Harcos a cinóberösvényen

A szlovák állam által megszállt Felvidéken előrehozott választásokat tartottak két hete, amelyet a magyarellenes Irány-Szociáldemokrácia (Smer-SD) nyert meg. A Robert Fico vezette párt most a kétszeres ex-miniszterelnök, a maffiaügyekben is besározódott Vladimir Meciar ugyancsak magyarellenes Néppárt-Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmával (LS-HZDS) és a magyarokat undorító, sárga, görbe lábú embereknek nevező, híveit Budapest lerombolására felszólító alkoholista Ján Slota a változatosság kedvéért szintén magyargyűlölő Szlovák Nemzeti Pártjával (SNS) kötött koalíciót, így az új tót kormány minden pártja masszívan magyarellenes lesz.

Ez nem újdonság, egyrészt a tót politikusok eddig sem mentek a szomszédba egy kis magyarellenességért (a helyhatósági választásokon még az eddig kormányzó Mikulás Dzurinda-féle Kereszténydemokrata Unió - SKDÚ - is összeállt ezekkel a pártokkal, hogy saját koalíciós partnerét, a Magyar Koalíció Pártját megakadályozza a térnyerésben), másrészt itt a Csonkaországban is magyarellenes koalíció pusztít. Ráadásul az elkényelmesedett, kollaboráns Magyar Koalíció Pártjának, amely nyolc évig szó nélkül tűrte, hogy feltöröljék vele a padlót, és amely a területi autonómia kérdését még csak föl sem vetette, nem árt egy kis tisztulás, nem árt, ha a párt rájön, hogy végtére is a felvidéki magyarság azért szavazott rá, mert az érdekei érvényesítését várták tőle, nem pedig a szlovák érdekek képviseletét.

Mindez azonban nem túl érdekes.

Ami felháborító, az az Európai Unió magatartása. Az Európai Bizottság hanyatt-homlok sietett kijelenteni, hogy az EU tiszteletben tartja tagországai polgárainak döntését, és nem kommentálja a történteket. Ha így van, az persze nagyon helyes. De emlékszünk még, mit műveltek Ausztriával öt évvel ezelőtt, amikor az akkor még Jörg Haider által vezetett Szabadságpárt (FPÖ) bekerült a kormányba. Tüntetéseket szerveztek, fenyegetőztek, szankciók bevezetéséről hápogtak az EU különféle tótumfaktumai, és a napnyugati bölcseknek elnevezett vizsgálóbizottságot rászabadították Ausztriára. Meglehet, találóbb lett volna a Cion bölcsei elnevezés. A “bölcsek” persze semmi kivetnivalót nem találtak. Nem is találhattak, hiszen Haider soha nem mondott olyat, hogy el kell üldözni Ausztriából valakit, vagy hogy le kell rombolni egy várost. Ján Slota viszont rendszeresen erről pofázik.

No de akkor hogy is állunk a bele nem szólással? Mi ez a kettős mérce? A magyarellenesség nem éri el Brüsszel ingerküszöbét? És ha nem, akkor miért nem? És miért nem verik az asztalt az adófizetők pénzéből az Európai Parlamentbe küldött magyar EP-képviselők?

És egyáltalán, miként lehet egy állítólag demokratikus alapelvekre épülő közösség tagja Csehország és “Szlovákia” úgy, hogy a magyarok és németek kollektív bűnösségére épülő, magyarok  és németek százezreinek meggyilkolását és szülőföldjükről való elüldözését eredményező rasszista, fajgyűlölő Benes-dekrétumok máig érvényben és hatályban vannak e két államban?

Megannyi kérdés, amire válaszolni kéne. És az adekvát válaszok tükrében gyökeresen átértékelni az Eurokolhozról alkotott együgyű, idealista véleményt, amely annyira jellemző még a nemzeti oldalon is sokakra.

Ébredj, magyar!

Ebben a tikkasztó hőségben különösen aktuális az a kis kultúrtörténeti összefoglaló, amit a Bortársaság (www.bortarsasag.hu) oldalán találtam. Idemásolom.

Bort iszik az nem is vizet, sörért csak a német fizet! Mint a magyar gasztronómiában mindennek, a fröccsnek is történelme van. Közkívánatra megismételjük a fröccsről szóló írásunkat.

Míg évszázadokkal ezelőtt Mátyás udvarában döbbent utazók szörnyülködtek azon, hogy a hazai nemesek tisztán isszák a bort, mára a bor hígításának az ókori Rómáig visszavezethető hagyománya szinte kizárólag e térség sajátosságává vált. Történelmi tény, hogy a tanár-feltaláló Jedlik Ányos akit többek között az inga és a dinamó atyjának tekintünk, sok más remek ötlete mellett a fröccskészítést is forradalmasította. Jedlik 1829-ben publikálta a téma szempontjából oly fontos művét a szódavíz-gyártásról és a szódáspalackról, amellyel megalapozta a jó fröccs készítésének egyik nemes alapanyagát: a szódavizet. Persze az irodalomtörténet is hajlamos megfeledkezni arról a tényről, hogy Vörösmarty Mihály nevéhez köthetjük a világ első fröccsét is… A történet szerint Vörösmarty és Jedlik Ányos Fáy András fóti pincéjében borozgatva, Jedlik szódájával felspriccelt borát kóstolva jegyezte meg: “-Spritzer? Túl németes. Legyen inkább fröccs!” - s azzal ajkához emelte a habzó bort. Mögötte ott állt Jedlik félszeg mosollyal arcán: kezében ott pihent az első szódás üveg.”

Bár egyesek nem átallanak a melegben sört inni, a nyár azóta is a gyöngyöző hideg fröccsök ideje. És ahogy jót főzni is csak jó borral lehet, a jó fröccs készítéséhez sem használható akármilyen lőre. Ebből a megfontolásból adjuk közre a fröccsök legismertebb típusait, hogy mindenki kiválaszthassa és kipróbálhassa a hangulatának leginkább megfelelőt - szigorúan jó borból, szigorúan szódával.

A klasszikus fröccs, vagy spriccer (ismertebb nevén a nagyfröccs): 2 dl bor, 1 dl szódával Kisfröccs: 1 dl bor, 1 dl szódával “felspriccelve” (helyenként: rövidlépés, vagy fütty) Hosszúlépés: 1 dl bor, 2 dl szóda (helyenként “fordított” néven fut) Házmester: 3 dl bor, 2 dl szóda Viceházmester: 2 dl bor, 3 dl szóda Háziúr: 4 dl bor, 1 dl szóda Lakó-fröccs: 1 dl bor, 4 dl szóda Krúdy-fröccs (nem tévedés): 9 dl bor, 1 dl szóda, amely az író-ötletgazda szerint csupán “megvicceli” a bort.

A jól ismert változatok mellett helytől és elfogyasztott fröccs mennyiségtől függően ismertek még:

Újházi fröccs: bor és kovászos uborka levének bűnös házasításából Mafla, vagy lámpás: fél liter bor ugyanennyi szódavízzel Csatos, vagy csattos: egy liter bor fél liter szódával Távolugrás: 1 dl bor, 9 dl szóda Polgármester: 6 dl bor, 4 dl szóda

Ma buzifelvonulás volt az amúgy is undorító Budapesten.

A beteg hímringyók holmi jogokat követeltek maguknak. Mintha nem lenne joguk fölszállni a villamosra, mintha letartóztatnák őket a betegségükért, mintha lépten-nyomon üldöznék őket. Büszkén kérkedtek betegségükkel, és azt követelték, hogy gyerekeket fogadhassanak örökbe.

Ez nyilvánvalóan teljességgel abszurd, hiszen aki ezt követeli, az az élet ellen hadakozik. Normális korokban a buzik alázattal viselték betegségüket, manapság azonban a halál hivalkodik és diktál.

Egészségesebb városokban, például Moszkvában a polgármester, Jurij Luzskov betiltotta a magamutogatást, és amikor a férgek mégis kimerészkedtek a közterületekre, akkor egészséges öntudatú ellentüntetők kergették vissza őket bűzlő odvaikba, és még a rendőrség is adott nekik, ahogyan azt kell. Bukarestben is szétzavarták a köcsögfelvonulást. Sosem hittem volna, hogy egyszer Bukarest lesz a pozitív példa.

Itt az ideje, hogy a normális gondokodású homoszexuálisok megállítsák ezeket a teherautó-platókon vonagló pondrókat, mielőtt az ájult tolerancia átvált egészséges megtorlásba. Mert a homoszexualitást mindenki tolerálja. Van ilyen, nem sikerülhet mindenki. De a betegség hivalkodó világgá ordítása undorító, gyomorforgató, életellenes. A szexualitás magánügy, a betegség pláne az.

Aki a hányingert keltő betegségét kérkedve utcára viszi, azzal szemben a zéró tolerancia az egyetlen elfogadható magatartás. A vonagló férgekre figyelmeztetés nélkül tüzet kellene nyitni.

￿/p>

Érdemes a Bush-látogatást más szempontból is megvizsgálni.

1991-ben Magyarországra látogatott II. János Pál pápa.

A hazaáruló sajtó mocskolódott, a “Magyar” Narancs (a Fidesz akkori lapja) cápalátogatásról írt, az egész belvárosi beltenyészet felhorgadt azon, amit a Szentatya mondott a magzatgyilkosságról (ezzel kapcsolatban a halálpártiak arról ordítoznak, hogy mindenkinek joga van eldönteni, mit tesz a saját testével (mintha a magzat ezeknek az emberférgeknek a saját testük volna), és beleajvékolták a kamekrába, hogy fel vannak háborodva, mert a Szentatya védelmére foganatosított útlezárások miatt nem tudnak eljutni a zsinagógába.

Nos, úgy tűnik, Bush látogatásakor nem volt istentisztelet a zsinagógában, vagy más útvonalat találtak.

Vagy csak undorítóan pofátlanok, és kettős mércével mérnek. Mint a széslsőséges zsidó fajvédő, Seres László, az SZDSZ-es Hírszerző főszerkesztője, aki 1991-ben a Szentatya ellen gyűlölködők egyik vezéralakja volt, most viszont Welcome, Mr. President című cikkben ájult el a terroristavezértől. Persze nyilván a feljebbvalói parancsára.

Különös a proletariátus öntudata.

Felhorgad és cenzúráról beszél, ha a fölötte állók eltakarítják szellemi szemetét, mert nem kíváncsiak a lényegtelen tévedésen lovagoló, de a lényeget még véletlenül sem érintő kis köpködéseire. Ugyanakkor hallgat, kussol a proletariátus, amikor a legnyilvánvalóbb gazemberségek történnek Magyarországon.

És ezek után vitakultúráról értekezik a proletariátus.

Normális esetben ilyenkor deresre kéne húzni a proletárokat és huszonötöt verni rájuk. De hát beteges korunkban nekik is úgynevezett jogaik vannak.

A lényeg, hogy végre eltakarodott a főterrorista. Akinek a magyar újságírók még véletlenül sem tehettek föl kérdéseket, az ellene tüntetőket pedig akadályozták és igazoltatták a rendőrök. Megsértve ezzel a hatályos jogszabályokat, amiket - miután a jelenleg regnáló hatalom demokratának mondja magát - be kellene tartaniuk. De úgy látszik, 1972-ben vagyunk, amikor Brezsnyev elvtársat csak dicsérni lehetett, kérdezni, netán szembesíteni a valósággal még véletlenül sem.

Ehelyett látványos seggnyalás folyt. Különös, hogy azok, akik Horthyt azzal vádolják, hogy értelmetlenül vágóhídra hajtotta a magyar katonákat, most dicsőítik az amerikaiak hazug megszálló háborúját, a népirtást, és eszükbe sem jut megkérdőjeleznei a magyar katonák kiküldésének helyes voltát. De azért Horthy fasiszta, a magyar hadsereg akkor rossz oldalon állt, satöbbi, satöbbi. Íme, a hazaáruló logikára épülő arcátlan bolsevik kettős mérce!

A magyar katona a második világháborúban a világtörténelem legundorítóbb, legvéresebb ideológiája és gyakorlata, a bolsevizmus ellen és a magyar hazáért - a visszatért Dél-Felvidékért, Kárpátaljáért, Észak-Erdélyért, Délvidékért - harcolt. Jogosan és helyesen. De miért harcol a magyar katona Irakban? A cionista világliberalizmus érdekeiért. Azért, hogy az ENSZ-egyezményeket soha be nem tartó, tömegpusztító fegyverekkel rendelkező rassiszta és népirtó Izrael (ahol nem létezik polgári esküvő, és ahol izraeli nem köthet házasságokt külföldi állampolgárral) biztonságban érezhesse magát. Ezért volt útban Irak, ezért van útban Irán. Az olajkincs és egyéb haszonszerzési lehetőségek csak másodlagosak.

Ezeket a kérdéseket kellene föltenni, erről kellene beszélni, nem egy lényegtelen tévedésről. De a proletár belekapaszkodik mindenbe, amiről úgy véli, általa felmagasodhat. És azt sem veszi észre, hogy ezzel még nevetségesebbé teszi magát, amint amilyen egyébként. Ezzel persze tökéletesen jellemzi önmagát, de ez még nem ok arra, hogy az én köznaplómat ilyesmi piszkítsa.

Magyarországra látogat a világ első számú terroristája, akinek elnöki tevékenysége másból sem áll, mint más országok hazugságokra alapozott megtámadásából, ártatlan civilek sokaságának meggyilkolásából.

George W. Bush, ez a retardált bűnöző idejön, hogy a honi politikum versenyt fúrja magát ennek a rohadéknak az alfelébe. Ráadásul lezárják a várost, megáll az élet, még a mentőautók is csak külön engedéllyel mehetnek a riasztásokra. Még az is előfordulhat, hogy egy magyar, akinek az életét megmenthetné a gyorsan kiérkező mentő, meghal, csak mert ez az alkoholista gyilkos, a cionista világliberalizmus fanatikus szolgája itt rontja a levegőt.

Nem valószínű, hogy a hazaáruló kommunistáknak vagy a szánalmas ellenzéknek eszébe jut most arra a magyar katonára emlékezni, akit az amerikaiak öltek meg Irakban, úgynevezett baráti tűzben. Márpedig az élete nem csak a cionista világliberalizmusért harcoló amerikaiak lelkén szárad, hanem azokén a “magyar” politikusokén is, akik megszavazták, hogy a gyakorlatilag megsemmisített, önmaga paródiájába fordult hadsereg Irakban harcoljon. A tisztességes emberek azonban jól teszik, ha emlékeznek erre. És nem csak most, hanem akkor is, amikor szavaznak.

A cionista világliberalizmus mindezzel együtt halálra van ítélve, mert elérte azt a pontot, ahonnét már nincs tovább. Az évezredes gyűlöletteljes mohóság törvényszerűen újra vissza fog ütni, és elkeseredett ellencsapáshoz fog vezetni. Azért, mert az élet mindig legyőzi a halált.

Ez lesz a valódi terrorizmus elleni harc.