Az elszakított magyarok magyar állampolgárságáról
2006. május 24. szerda 15:36:21
Meister köznaplójában a délvidéki Rúzsa Magdi kapcsán szóba került az elszakított magyarok magyar állampolgárságának kérdése. Mindmáig hihetetlen káosz van a fejekben e téma körül, ezért az oda beböfögő egyik hazaárulónak írt válaszomat ide is bemásolom.
Aki pusztán a Fidesz iránti ellenszenve okán szavazott NEM a Fidesz, hanem a nemzet egyharmada ellen, az a saját egyéni szempontjait, netán pártérdekeit fölébe helyezte a nemzeti újraegyesítés ügyének. Ez nem más, mint árulás.
Az elszakított magyarok magyar állampolgárságának visszaadása alapvető nemzeti érdek, mert
1.) Magyarország középtávú célja nem lehet kevesebb, mint visszaszerezni a kárpát-medencei régióban vezető középhatalmi státusunkat. Erre jó esély volt egyébként még a visszafogott, sokszor gyáva orbáni időszakban is, amikor hazánk vitathatatlanul előnyben volt a többi országhoz képest, míg mára morálisan és gazdaságilag is a sor végén kullogunk. Románia gazdasági fejlődésének lendülete nagyobb, mint Magyarországé.
2.) A régióban vezető középhatalmi státusunkat csak a politikailag is egységes magyarság képes visszaszerezni. Ehhez egységes politikai érdekartikuláció kell, aminek a közjogi alapja a magyar állampolgárság kiterjesztése, visszaadása, valamint az elszakított nemzetrészek képviselete a budapesti országgyűlésben.
3.) Ez gazdasági szempontból is előnyökkel jár Magyarország számára, hiszen a magyar vállalkozásoknak az elszakított országrészekben rendelkezésükre áll a megbízható, jó munkaerkölcsű, hely- és nyelvismerettel rendelkező magyar munkaerő. Ez tehát, ha úgy tetszik, befektetésnek is jó.
4.) Az állampolgárság visszaadása erkölcsi és emberi kötelesség is, hiszen abszurd, hogy magyarok csak vízummal, megalázó tortúrák után tudnak Magyarországra jönni. Ezen túl a magyar állampolgárság visszaadása jelentős védelmet nyújtana a Délvidéken fizikai létében fenyegetett magyarságnak.
5.) A hazaárulók hazugságokkal uszítottak az állampolgárság visszaadása ellen. Azt hazudták például, hogy az EU-csatlakozás majd úgyis mindent megold. Ez, mint a Felvidék példája bizonyítja, nem igaz. Felvidéken nehogy nem csökkent, de nőtt a magyarellenesség a csatlakozás óta, hiszen megszűnt Pozsony számára a korábban fennálló politikai kényszerhelyzet. Az EU-csatlakozás nem váltja ki a magyar állampolgárság ügyét. Az EU-csatlakozással való dobálózás ugyanakkor kioltja azt az “érvet”, hogy az állampolgárság visszaadását majd tömeges áttelepülés követi. Egyrészt a felvidékiek sem települnek át tömegesen, noha megtehetnék, másrészt elviekben fennáll ennek a lehetősége, tehát az áttelepülés vélelme ellen nem érv az, hogy úgyis jön majd az EU, mert az elvileg ugyanúgy megteremti az áttelepülés lehetőségét. Ugyanakkor a magyarok magyar állampolgárságának visszaadásának egyik fontos eleme, hogy azt a szülőföldjükön akarják visszakapni.
6.) Hazugság, hogy ezt nemzetközi jogszabályok tiltják. Horvátország, Szlovákia, Románia megadta a határain kívül élő testvéreinek az állampolgárságot. Európa-szerte számos más példa is létezik erre. Spanyolország megadta a spanyol állampolgárságot valamennyi, egykor spanyol gyarmatként létezett dél-amerikai ország polgárának. Ráadásul a szegény Dél-Amerikából sem özönlöttek az emberek Spanyolországba. De ha még igaz is lenne, hogy az állampolgárság visszaadását EU-s vagy egyéb nemzetközi egyezmények tiltják, a mindenkori magyar kormánynak nem Brüsszelt vagy más nemzetközi hatalmi központokat kell képviselni a magyar érdekekkel szemben, hanem a magyar érdekeket kell képviselni az idegen érdekek ellenében. Ez evidencia.
7.) Hazugság, hogy ez óriási kiadásokkal terhelné meg a költségvetést. Pont az ellenkezője az igaz. A juttatások és támogatások KIZÁRÓLAG helyben lakáshoz és/vagy járulékfizetéshez kötöttek. A TB úgy működik, hogy sokan tesznek be pénzt, és annak töredéke megy ki. Az esetleges áttelepülők ugyanígy sokat tennének be, de kevesebbet vennének ki. Tehát ez tulajdonképpen pluszbevételt jelentene. Ezen túl aki itt él, az itt adózik, az itt vásárol, márpedig bármit veszünk, áfát fizetünk vásárláskor. Hazugság tehát, hogy ez bármiféle veszteséget okozna. A hazaárulók saját pecsenyéjük sütögetése érdekében nem átallották az elszakított magyarokat a magyar ellátási rendszerre ácsingózó siserehadnak beállítani. Továbbá a nemzetfogyás és az ezzel összefüggésben lévő munkaerő-fogyás ellensúlyozásaként meglebegtetett bevándorló-szükséglet szempontjából sem mindegy, hogy magyarok vagy kínaiak, bantuk, tamilok, szingalézek jönnek. Az elszakított magyarok nyolcvanhatodik éve kitartanak, abszurd tehát azt képzelni, hogy az állampolgárság megadásával mindent föladnak, és idejönnek. Nem azért maradtak meg magyarnak, mert nem fontos nekik a szülőföldjük.
8.) A magyar állampolgárság visszaadása csökkentené az asszimilációt, és disszimilációs folyamatokat indítana el. Sok első generációs asszimiláns, főleg a szórványban, ismét magyarrá válna. Ma kétszázötvenezer csángó él Moldvában, ebből ötvenezer beszél magyarul. A magyar állampolgárság visszaadása, illetve rájuk való kiterjesztése azt eredményezné, hogy százezreket nyerünk vissza a magyarságnak. Példa erre a délnyugat-erdélyi, Krassó-Szörény megyei horvátok esete. 1990 körül alig volt már, aki horvátul beszélt, nagyon felgyorsult az asszimiláció. A horvát állam megadta nekik az állampolgárságot, szavazati joggal együtt. Ma virágzik a romániai horvát közösség, népesedési és gazdasági mutatóik rendkívül pozitívak.
9.) A szavazati jog is egy “érv” volt a magyarok ellen. Nos, egyfelől abszurd, hogy nem vitatjuk el az itt élő nem magyar állampolgárságú akárkik szavazati jogát (mert a helyhatósági választásokon uniós polgároknak állampolgárság NÉLKÜL is lehet szavazni!), de ezt megtagadnánk a magyaroktól. Másrészt a szavazati jog helyben lakáshoz kötődik, így akinek nem itt van az állandó lakhelye, az nem is kapna szavazati jogot. Ma is vannak a világban magyar állampolgárok, akiknek állandó lakhelye más országban van, és ők nem szavazhatnak. Tehát ez a hazugság is megdőlt.
10.) hazugság az a híresztelés, hogy a magyar állam amúgyis rengeteg pénzt “szór el” az ideiglenes határokon túl. A valóság ezzel szemben az, hogy mindösszesen körülbelül tizenkétmilliárd forint jut a kárpát-medence Csonkamagyarországon kívül élő magyarjainak. Ez az összköltségvetés nem egész 0,2 százaléka. A határon túli magyar felsőoktatás támogatására (ami ugyebár az értelmiség-képzés, azaz a szülőföldön maradás egyik alapja) először 2000-ben különítettek el kétmilliárd forintot, ami az akkori költségvetés 0,03 százaléka volt. Mára ez az összeg másfélmilliárdra csökkent, miközben romlott a forint, stb., tehát a reálértéke még ennyi sem. Hát ez az igazság a “horribilis” összegekről.
Mindezek miatt a tények miatt egyértelműen és megkérdőjelezhetetlenül HAZA- ÉS NEMZETÁRULÓK mindazok, akik a magyarok magyar állampolgárságának visszaadása ellen szavaztak. A tudatlanság pedig nem mentség, sőt. A tudatlanság korunk legsúlyosabb bűne.

