövőt, és kiszolgáltatja a magyar hazát az idegennek. Nem az a baj, ha rendőrség keményen lép fel (bár a kemény fellépés és a primitív, erőszakos brutalitás között különbséget kell tenni) a hatalom védelmében, hanem ha az a hatalom, amit véd, országveszejtő bűnözőkből áll. Az embereket nem a “demokratikus intézményrendszer kiépítettsége”, az “emberi jogok maradéktalan érvényesülése”, a “szólás és véleménynyilvánítás teljes szabadság” és ehhez hasonlók teszik igazán boldoggá, hanem ha van biztos megélhetésük, kiszámítható jövőt látnak saját maguk és utódaik számára, tiszta, rendes környezetben élhetnek, és ha biztonságban tudhatják életüket és vagyonukat. A 89-90-es rendszerváltás legnagyobb tévedése volt (persze sokak esetében előre megfontolt szándékosságról beszélhetünk), hogy célként elsősorban a “nyugati típusú” demokrácia kiépítését tűzte ki, azt gondolva, hogy ennek keretei között majd minden a legoptimálisabban alakul, ehelyett ezek lettek a kommunizmusban előjogokat szerzett bűnbanda túlélésének keretei. Itt kell megjegyezni, hogy a sokak által áhított Szent Korona eszmén alapuló történelmi alkotmány újbóli hatályba helyezése sem cél, csak eszköz, ha mégoly magasztosan is hangzik. De hát akkor mit kell értenünk nekünk “cél” alatt? – kérdezhetik sokan. A cél számunkra – egyértelműen és részletesen megfogalmazva – talán valahogy így kell hangozzék: A magyar nemzet felemelkedése, és hosszú távon nemzetként való létének biztosítása a Kárpát-medencében, stratégiai jellegű elherdált közösségi javainak visszaszerzésével, demográfiai hanyatlásának megfordításával, földjének nemzeti kézben való megőrzésével és tagjai gazdasági megerősödésének előmozdításával. Ez már egy jól körülhatárolt cél, ehhez kell hát eszközöket keresnünk. Ennek szellemében lássunk néhány elképzelést.

Szemelvények az emelkedő Magyarország működéséről:

-Országirányítás, közképviselet: Az alsó mellett, felső választói korhatár is létezik (70. életév). A szavazat értéke súlyozott (legalább az iskolai végzettség és a családi állapot szerint, de lehet még több szempont is), tehát nem egyelő értékű minden szavazóé. Szavazásról való igazolatlan távolmaradás, a szavazat-érték csökkenését vonja maga után. Aki egy szavazás során egyik felkínált lehetőségre sem kíván szavazni, annak van lehetősége “egyik sem”-et x-elni. A választójog iskolai végzettséghez kötött (legalább a mai szakmunkás iskolai végzettség). A választók mindenfajta választás során – a különböző pozíciók betöltésére – kizárólag személyekre szavaznak, listákra szavazás nincs. A választást előkészítő szervek minden választható pozícióra pályázó jelöltnek egyforma esélyt biztosítanak programjának a választókkal való megismertetéséhez. A szavazás nyílt, a szavazóköri adatok nyilvánosak és nem semmisítődnek meg, tehát mindenki mindenkiről megtudhatja, hogy volt e szavazni és mikor mire vagy kire szavazott. Országos önkormányzati választások négyévente kerülnek megrendezésre. Ennek során a település élére elöljárót (polgármester), és a település különböző részeit megjelenítő területi képviselőket választanak, továbbá helyet kapnak az önkormányzati testületben a helyi szakmai vagy egyéb érdekképviseletek delegáltjai a település életében lévő súlyuknak megfelelő arányban. Az önkormányzati rendszeren belül működnek a szintén választott tizedesek (magyar hagyományokban megtalálható), akik a szűk közösség, szomszédság (10 – 50 telek vagy egy háztömb stb.) kollektív érdekeit, problémáit közvetítik területi képviselők felé, akikhez persze közvetlenül is fordulhat a választó. Közvetlen országgyűlési választások nincsenek. Az országgyűlést a területi választó kerületek képviselői (melyet a területen lévő önkormányzati testületek együttesen delegálnak), és a társadalom valós összetettségét megjelenítő jelentősebb érdekcsoportok (szakmák, korosztályok, vallások, etnikumok, hobbik, stb.) képviselői alkotják. Utóbbiak megválasztása a különböző érdekcsoportokat megjelenítő szervezetek saját tisztújító ciklusaiknak megfelelően történik. A képviselők javadalmazása az őket delegálók feladata, akik bármikor visszahívhatják őket, és új személyt küldhetnek helyettük. Így az országgyűlés összetétele folyamatosan változó, mindig a legcélszerűbb. (Ebben az országgyűlésben egy törvénymódosítás sem képes megszületni az érdekegyeztetés hiányával. És senkinek nincs lehetősége ellenőrzés nélkül elherdálni, meg zsebre tenni a nemzet vagyonát.) Az államforma királyság, melynek örökös uralkodója maga a Szent Korona. A hatékony országirányítási rendszer csúcsán egy – a nép által választott – kormányzó áll (az erre pályázók választhatóságának alapja a megmérettetés, mind szellemi, mind fizikai téren), tanácsadóit, minisztereit, stb. maga választja ki, és közvetlenül a választóknak felel a tevékenységükért. A választott vezetők általában is, életükkel és vagyonukkal felelnek a tetteikért. A törvényeket, törvénymódosításokat a kormány készíti elő, és az országgyűlés vitatja és hozza meg (ez most is így van). A jogszabályok egyértelműek és betarthatóak, a hivatali ügyintézés gyors és következetes.

-Oktatás, nevelés, kultúra: Az oktatási rendszer alapvetően követelménytámasztó, és erkölcsre, hazafiságra nevelő. A nemzeti azonosságtudat szempontjából fontos ismeretekre – mint magyar történelem (szittya/szkíta-hun-avar-magyar folytonosság elmélet is), magyar kultúra (nyelv, néphagyomány, viselet, zene, tánc, hitvilág, rovásírás, stb.) nagy hangsúlyt fektet, mindent elkövet azért, hogy a felnövekvő generációk ezeket részletesen megismerjék, magukévá tegyék, és büszkék legyenek nemzeti hovatartozásukra. E célból a magyar kultúrát és történelmet népszerűsítő sorozatok, kis és nagy filmek sokasága készül, hangsúlyt fektetve az őskultúrára és a történelmünk azon eseményeire, amelyek büszkeségre adnak okot. Persze a nélkülözhetetlen világtörténelmi, természettudományos, idegen nyelvi vagy informatikai ismereteket is magas színvonalon oktatják. Az oktatás az első diploma megszerzéséig ingyenes. Már gyerekkortól kezdve nagy hangsúlyt fordítanak a szellemi nevelés mellett, a test egészségének, jó kondíciójának megőrzésére is, ennek érdekében vannak mindenki számára elérhető, államilag biztosított sportolási lehetőségek, de ezen túlmenően általában is támogatják a sportot.

-Gazdaság: A magyar pénzügyi irányítás és pénzkibocsátás nincs alárendelve semmilyen nemzetközi szervnek. A pénznek aranyfedezete van. A Találmányi Hivatalra az állam rendkívüli nagy figyelmet fordít. A nemzet számára haszonnal kecsegtető találmányok kibontakoztatását az állam támogatja. A stratégiai ágazatok (energiatermelés, közműellátás, egészségügy, posta stb.), a természeti kincsek és erőforrások és azok kiaknázási joga (felszíni vizek, ásványvizek, ásványkincsek) állami ill. önkormányzati tulajdonban vannak. Minden hétköznapi szükségletet kielégítő árucikkből van olcsó hazai változat, amit a legszegényebb családok is meg tudnak fizetni. A hazai vállalatok adózási feltételei kedvezőbbek, mint a külföldieké. Megfelelő jogszabályok segítségével az ipart a tartós és javítható termékek gyártására ösztönzik, a környezetszennyező és lomgyártásba torkolló “vegyél újat, fogyassz többet” szemlélet helyett. A magyar földet csak magyar állampolgár birtokolhatja. Örökíteni vagy eladni csak magyar állampolgárnak lehet. Külföldiek csak bérelhetik. Az új rendet megelőzően a külföldiek birtokába került területek bérletté alakulnak, a kifizetett vételárat pl. lelakhatják. Mivel a környezetvédelem és az egészségmegőrzés első helyen áll, ezért a nagyipari jellegű működést nem preferálják sem az élelmiszertermelésben – mert az ilyenek használják a legtöbb vegyszert, hormonadalékot stb. – sem a feldolgozásban – mert az ilyenek használják a legtöbb élelmiszer adalékot: tartósítót, színezőt, ízfokozót stb. Ezek helyett inkább alapoznak a környezetbarát gazdálkodást folytató családi gazdaságokra, és szövetkezéseikre a kereskedelem és az élelmiszer-feldolgozás terén. Mindig törekedve arra, hogy a helyi igényeket – amennyire lehet – friss készítésű helyi termelésből elégítsék ki. Az állami hitelrendszer alapvetően a kis és közepes vállalkozások tőkeszükségleteinek kielégítésére van kialakítva.

-Család és társadalompolitika: A valós társadalomkép meghatározása céljából 10 évente hiteles, mindenre kiterjedő népszámlálás van. Az állam és az önkormányzatok mindenekelőtt támogatják az egészséges magyarok családalapítását (pl. adókedvezményekkel és lakáshoz juttatással). Cél a nemek természetes szerepben tartása. Mivel a tartós munkanélküliség mind szociálisan, mind morálisan a férfiakat őrli fel jobban, ezért az ő munkához juttatásuk az elsődleges cél. A nők számára választható a főállású anyaság, mint foglalkozás. Vannak állami hitelek (vállalkozási hitelek is), melyek részben vagy egészben törleszthetők, meghatározott számú gyerek megszülésével és felnevelésével. Az abortusz és a fogamzásgátlás csak a 24 évnél fiatalabb egyedülállók és a legalább három gyermekkel rendelkező párok számára engedélyezett. Az elöregedő falvakban, fiatal párok földet kapnak az önkormányzati földalaptól, és bekapcsolódnak a mezőgazdasági termelésbe vagy kisipari, kiskereskedelmi esetleg szolgáltató tevékenységet végeznek. Cél a minél több élő, jól szervezett kisközösség működése. Magyar állampolgárnak lenni kiváltság, ezért annak megszerzése szigorú feltételekhez kötött. Az idegeneknek előzőekben (a 80-as évektől kezdődően) adott állampolgárságok és tartózkodási engedélyek indokoltságát felülvizsgálják.

-Tájékoztatás: Mivel a média – mint az kiderült – hatalmi tényező, ezért közösségi ellenőrzés alá tartozik. A médiatörvényben meghatározott elvek megsértését szigorúan szankcionálják. Politikai műsorok kizárólag a köztulajdonban működő, és az országgyűlés által ellenőrzött, közszolgálati tv és rádió csatornán lehetnek, ott viszont minden, az alkotmány szellemével szembe nem helyezkedő nézet helyet kap (nem csak az éppen hatalmon lévő pártoknak tetsző, mint most). Ez azért fontos, hogy semmilyen tőkével rendelkező szűk érdekcsoportnak ne legyen lehetősége manipulálni a társadalmat. A kereskedelmi adók sugárzási díja úgy van megállapítva, hogy abból a közszolgálati adók fenntarthatóak legyenek, és a hazai vállalkozásoknak elérhető árú reklámlehetőséget tudjanak biztosítani. Műsorvezető, bemondó csak a magyar nyelvet szépen beszélő lehet. Nyelvünk gazdagságának megőrzése végett a médiákban hallhatóak anyanyelvünk különböző tájszólásai is.

-Hon és rendvédelem: Kötelező sorkatonai szolgálat. 18 éves korban (még családalapítás előtt) minden férfi számára fél év kemény kiképzés van hazafias szellemben, utána fél év közérdekű munka. Ütőképes hívatásos elit alakulatok vannak felállítva, az azonnali és speciális feladatok ellátására. A lezüllött rendőrséget átszervezték, mellette létrejött egy új rendfenntartó erő (pl. csendőrség), melynek állományában csak válogatott személyek lehetnek. Önkéntes alapon szervezett nemzetőrség van, a helyi közbiztonság javítására és a válsághelyzetek megoldásának segítésére.

-Külpolitika: Legfőbb külpolitikai cél, a Szent Korona országának helyreállítása, Magyarország területi revíziója, a nemzet területi egyesítése. Ezért a magyar diplomácia a nemzetközi politikai szintéren egy közép-európai területi rendezést szorgalmaz, ennek keretében a cigányság számára önálló ország létrehozását támogatva (ez utóbbiért sok nemzet, mint pl. a csecsenek, a palesztinok, vagy a baszkok az életüket adják nap, mint nap).

 

A CÉLHOZ VEZETŐ ÚT (A nemzeti felemelkedés felé való elindulás kezdő lépései.)

A jelen mélypontról kivezető stratégiának három – természetesen egymással is összefüggő – pillérre kell épülnie: - A választási és képviseleti rendszer gyökeres átalakítása. - Magyarország teljes gazdasági, pénzügyi és politikai függetlenségének visszaszerzése. Saját történelmünkből merített politikai tapasztalataink, és a világban a függetlenségüket legjobban megőrző országok módszereinek tanulmányozásából merített ötletek felhasználásával.

- A hazafias hozzáállás társadalmi életünk minden területén való uralkodóvá tétele. Beleértve ebbe a természeti környezetünk magas szintű védelmét is. Ezen stratégia kormányra kerüléséhez szükséges menetrend a következő (szándékosan kezdődik a 3. lépéssel, mert az 1.,2.-ról – bár a menetrend része – nem beszélhetünk úgy, mint a célhoz vezető úton megtett lépésekről, ezek inkább az indákkal beszőtt úttalan bozótból való kitöréshez, az útra való rátaláláshoz hasonlíthatóak, és lejjebb lesznek külön kifejtve): 3./ Le kell mondjon a jelenlegi kormány, és fel kell oszlani a parlamentnek. 4./ A köztársasági elnöknek (nem mintha ő megfelelő vezető lenne, de innentől csak rövid átmeneti időre, ideiglenesen látja el ezt a szerepet) ki kell neveznie egy elfogadható személyű szakemberekből álló korlátozott cselekvésű ideiglenes kormányt. Ennek a kormánynak jeleznie kell a megfelelő külföldi fórumok felé, hogy Magyarország felfüggeszti több érvényben lévő nemzetközi szerződéséből (pl. EU- és NATO- tagságból, vagy az óriási közpénzeket felemésztő adósságszolgálattal kapcsolatban) fakadó kötelezettségeit, minden privatizációt le kell állítania, és a nemzetstratégiailag fontos vállalatok élére kormánybiztosokat kell kineveznie. Továbbá a hazafias rendszerváltásban tevékenykedő szakemberek bevonásával, ki kell dolgozzon egy törvénytervezetet nemzetgyűlési választások lebonyolításához. (Az alkotmányozó nemzetgyűlést az országos területi választókerületek képviselői, és a társadalom valós összetettségét megjelenítő jelentősebb érdekcsoportok /szakmák, korosztályok, vallások, hobbik, etnikumok stb./ képviselői kell, hogy alkossák. Az előbbiek megválasztásához előbb települési nemzetgyűlési választásokat kell rendezni, ahol küldötteket választanak, akik országos választókerületi nemzetgyűlések keretében, delegálnak egy-egy főt az alkotmányozó nemzetgyűlésbe. Az utóbbiakhoz pedig a fenti érdekcsoportokon belül kell ugyanígy – a helyitől az országos érdekképviselet felé haladva – a képviselők megválasztásának szerét ejteni.) 5./ Az elnöknek ki kell tűznie a nemzetgyűlési választásokat, melynek eredményeképpen alkotmányozó nemzetgyűlés kell alakuljon! 6./ A nemzetgyűlésnek először az ideiglenes kormányt kell megerősítenie, vagy újat választania. 7./ A nemzetgyűlésnek újra kell gondolnia az ország politikai felépítését a választójogtól kezdve egész az országirányitás csúcsáig és az államformáig. Ezután helyre kell állítania a II. világháború végi megszállással megszakadt történelmi magyar alkotmányos rend jogfolytonosságát. Hatályba kell helyeznie újra a régi alkotmányt, és meg kell alkotnia a történelmi alkotmányos gondolkozásnak megfelelő aktualizált alaptörvényt. Majd meg kell fogalmaznia, és el kell fogadnia a meghatározott új közképviseleti struktúrához szükséges választási szabályrendszert. 8./ A médiákon keresztül a nemzet elé kell tárni – közérthető módon – az ország valós állapotát, és alapos – minden álláspontot megjelenítő – nyilvános viták lefolytatása után népszavazásokat kell kiírni több kérdésben (EU, NATO, privatizáció, államadósság kérdése stb.). 9./ Az új választási törvény alapján önkormányzati választásokat kell tartani, és az ország élére felelős vezetőt (és ezzel új kormányt) kell választani, az ideiglenesek helyett. 10./ Ezután – fentebb, az “Országirányítás, közképviselet” pontban leírtaknak megfelelően – országgyűlésnek kell az alkotmányozó nemzetgyűlés helyett alakulnia. Ennek és a kormánynak el kell kezdeni az új, de sok tekintetben inkább “eredeti”-nek nevezhető alapokon álló Magyarország felépítését! Először egyesével kell megvizsgálni minden törvényt, rendeletet, szerződést, és módosítania vagy érvénytelenítenie kell közülük – minden következményükkel együtt – azokat, melyek szemben állnak a történelmi magyar alkotmány és az abból megfogalmazott alaptörvény szellemével, így a nemzet érdekével. Az ország tönkretételében “jeleskedőket” – 1945-től napjainkig – szigorúan felelősségre kell vonni! Az új nemzetstratégiához szükséges törvényeket kell alkotni. Ha valaki azt mondja, hogy az eddig megfogalmazottak egy túlzottan idealista elképzelést jelentenek, akkor erre azt válaszolom, hogy csak idealista célt érdemes kitűzni, csak azért érdemes harcolni. Ha valaki azt mondja, hogy nem valósíthatóak meg, mert a jelenlegi rezsim, sőt a nemzetközi háttérhatalom érdekeibe ütköznek, és ezek megakadályozzák, akkor erre azt mondom, hogy pont most lehet megcsinálni. A globalista irányító banda ugyanis hibázott, mondhatnánk “elkúrták”. Világuralmi törekvéseik kiteljesedésére való vágyakozásuk mohóságától vezérelve, túlságosan siettek, és olyan “nem kellően felkészült” országokat is beszerveztek maguk alá, mint pl. Magyarország, ahol az őket kiszolgáló helyi komprádor burzsoázia az arcátlan fosztogatás terén túl lőtt a célon, és a tönk szélére sodorta az országot. A jelenlegi rendszer olyan szinten ment csődbe, hogy azt már belülről eredményesen reformálni lehetetlen. Az ősz folyamán fellángoló lázadások alkalmával, pedig arra is fény derült, hogy az ostoba és elbizakodott tolvaj politikai elit, a harácsolás közben elfeledkezett arról, hogy mi lesz, ha a társadalom megelégeli ténykedését. Szinte felszámolta a hadsereget, lezüllesztette, és anyagilag lepusztította a rendőrséget olyannyira, hogy kénytelen volt a bajban – törvénytelen módon – biztonsági cégek embereit kölcsönvenni, hogy a hatalmát védje (legalábbis egyre több hír számol be erről). Tehát újra azt mondom, hogy pontosan most van esély erre az idealista célt kitűző rendszerváltásra.

- A HADSEREG (1./ Meg kell teremtődjön egy hazafias rendszerváltó mozgalom) A fent részletezett közképviseleti rendszer a társadalom sokféle körülhatárolható csoportjának jól szervezett érdekképviseletét és azok ésszerű együttműködését feltételezi. Ezen képviseletek léte, és tudatos együttműködésük az új rendszerváltás érdekében nagyban segítené az ügyet, de egyelőre ennek körvonalai alig-alig látszanak. Jelenleg egy országos szintű hazafias mozgolódás kezd kibontakozni, melynek során különböző életvitelű és tevékenységi körű személyek ténykednek kisebb-nagyobb csoportokban, akikben a jelenlegi politikai vezetés arcátlanságától való irtózás, és a változtatás igénye a közös nevező. Egyenlőre rengeteg kis csoportról van szó, és az ezekben tevékenykedő emberek a végcél és a menetrend meghatározásában egyáltalán nem egységesek, sőt sokszor tanácstalanok, bár bizonyos kérdésekben – mint pl. új alkotmány, felelősök megbüntetése, amnesztia a politikai foglyoknak és üldözötteknek stb. – már körvonalazódik némi reményre okot adó egyetértés. De valójában egy egységesen elfogadott széleskörű koncepció hiánya az, ami az állandóan hangoztatott problémát, az összefogás és szervezett közös fellépés egyelőre, akadozó működését eredményezi. Téves utat jelentene az a folyton hallható igény, hogy a különböző ilyen-olyan vezetők üljenek le, és egyezzenek meg. Mert ha eltérő célokat tartalmazó programokból kompromisszumok árán gyúrnak valami közöset, az pontosan az a hiba lesz, ami ’89-ben is el lett követve. Bár azt mondják “a politika a kompromisszumok művészete”, én azt mondom, csínján kell evvel bánni. A politika lehet, hogy az, de itt egy országot kell a teljes csődből kivezetni, és egy nemzetet kell megmenteni, ez pedig válságmenedzselés. Ahhoz, hogy ez az “országos szintű hazafias mozgolódás” egységes mozgalommá váljék először is szükséges, hogy az ebben ténykedők szemében egy határozott, és a jelenlegi rendszerrel való megalkuvásoktól mentes elképzelés (végcélról és menetrendről) a többi fölé emelkedjen. (Nem titok, hogy jelen kiadványban vázolt koncepció is pályázik-e szerepre.) és a hazafiak egyre nagyobb tömege tegye ezt magáévá. Az erősödő mozgalom köré pedig fokozatosan oda fognak gyűlni a tehetséges szervezők és szakemberek, és előbb-utóbb megjelenik egy hiteles és karizmatikus, vezetőnek alkalmas ember is. Nem kétséges, hogy a magyar újjáéledés csak egy fegyelmezett, mindenre elszánt, példamutató elitre építhető, amely kérlelhetetlenül felszámolja azt a csömört, ízléstelenséget és hazaárulást, amelyek annyira jellemzőek a mai magyar életre. Ez az elit itt él köztünk, vagyis magunk közül kell, hogy kiválasztódjon, és ez a folyamat már tart. Aki ennek tagja kíván lenni, hajlíthatatlannak kell lennie a célkitűzésben, és állhatatosnak az érte való küzdelemben! És még egy fontos dolog, önzetlennek a hazafiságban! Hisz a cél a feljebb vázolt rendszer létrehozásával pont az, hogy a mai dilettáns politikai elit kizárólagosságával szemben, szakértő képviselőin keresztül a társadalom minden jelentős szegmense megjelenhessen a döntéshozatalban. Tehát pusztán azért, mert valaki előbb ismerte fel a helyes utat, és harcolt is érte, nem követelhet magának zsíros állásokat és előjogokat, és nem szoríthat ki másokat a közhatalomból, mert akkor éppen abba a hibába esne, mint a ’90-es rendszerváltás kerekasztalának “lovagjai”. Nem azért kell harcolnunk, hogy nekünk jobb legyen, hanem hogy mindenkinek jobb legyen, mert csak így lehet hosszútávon nekünk is – beleértve saját utódainkat is – jobb. Ez bizony – főleg eleinte – önfeláldozást jelent! De pontosan ez az önfeláldozás az, ami hitelessé tehet ma egy hazafit, és hinnünk kell, hogy ez hosszútávon a társadalom szemében megtérül! Mindenkép meg kell őrizni a mozgalomi jelleget, és messzemenően tartózkodni kell az elitista szemléletű párttá válástól. Ehelyett inkább mindenkinek keresnie kell a majdani helyét, a társadalom legalulról kezdve történő újraszerveződése folyamán kialakuló képviseleti formákban. A most működő társadalmi részérdekeket megjelenítő különböző szervezetek (szakszervezetek, kamarák, egyházak stb.) egy része túlontúl is elkötelezett a jelenlegi politikai elit felé, ezért szükséges ezek megújulása vagy új képviseletek létrejötte. Az elhivatott hazafiaknak segíteni kell ezt a folyamatot és azt, hogy a társadalom tagjainak sikerüljön félretenni a “világnézeti, ideológiai” szembenállásokat, melyek főleg különböző pártokhoz való kötődésekben nyilvánulnak meg. A tisztességes embereket rá kell venni a közügyekben való részvételre, meggyőzve őket, hogy vessenek véget a struccpolitizálásnak, és ne bízzák mindig másokra a saját dolgukat. Az utóbbiak azért is fontosak, hogy a társadalom tagjai felbátorodjanak, és magukénak érezzék az új rendszerváltást, és ha majd elérjük a győzelmet, ne kívülállóként várják szorongva, hogy egy “új elit” vajon milyen jövőt tervez nekik, hanem tevékeny részvevői legyenek eme jövő kialakításának. Az ország minden településén, az ott élők pontosan tudják, hogy mik az őket legközvetlenebbül érintő problémák. Neki kell állni a legnagyobb elszántsággal, és megalkuvás nélkül ezek felszámolásának. Az erre létrejövő összefogásnak mindig valamilyen területi, szakmai vagy egyéb civil érdekképviselet mentén kell történnie. Az “adott feladatra, a megfelelő ember” elvét kell követni az ilyen-olyan pártkatonák pozícióba helyezése helyett. Ezen elvek mentén kell verbuválódjanak azok az “alakulatok”, melyek “hadsereggé” összeállva képesek lesznek előbb-utóbb megfékezni a szakadék felé száguldó szekeret, és a bakról lehajigálva a dilettáns kocsisokat, visszavezetni azt a biztos útra.

 

NÉHÁNY MEGFONTOLANDÓ JÓTANÁCS AZOKNAK, AKIK TAGJAI AKARNAK LENNI HAZAFIAS ELLENÁLLÁSNAK (jó pár a falangisták kékkönyvéből való)

Jó vezetőre szükség van, ez igaz! De tartsd szem előtt, hogy minket elvek mozgatnak, és elsősorban konkrét célokért küzdünk, és nem egy személyt szolgálunk. - Tisztítsd ki látásodat! Csak konkrét, világos megfogalmazásokat tegyél, és csak ilyet fogadj el, mert ellenségeink egyik tipikus módszere, hogy hangzatos, megfoghatatlan fogalmak mögé bujtatják alantas szándékaikat. Példa: Ha mondjuk valakik visítva a diszkrimináció elleni harcra buzdítanak, akkor tisztázd, hogy mit értenek alatta. Mert, ha azt értik, hogy mondjuk a határon túli magyaroknak ne legyen nehezebb a letelepedés, mint a kínaiaknak, akkor az világos, és mi is kiállunk érte, de akkor szó szerint ezt tűzzük a zászlóra. De ha ők azt értik alatta, hogy egy “ránézésre is bűnöző, tolvaj” cigányt ne legyen joga egy munkáltatónak csak azért elutasítani munkára jelentkezéskor, mert egy “ránézésre is bűnöző, tolvaj” cigány, akkor azért küzdjenek a visítva buzdítók.

Ne zavarjon, hogy ellenségeink milyen címkékkel illetik azokat az eszközöket és célokat, amelyek megvalósulásáért harcolunk. Az ő módszerük ez, médiapropagandával negatív csengésű címkéket gyártani (intoleráns, diktatórikus, kirekesztő, diszkriminatív stb.), aztán ránkaggatni.

Ami józan paraszti ésszel nem érthető és nem logikus, az NEM ÉRTELMES ÉS NEM LOGIKUS!

Ismerd meg saját kultúrád évezredes hagyományait, szokásait, légy tájékozott azokról és műveld, gyakorold is azokat. Pl. tanuld meg az ősi magyar rovásírást, használd és terjeszd!

Ha valaki felteszi neked a kérdést: - Miért ragaszkodsz annyira a hagyományokhoz, nemzeti jelképeinkhez, szimbólumokhoz? Fordítsd visszájára a kérdést: - Ha nincs jelentőségük, akkor mire való a sok erőfeszítés eltüntetésükre?

Ne felejtsd, nekünk nem az a dolgunk, hogy megváltsuk a világot, csak a saját szittya fajtánk megmaradását és továbbélését kell szolgálnunk. Nem kötelez téged semmi idegenekkel szemben, de a fajtáddal szemben igen.

Nem köthetünk kompromisszumot a minőség rovására – vagyis nem alkudhatunk meg a célok tekintetében –, a mozgalom légyszámának növelése érdekében.

A hazafias mozgalom nem búvóhelynek, nem védekezésre van, hanem támadásra.

A magyarság megmaradásáról beszélsz? Hány gyermeket nemzettél vagy tervezel nemzeni? - Fajtánk hosszú idő alatt kialakult genetikai összetételének eredménye a sok magyar tudós, élsportoló, vagy a nemzetközi összevetésben is kimagaslóan sok szép magyar nő. A párválasztásnál vedd ezt figyelembe, és keress saját fajtádbélit!

Gyermekeidnek legyen őseinktől örökölt szép magyar neve! - Sopánkodsz a magyar ipar és vállalkozások nehéz helyzetén, és tele van a lakásod külföldi holmival? Mert lusta voltál hazait keresni, vagy mert a külföldi volt az olcsóbb? A “hypermarket”-be jársz bevásárolni? Igaz ott nincs magyar fogkefe, de olyan kényelmes, mindent megkapsz egy helyen. Változtass szemléleteden, ne azt tedd ami kényelmes, hanem azt ami helyes! Lehet, hogy egy idő után már ezt is kényelmesnek fogod érezni.

Tegnap a metrón három cigány suhanc belekötött egy lányba, de te nem mentél oda, mert úgyse tudtál volna segíteni, csak téged is elvertek volna. Igen, fizikai tested megsérült volna, de az hamar meggyógyul és még edződsz is. A jellemeden esett sérülést viszont sokáig fog tartani kiheverni.

Bokros teendőid közepette nincs heti 2-3 órád a nemzetért dolgozni? Biztos, hogy hazafi vagy?

Kihúzod magad a feladat alól, és megmagyarázod azzal, hogy nincs időd, mert tanulsz, pénzt keresel, stb. Ó, ezek a hosszú távú, nagy tervek! Sikerült magad jól becsapni.

Jó előadó vagy, szavaiddal tűzbehozod az embereket. Vajon ha látnák életviteledet, akkor is tűzbejönnének?

Ha hasznos akarsz lenni, ne felejtsd el, hogy képesnek kell lenned hétköznapi megélhetésed biztosítására is.

Amikor sikertelen vagy, akkor ez nem azt jelenti, hogy Isten helyteleníti a vállalkozásod, hanem csupán azt, hogy elhalasztotta annak megvalósítását. A győzelem nem tőlünk függ, de úgy kell harcolnunk, mintha tőlünk függne.

Azért mert te nem látod az alagút végét, azért még van vége.

Kissé szégyellenéd magad, ha az emberek meglátnák rajtad a hazafiság külső jegyeit? Miért, hát nem akarsz közénk tartozni? Valóban nem, mert ha közénk akarnál, büszkeséget éreznél, nem szégyent.

Egyedül maradtál. Senki nem állt melléd. Úgy gondolod, hogy teljesen hasztalan folytatni a harcot? Egyáltalán nem így van. Soha nem adhatod meg magad azért, mert egyedül maradtál! Soha nem találhatunk igazolást harcunk feladására csupán abban, hogy kevesen állnak mellénk!

Kinevetnek, azért amiért küzdünk és elbizonytalanodsz, hogy érdemes-e tovább csinálni? Gyenge a hited. Ha magabiztosság sugározna belőled, őket bizonytalanítanád el. Műveld magad, legyél tájékozott abban, amit képviselsz!

Mennyi gáncsoskodás! Mennyi rágalom! Még azoktól is, akiktől nem várod. Ilyenkor kedved lenne az egészből kiszállni. Ők ezt szeretnék, hogy vonulj le szintérről, add át nekik a terepet. Változtasd át a szomorúságot és csalódottságot, amit ilyenkor érzel, elszántsággá …… és támadj! Gondolj arra, hogy nem vagy egyedül.

Mit ér az, hogy valamikor jó harcos voltál, ha most nem vagy az?

Nincs jó rendszer jó ember nélkül, de az is igaz, hogy a rossz rendszer folyamatosan termeli a rossz embert.

Nem elég jónak lenni! Forradalmárnak kell lenni! Meg kell próbálni megakadályozni, hogy ebben a “szabad versenyes” világban mások büntetlenül gyakorolhassák a rosszat!

Ha úgy érzed, hogy nem bírod a terhelést, keress magadnak egy időre még több feladatot, hogy megtanuld beosztani az idődet és az energiádat.

Keményítsd meg a tested, acélozd meg akaratod! Nem csak sportok gyakorlásával (azzal is), hanem lemondásokkal, önmegtartóztatással. Ez hozzásegít jellemed fejlődéséhez. - Edzed a lelked! Azokból az áldozatokból (lemondásokból, önmegtartoztatásokból, fizikai terhelésekből) amelyeket már kipróbáltál a gyakorlatban, válassz ki egyet, amit naponta végrehajtasz. Ismétlem: NAPONTA! Egyet, melyet soha nem fogsz megszokni. Egyet, melyet ha bizonyos napokon kihagysz, mert nem tudod megtenni, a tested – az a nyárspolgár, amely mindnyájunkban ott lakik valahol – úgy fog örülni, mintha ünnep lenne.

Igen tudjuk, kell szórakozni, és társasági életet élni. Leghasznosabban úgy töltheted el szabadidődet, hogy őseid hagyományait tanulmányozod és képzed magad.

Attól még, hogy a te körülményeid esetleg rendezettek, nemzettestvéreid tömegei küszködnek. Keresd a kapcsolatot a szegényekkel, az egyszerű emberekkel! Ők majd emlékeztetnek arra, hogy miért kell küzdeni.

Ha teheted, utazz tömegközlekedéssel! Segíteni fog az igazi Magyarország megismerésében.

Légy olyan, hogyha megbeszélsz egy időpontot időben ott is vagy, és ha elvállalsz valamit, azt meg is teszed. Adott szavad legyen garancia!

Soha ne várd el, hogy tetteidért tiszteljenek, és hálásak legyenek neked! Ha mégis ezt teszik, fogadd szerényen!

Büszke vagy rá, hogy főnök vagy és jó embereid vannak? Talán az érdem inkább bennük van – amikor elfogadják az alárendelt szerepét, és elfogadnak téged vezetőnek minden hibád ellenére is – mint benned, aki parancsolsz.

Ne akard megválasztatni magad vezetőnek, mert az uralkodási vágyról árulkodik! A vezető mindig kiválasztódik. Akkor leszel jó vezető, ha elsősorban magadnak tudsz parancsolni.

Ha megsértődsz azért, mert kijavítanak, vagy kritika tárgyává válsz, helytelen dolog. Ez világos jele az önkritika hiányának.

Ha megtréfálnak, vagy ugratni akarnak bajtársaid, azt nem szívhatod mellre, és nem haragudhatsz.

Ne érezz szégyent, ha hibádat kell bevallanod, de tanulj belőle! Nem az a fontos, hogy hibát követtél el, az a lényeg, hogy egyenes szándékkal cselekedtél.

Kerüld a magyarázkodást, és mások befeketítését is!

Ármánykodás, sunyi rágalmazás, hazudozás, kétszínűség, köpönyegforgatás, mint harci eszközök? A mai politikában igen, a mi harcunkban nem!

Ne az okozzon gondot neked, hogy elvesztettél valamit, mert kimondtad az igazságot! Jobban kell, hogy zavarjon, ha hazugságok és hamis állítások révén szerezted meg azt.

Ha valaki nincs köztünk, még nem jelenti azt, hogy ellenünk van.

Buzgalmad azt diktálja, hogy mindenkit közénk állíts? Ne erőlködj! Gondolj arra, hogy egyesek nem alkalmasak arra, amire mások igen.

Nem elég hirdetned az eszmét, úgy is kell élned, cselekedeteid mutassák meg, hogy hova tartozol!

Az igazság előbb vagy utóbb, de utat talál magának.

Jól tudjuk, hogy a tökéletes Jót, a teljes Igazságot nem érhetjük el életünkben. Nem számít, közelítünk hozzájuk, s ez elég ahhoz, hogy a végsőkig küzdjünk!

A dolgok csak emberi akarattal és Isten hozzájárulásával érhetők el. Vagyis segíts magadon, Isten is megsegít!

Könnyebb rombolni, mint építeni. Általában igaz, de nem mindig. Ott vannak például a csomók, könnyebb megalkotni őket, mint szétbontani.

Ha a győzelemben biztosak lennénk, nem lenne érdem a harc. Olyan emberekre van szükségünk, akik a győzelem biztosítéka nélkül is felveszik a harcot.

 

A HARC (2./ Le kell győzni a csőd előidézőit) A mai technológiai színvonalon egy nemzetállamot 50 év alatt el lehet tüntetni a föld színéről, ez a folyamat nálunk már elkezdődött, így még a mi életünkben beteljesedhet. Ki kell hangsúlyozni, hogy évezredes alkotmányosságunk alapján jogunk volna akár fegyvert is fogni, annyira sérülnek nemzetként való túlélési esélyeink a jelenlegi rendszerben. Természetesen nem vérontásra kell törekednünk, de nagyon elszántnak kell lennünk, ha fenn akarunk maradni a jövőben, és meg akarjuk valósítani a nemzeti túlélésünkhöz szükséges Magyarországot. Először is mindig világosan kell fogalmaznunk, és le kell szednünk bizonyos homályos, általánosító jelszavakat a zászlóinkról! Nekünk nem szólásszabadságért, emberi jogokért, demokráciáért és hasonlókért kell küzdenünk. A jelszavainknak inkább ilyeneknek kell lennie: “A stratégiai ágazatok (energiatermelés, közműellátás, egészségügy, posta stb.) legyenek állami ill. önkormányzati tulajdonba.” “A kötelező iskolai oktatás legyen hazafias, erkölcsre és fegyelemre nevelő, és követelje meg szigorúan a gyerekektől a tudás elsajátítását!” “A magyar pénzkibocsátás és gazdasági irányítás ne legyen alárendelve nemzetközi szervezeteknek” “A magyar vállalkozónak legyen adókedvezménye, ne a külföldinek!” “Jó minőségű magyar élelmiszereket a boltokba! Ennek érdekében támogassák a magyar vidéket!” “Segélyek helyett munkát!” “Idegenek ne kapjanak magyar állampolgárságot, az elmúlt 15 évben betódult idegeneket tegyék ki az országból!” vagy az örökérvényű “A magyar katonákat ne vigyék külföldre, a külföldieket meg vigyék el tőlünk!” és még számosat lehetne megfogalmazni. Szakítanunk kell, avval az ostoba “demokrata” gondolkozásmóddal, hogy csak akkor lehet bármit is tenni, ha a társadalom többsége velünk van. A társadalom többsége passzív, sodródik az eseményekkel, és csak akkor lesz velünk, ha erőt tudunk felmutatni. A rendszerváltás kiharcolásához ki kell választódnia egy kis létszámú, de az egész országot lefedő cselekvőképes új elitnek, melynek tagjai nem csupán puszta szóval, de példamutató tetteikkel képesek meggyőzni, és tettre kész tömeggé szervezni az emberek egy részét oly módon, hogy azok olyan számottevő és elszánt tömeget alkossanak, amellyel szemben nem képes más politikai erő, hasonlóan számottevő és elszánt tömeget állítani. El kell érni, hogy ez a tömeg együtt nagyobb erőt jelentsen, mint a jelenlegi rendszer kezében lévő bármilyen eszköz. Ezen “hadsereg alakulatainak” – egymással szervesen együttműködve – állandóan “mozgásban kell lenni”, különböző akciókat (demonstrációkat, tüntetéseket, útlezárásokat stb.) szervezve. A különböző akciók nem lehetnek öncélúak, összejövünk, együtt vagyunk, beszélgetünk jellegűek, mert ez elszigetelődéshez vezet. Többet ér annál, hogy egy város főterén minden este ott vagyunk 50-en az, ha heti kétszer a város különböző forgalmas helyszínein csúcsidőben ott vagyunk 10-20-an szórólapokkal, hangosbeszélővel. Egy félpályás útlezárásnál pedig ne hagyjuk a sorban várakozó autósokat, hogy értetlenül bosszankodjanak a feltartóztatásuk miatt, hanem adjunk a kezükbe szórólapokat. Arra kell törekednünk, – aktív propagandát folytatva – hogy a társadalom minél szélesebb tömegei értsék meg, miért harcolunk! A propaganda érdekében anyagi áldozatokat is kell hozni, legjobb ha mindenki meghatároz egy összeget a maga számára, amit minden hónapban hazafias célokra ki tud szorítani. Akik nem hajlandók tevőlegesen részt venni az akciókban, de elvileg egyetértenek velünk, azokat is meg kell győzni, hogy legalább az előbb említett “forradalmi adó”-val járuljanak hozzá a szükséges szórólapok, média műsorok, műszaki felszerelések megteremtéséhez. Persze folyamatosan készülni kell arra is, hogy egy kialakuló tömegdemonstráció esetén (már most vásárolja meg – ha eddig elmulasztotta – mindenki, és készítse össze a felszereléseit egy ilyen alkalomra) ez a hazafias “hadsereg” elég erős legyen a hatalom térdrekényszerítésére. Az erre előreláthatóan alkalmas időpontokban (mint pl. március 15.) egy helyszínre – és annak környezetére – kell mindenkinek összpontosítani, és már előre “haditerveket” kell kieszelni abból a célból, hogy ne tudjon október 23-a megismétlődni. Ha a mozgalom egy számottevő tömege nyílt összeütközésbe kerül a karhatalom egységeivel, akkor haladéktalanul a segítségükre kell sietni. De nem úgy, hogy az ország másik végébe – mondjuk – útlezárást csinálnak, mert avval a hatalom nem fog törődni, előbb ezt a tömeget akarja majd szétverni, és utána megy csak tovább. Ezért oda kell menni, ahol a konfliktus van, és ha már nem lehet az “állásokat tartani”, akkor a közelben újat kell létrehozni, hogy legyen a többieknek hova átcsoportosítani. (Ilyen volt pl. október 23-án a Ferenciek tere, ahova a többi felszámolt frontról sokan át tudtak menni.) Akik ott voltak a TV ostrománál a Szabadság téren, vagy részt vettek az utcai összecsapásokban, azoknak észre kellett venniük, hogy “sebezhető a védelmük”, mert “gyávák a katonáik”, nem mernek közel menni a tömeghez, csak távolról lövöldöznek. Október 23-án, ha a tömeg nem lett volna még a rendőröknél is gyávább, nem félti annyira a testi épségét (ne felejtsük, Petőfi még ezt írta nemrég: “Sehonnai bitang ember, ki most ha kell, halni nem mer!”), és mindenre elszántan nekiindul a bűnöző hatalom pribékjeinek, már nem lenne Gyurcsány-kormány. Mondhatják persze sokan, hogy ezek már túlmutatnak a “békés, demokratikus tiltakozás” eszköztárán, és példálóznak Gandhival, de elfelejtik, hogy az indiaiak által bevetett eszközök kőkeményen túlmutattak a búsás fizetésért “szájkaratézó” magyar szalonellenzék módszerein, ők bizony tömegesen megtagadták az együttműködést a rendszerrel (itt még az adózás megtagadásától is be van tojva mindenki), és nekimeneteltek az angol rendfenntartóknak is. És hát ne felejtsük el, a világ számos pontján – még “öreg demokráciákban” is – ennél jóval durvább módszerek is léteznek, és akkor még nem is beszéltünk a természet törvényei szerint élők (és ebből a minden élőlényt tartalmazó csoportból egyedül az ember akarja magát kivonni) világáról, ahol egy cél létezik: fennmaradni és gyarapodni, és ennek érdekében nem “válogatósak” a különböző eszközök alkalmazásának tekintetében. Jobban tenné a magyarországi politikai elit – már a saját érdekében is, ha nem kényszerítené a hazafiakat arra a véleményre, hogy “minél durvábbak a módszerek, annál szembetűnőbbek az eredmények”! És ne felejtse el senki, nem csak azok a felelősek az ország tönkretételéért, akik kiötlik fent a gazemberségeket, de azok is, akik azokat lent végrehajtják, még akkor is ha “csak” parancsot teljesítenek vagy “csak” az állásukat féltik. Sőt még azok a tömegek is, akik elmulasztják az ellenállás kötelességének teljesítését. Az “ellenállás joga és kötelessége” volt talán az a tétel, ami miatt az 1990-es országgyűlés tagjai nem merték felvetni az eredeti magyar alkotmányos jogfolytonosság helyreállításának a kérdését, mert akkor ezt az egész országrablást és kiárusítást nem lehetett volna levezényelni. De mi ne felejtsük el, hogy az igazi jogsértést ma nem az követi el, aki bejelentés nélkül tüntet, vagy polgári engedetlenséget szervez az ország további tönkretételének megakadályozása érdekében, hanem azok, akik az országot a jelenlegi elképesztő helyzetbe sodorták. Összeállította (és szándékosan nem írta, mert sok gondolatot én is mástól hallottam és tettem magamévá): Budaházy György

 

Kétezerhét

Adjon a Fönnvaló egészséget, szerencsét, erőt és kitartást minden tisztességes embernek!

Beköszöntött hát kétezerhét. Micsoda logikátlan évszám! Meglátjuk, mit hoz nekünk. A magam részéről Temesváron töltöttem az év utolsó napját a magyar értelmiség krémjéből való kiváló hazafiak megtisztelő társaságában. Mondhatom, hogy belevetettük magunkat a gasztronómia örömeibe. A Bánság román megszállás alatt lévő részének központi városában nagy felhajtással, utcai tűzijátékkal, koncertekkel, egyebekkel ünnepelték a népek, hogy a Romániának nevezett különös képződmény január 1-jével az Eurokolhoz tagja lett. Azt hiszem, egy év múlva már nem lesz ilyen felhőtlen az öröm, az erdélyi magyarságnak pedig különösképpen nem lesz oka örülni annak, ami következik. Mi mindenesetre 1 órakor, tehát a magyar időszámítás szerinti éjfélkor elénekeltük a  Himnuszt, a Székely Himnuszt és a Boldogasszony Anyánkat, hátha lesz foganatja. Ami azt illeti, ránk fér az égi segítség, hiszen olyan ínséges idők következnek, amilyenekre évtizedek óta nem volt példa. Arról nem beszélve, hogy magyarok százezrei továbbra is csak megalázó huzavona, vízum kiváltása árán tudnak kapcsolatot tartani az Eurokolhozba deportált testvéreikkel. Rossz idők következnek, de talán közelebb van a megtisztító katarzis, mint hisszük. Higgyünk benne és tegyünk érte!