Harcos a cinóberösvényen

 “- Eredeti foglalkozása pszichiáter-pszichoterapeuta. Ha találkozik majd egy nacionalista szlovák politikussal, aki őszintén gyűlöli a magyarokat, orvosi tapasztalatai mennyire segíthetik?

- A tárgyalásokon természetesen elsősorban nem pszichiáterként veszek részt, de ez a szakma egyébként is a toleranciáról, mások szempontjainak megértéséről szól. ” (Interjú Göncz Kinga “magyar” “külügyminiszterrel” a pozsonyi Új Szóban, 2006. július 3.)

Na kérem.

Ez a mondat a gyáva budapesti haza- és nemzetárulás eszenciája.

Ebben benne van a beteges megalkuvási kényszer, a saját érdekek helyett mások érdekeinek képviselete. A Stockholm-szindróma.

Valaki szóljon már ennek a szerencsétlen fehérnépnek, hogy a külügyminiszterség és a diplomácia NEM mások szempontjainak figyelembe vételét jelenti, hanem a saját érdekeink képviseletét és érvényesítését! Ez a nő pont olyan tehetségtelen és ócska alak, mint az apja.

A fittelinás-nomentanás-szalayutcás-balatonőszödös kondukátor megint átlépett egy határt, amikor a közpénzből működő “közszolgálati” “Magyar” Televízióban szózatot intézett alattvalóihoz. Nicolae Ceausescu csinált ilyeneket fénykorában. Manapság Fidel Castróra, Alekszandr Lukasenkóra vagy Kim Dzsong Ilre jellemző, hogy időnként kinyilatkoztatják, miért is áldás az ő népüknek, hogy nyomorgatják őket.

Mai hír, hogy a Fidesz is kért ugyanannyi időt a köztévétől, mint amennyit a tolvaj kapott. Kíváncsi vagyok, hogy megkapják-e. Ha igen, akkor onnantól kezdve minden egyes politikai és civil szervezetnek követelnie kell, hogy hat percig önfeledten szónokolhasson, mert úgy igazságos. Nesze neked közszolgálati televíziózás!

Megint tombol a cigánybűnözés: a minap Óbudán egy tizenkét éves purdé akart kirabolni egy fiatal lányt, Makón pedig egy cigánykölyök brutálisan megerőszakolt, majd benzinnel leöntött és felgyújtott egy magyar lányt. “Érdekes” módon a média kussol, mint a szar a fűben, hiszen “csak” magyarok az áldozatok, míg a bűnözők cigányok. Akárcsak a minap Anarcson történt gyilkosság esetében, amikor egy kisvárdai cigány agyonvert egy hatvankilenc éves magyart, mert az szóvá merészelte tenni, hogy a bűnöző meglopta. Az ilyesfajta magyarellenes rasszista brutalitások, sőt gyilkosságok, úgy látszik, nem érik el a magyarországi média ingerküszöbét. Ezért újfent rögzítem, hogy ezek mind-mind a rasszista cigánybűnözés megnyilvánulásai. A cigánybűnözés sajátságos vonása, hogy még a nyereségvágyból elkövetett bűncselekményekhez is társul az indokolatlan brutalitás. Ez történt Belgiumban is, ahol egy lengyel állampolgárságú cigány úgy rabolt el egy walkmant egy pályaudvaron, hogy agyonverte az áldozatát. Jellemző a szélsőliberális MTI-re, hogy az elkövetőt lengyelnek hazudta, lengyelellenes hangulatot keltve ezzel. Ennek az oka nyilvánvalóan az, hogy a szélsőliberálisoknak nagyon kellemetlen az a nemzeti újjászületés, ami ma Lengyelországban zajlik, ezért minden alkalmat megragadnak, hogy mocskolják lengyel barátainkat. Rögzítsük tehát, hogy a Belgiumban gyilkoló bűnöző nem lengyel volt, hanem lengyel állampolgárságú cigány!

Eközben a liberális szélsőségesek integrációról és toleranciáról pofáznak, és hadakoznak az úgynevezett szegregáció ellen. Márpedig a cigánybűnözésnek csak úgy lehet véget vetni, ha a törvények ugyanúgy vonatkoznak a cigányokra is, és ha az ilyesfajta rasszista brutalitás ellen a legkíméletlenebb módon lép föl a hatóság. A leghelyesebb volna visszaállítani a halálbüntetést. MIndenesetre kőkeményen példát kell statuálni, mielőtt a rasszista cigánybűnözés végképp elszabadul. Ébredj, magyar! A fajgyűlölet áldozatául esett magyarok vére az égre kiált!

￿/p>

Szerintem Budapest a világ egyetlen városa, ahol folyamatosan kigyulladnak a buszok, ráznak a trolik, beázik a frissen felújított metróállomás, és naponta törnek a villamosok áramszedői, mégis a helyén marad a BKV vezérigazgatója. A nője orrát eltörő maoista Demszky kegyeltje, Aba Botond kirobbanthatatlannak tűnik a székéből, sőt évente rakja zsebre a prémiumot. A pesti söpredék pedig kussol. Olyan ez a város, mint a benne lakók. Bokáig érő kutyaszar, mocsok, egyre több koldus és hajléktalan, összefirkált házfalak és műemlékek, szipuzó tizenévesek, összeomló tömegközlekedés, lehetetlen parkolási helyzet, második világháborús golyónyomokkal csúfított épületek a belváros kellős közepén, idegenség és giccs, műanyag tehenek és buzifelvonulás, tájidegen üvegtorzók és leszegett fejű, fáradt, szomorú emberek, négerek és kínaiak, zsidók és arabok rohangálnak tömegesen mindenfelé, az utak pedig botrányosan járhatatlanok. Iskolákat zárnak be, miközben 2004-ben megnyílt a kínai iskola Pesten, úgy, hogy ötven évre ingyen megkapták a volt Nyomdaipari Szakközépiskola épületét, sőt a magyar állam 2004-ben ötvenmilló forinttal, 2005-ben pedig hetvenmillióval támogatta az intézményt. Ez Demszky világvárosa: az idegennek mindent, a magyarnak semmit. Budapest bűnös város, maga a fertő. A fővárosi címet vissza kellene adni Esztergomnak, az ősi érseki székvárosnak. A már Ferenc Ferdinánd által is Judapestnek nevezett trágyadomb nem méltó erre. A Balkán legalja, ami itt folyik.

Š

No, hogy eleget tegyek Meister várakozásának, röviden kommentálom a militáns zsidó állam Libanon elleni agresszióját.

A hivatalos verzió szerint az elrabolt izraeli tizedes érdekében ölik halomra a nőket, a gyerekeket, a civileket és bombázzák szarrá az elektromos rendszert, hogy a libanoniak nem tudjanak vizet szivattyúzni, ami az ottani klímát ismerve elég kellemetlen lehet. Itthon bezzeg dől az égi áldás, de ettől még ugyanúgy megbénul a város, mint a kánikulában. Szerintem Budapest a világ egyetlen városa, ahol a tömegközlekedés beszarik, ha esik az eső, ha hull a hó, ha süt a nap, és ha nem történik semmi, akkor is kigyulladnak a trolik és egyszerűen leállnak a villamosok, amiket olyan nagy csinnadrattával adtak át oly sok közpénz elköltése után. No de ez nem ide tartozik, bár ha Demszkyt ismerjük, akkor máris megvan a visszacsatolás.

Szóval a Libanon elleni agressziót tálaló hivatalos verzió egy nagy hazugság. A tizedest ugyanis nem elrabolták, hanem foglyul ejtették, ahogy azt a nemzetközi hadijog is ismeri. A Hezbollah karitatív (szociális és oktatási) tevékenysége mellett egy szabadságharcos szervezet, amely kizárólag az izraeli hadsereget veszi célba, ellentétben a zsidó állami terrorizmussal, amely ártatlan gyermekeket mészárol halomra. A történelmi előkép a purim, tessék szépen elolvasni az Ószövetségben Eszter könyvét!

Hogy a magyarországi média miért úgy tálalja a történéseket, ahogy, annak roppant egyszerű a magyarázata. Néhány kivételt leszámítva a honi sajtót a legszélsőségesebb cionista zsidó médiaterroristák uralják. Az egyik legvérszomjasabb közülük Seres László, az SZDSZ-es Hírszerző főszerkesztője, aki folyamatosan háborúzásra és terrorista fellépésre szólítja föl a közel-keleti terrorállamot.

Akik a Hezbollahot terroristázzák, és emberrablásról beszélnek a zsidó tizedes folgyul ejtése helyett, nos, azok szélsőségesek. Az ilyen megfogalmazású hírek szerzőinek azt sem szabad elhinni, amit kérdeznek.

Ceterum censeo: a tisztességes MAGYAR sajtó megteremtése elodázhatatlan feladat.

No, bejött, amit tippeltem. Németh Zsolt valóban minden délelőtt azzal nyitott, hogy milyen jó fejek, akik fölkeltek a hajnalig tartó ivászat után. Ez először jó poén, de ha az ember évek óta minden Tusványos minden előadásán hallja, akkor hajlamos átsorolni a szánalmas kategóriába.

Nagyobb baj azonban, hogy a ma már közhelyszámba menő alapvető nemzetpolitikai cél, a határok fölötti nemzeti újraegyesítés ismételgetésénél tovább idén sem jutott a tábor, ahol amúgy egyre sűrűbben tűnnek föl mindenféle Fidesz-liberálisok, meglehetősen tájidegen anyagként. Lehet, hogy ez is közrejátszik a nemzetpolitikai impotenciában.

A fideszes Stockholm-szindróma jellemző tünete volt, hogy meghívták Szabó Vilmost, aki az előző ciklusban a MeH határon túli (utálom ezt a kifejezést, de ez volt a hivatalos titulusa) ügyekkel foglalkozó államtitkára volt. Ez az alak a komcsik legundorítóbbjai közé tartozik, masszív hazaáruló Tusnádon nem tett semmit hozzá a nemzetpolitikához, és nem valószínű, hogy ettől a látogatástól bármi is változik a magyarellenes budapesti politikában. Viszont ezzel a meghívással legitimálták Szabó Vilmost és mindazt, amit ez az alak képvisel. Vagyis veszteséget termeltek, hogy az üzleti életből vett hasonlattal éljek.

A koncertek közül számomra a TransylMania és Role volt igazán érdekes, a többi hidegen hagyott. A Karthago kifejezetten szánalmas volt. A zenéjük kiváló muzsikusok által tökéletesen megcsinált iparosmunka, de hideg és érzelemmentes, egyszóval abszolút hiteltelen az egész.

Orbán fellépésére természetesen megérkeztek a turnézó rajongók Csonka-Magyarországról. Őszülő, öntudatos arccal járkáló hölgyek ők, akik nemzeti színekben és viktoriánus ereklyékben pompáznak, kezdve a hajban viselt háromujjnyi széles piros-fehér-zöld szalagtól a kéttenyérnyi kokárdán át az Orbán-kitűzőig. Mindezt természetesen egyszerre. Szerencsére idén nem hallottam tőlük a Kossuth-nóta narancsszínű átiratát, úgy mint: “Orbán Viktor azt üzente, elfogyott a regimentje.” Jellemző rájuk, hogy Erdély számukra kizárólag Székelyföldet jelenti, lehetőség szerint akkor, amikor jó Orbán Viktor is ott van, mert a hölgyek szeretnek rajongani. Szinte szerelmesen tekinteten Viktorunkra, akkor is, ha nem mond semmi érdemlegeset, ahogy ezt idén is tette körülbelül három órán keresztül. Ezek a rajongók azok, akik jellemzően magyarabbak akarnak lenni a székelyeknél, ugyanakkor rácsodálkoznak a havasi gyopárra, megdicsérik a népviseletet, és hogy milyen szépen beszélnek magyarul Székelyföldön. És persze képesek székelyeket vizionálni a Partiumban, a Mezőségen vagy Dél-Erdélyben is.

Viktorunk, mint említettem, jó hosszan beszélt, bármiféle előremutató elem nélkül. Amikről beszélt, azok jórészt ültek (elfogadhatatlan a politikai hazudozás, nemzeti felelősség kell, minden magyar összetartozik, stb.), de ezeknek a ma már közhelyszámba menő evidenciáknak az ismételgetése azt mutatja, hogy a hogyant illetően totálisan tanácstalan. Tusványos idén határozottan egy liberálisodó, nemzetpolitikai szempontból tanácstalanul helyben járó rendezvény volt, ahol a borsátor volt az egyedüli üdvös és üdítő kivétel. Kaló Imre áradó életigazságai többet értek, mint az összes bölcsködő politikus együttvéve. Azt hiszem, igaza volt Hamvas Bélának, amikor azt írta: végülis ketten maradnak, Isten és a bor.