Harcos a cinóberösvényen

Az alábbi kis gondolatsor egy Meister által idézett Bibó-gondolathoz fűzött megjegyzésként született, de önálló beírásként talán többen olvassák, így idemásolom.

Bibó vonatkozó, 1947-48-ban született szövegének lényege, hogy a demokrácia válságban van, mivel fél a proletárdiktatúrától és fél a reakciótól. Ami alatt nyilván a hagyományos berendezkedés maradványait még őrző 1945 előtti világ értendő. Megjegyzem, a megfogalmazás árulkodó. Ezért is mondom, hogy Bibó kommunista társutas, még ha nyilvánvalóan össze sem lehet hasonlítani Rákosi-Rosenfeldékkel sem emberi, sem erkölcsi, sem politikai, sem intellektuális szempontból. Nos, Bibó említett vélekedését az alábbiakban kommentálom.
Bibó alkalmasint téved.
A demokrácia azért van válságban, mert életellenes.
A demokrácia a legördögibb társadalmi berendezkedés, amit csak el lehet képzelni. A demokrácia nem más, mint a gyeplő lovak közé dobása. A demokrácia ezelőtt kétezer évvel megdicsőített egy Barabbás nevű rablógyilkost, és megfeszíttette Jézust. Nincs új a Nap alatt.
A demokrácia a mennyiség rémuralma, és mivel a söpredék mindig számosabb, mint az értelmes emberek, a valódi ELIT, hát a demokráciába indulásból bele van kódolva a degeneráltság, az életellenesség. Az, hogy két analfabéta, pusztán a vegetatív létfunkciók gyakorlására képes (Bogár László professzor sokkolóan naturális, de épp ezért rendkívül hatásos megfogalmazásával: az “enni-inni-szarni-baszni” cselekvéssorozatot variáló) lénynek a szavazata többet ér, mint egy akadémikusé, megkérdőjelezhetetlenül bizonyítja, hogy a demokrácia életellenes, a hitvány söpredéknek kedvez, a politika világát pedig evidensen lealjasítja. Mert a politika nem cselekedhet szabadon, a hosszú távú közösségi és állami érdekeknek megfelelően, hanem folyamatosan le kell menjen kutyába, a legnagyobb létszámú és leghitványabb csőcselék értelmi szintjén kommunikálva e söpredék vegetatív ösztöneit kell kielégítse. Így aztán értelemszerűen és törvényszerűen maga is e massza színvonalára süllyed. Ez egy öngerjesztő folyamat, aminek következményeként az egész nyugati fehér civilizáció beteg, elöregszik, fogyatkozik, mindenki allergiás, mindenkinek pszichiátere van, és miután már minden tabut és korlátot ledöntött a meghatározatlan, pusztán önmagáért való “szabadság”, most már semmi nem akadályozza az emberiséget, hogy a legelképzelhetetlenebb mélységekbe zuhanjon. Ma már ott tartunk, hogy önmagukat embereknek nevező élőlények a televízió nyilvánossága előtt néhány dollárért összeturmixolt gilisztát isznak, és ezt hőstettként ünneplik. Az igazi hősiesség, az áldozatvállalás, a felelősség eltűnt, helyükbe olyan elképzelhetetlen, borzalmas, unrdorító, az emberi méltóságot a legdurvábban megalázó magatartásformák léptek, mint az említett gilisztazabálás. Korunkra jellemző eset volt az is, amikor a Media Markt egyik egységének nyitására várva hatalmas tömeg gyűlt össze, és két élőlény egymásnak esett. Olyan élőlények, akik a közösségért, a hazáért, egy másik embertársukért képtelenek bármit is megtenni, a testi épségüket kockáztatták néhány ezer forint megtakarítása érdekében. És az ilymódon megszerzett (korunk “embere” folyamatosan szerezni akar) mikrohullámú sütőt vagy épp CD-játszót diadalmasan vitte haza hadizsákmányként. Úgy látszik, Darwin agyréme mégis valóság, igaz, az emberi nem evolúciója mentális síkon zajlik, és visszafelé, amennyiben elértük a Neander-völgyi ember szintjét. Maholnap dorongokkal rontanak majd egymásra , és tényleg megnézhetjük majd a gyilkosságot élő adásban. Nem mintha kár volna akármelyik ilyen emberféregért, minél előbb elpusztítja magát ez a söpredék, annál jobb. De azért mégiscsak kétségbeejtő színvonalon vegetálnak eredetileg embernek született lények. És ők azok, akik életről-halálról, mindannyiunk sorsáról döntenek a szavazatukkal. Ez a demokrácia. Ez a rendszer a halál rendszere. Ép elméjű, ép erkölcsű ember nem tarthatja jónak. Bibó azon kommunista társutasok egyike, akire gyanúsan gyakran hivatkoznak manapság, egyébként még azok is, akik börtönbe zárták.
A demokráciát mielőbb föl kell számolni, a liberalizmussal pedig örökre le kell számolni. Ámbár az összeomlás nincs messze. De minél tovább várunk, annál véresebb lesz a visszatérés az élet útjára.

Az a szerencse ért, hogy a húsvétot Déván tölthettem, a Böjte Csaba nevével fémjelzett intézményben.

A húsvéti szentmisét maga Csaba testvér celebrálta, s ebből az alkalomból két magyar gyermeket is keresztelt.

Tudni kell, hogy Déván 7-8 százalékos a magyarság számaránya, és sokáig semmiféle magyar élet nem volt ott. De a Gondviselés 1992-ben arra a vidékre vetett egy fiatal ferences szerzetest, Böjte Csabát. Ő azzal szembesült, hogy az utcákon számtalan kántáló, kolduló gyermek bolyong. Gondolt egyet, leverte a romos és bezárt ferences kolostor ajtajáról a lakatot, és Isten nevében árvaháznak nyilvánította. Jöttek is a román rendőrök különböző parancsokkal, hogy lakoltassák ki Csaba testvért és a gyermekeit, de amikor Csaba testvér írásos, pecsétes papírt kért arról, hogy a gyermekeket ki kell lökni az utcára, akkor vakaróztak, és végül elmentek, mert olyanjuk nem volt, meg hát nem volt szívük ilyesmit megtenni.

Ma pedig már a rendőrök hoznak oda csavargó, éhes gyerkőcöket.

És lett a semmiből egy közel negyven intézményes hálózat egész Erdélyben. Tizenkét gyermekotthon (Déva, Torockó, Zsombolya, Petrozsény, Nagyszalonta, Szováta, Gyergyószárhegy, Kovászna, Tusnádfürdő, Szászváros, Árkos, Sepsiszentgyörgy), számtalan napköziotthon  mutatja a Déván létrejött Dévai Szent Ferenc Alapítvány munkájának eredményeit, megvették Marosillyén Bethlen Gábor szülőházát, s terjeszkednek tovább. A tervek szerint az egész Kárpát-medencét behálózzák majd.

Mindez azért fontos, mert bizonyítja, hogy a jó megcselekvéséhez csak akarat és hit kell, s ha ezek megvannak, jön a többi. Böjte Csaba, amellett, hogy nemzetmentő, nemzetépítő munkát végez, tükröt tart a gyáva és tehetetlen politikusok elé, akik azt látják ebben a tükörben, hogy ez az örökké derűs arcú ferences szerzetes munkatársaival többet elért a semmiből, mint az összes politikus együttvéve pénzzel, paripával, fegyverrel felvértezve.

Jelenleg ezerháromszáz gyerek tanul Csaba testvér szárnyai alatt, és ebből az ezerháromszázból lesz majd az új magyar elit!

Jó volna, ha Csaba testvér a Csonkaországban is tevékenykedne, mert itt talán még jobban rászorulnak a magyarok a helyes útmutatásra, mint az elszakított országrészekben.

Mindenesetre nem akármilyen élmény volt Böjte Csaba húsvéti szentmiséjét meghallgatni. Ez az ember nem beszél barokkos körmondatokban, hanem úgy él és úgy cselekszik, mint akinek a világ legtermészetesebb dolga, hogy belevág lehetetlennek tetsző feladatokba. És győz, mert a semmiből jövő épül. Ez az igazi hérosz, ez az igazi nemzetpolitika!

És amikor az ember Déván Csaba testvér szentmiséjét hallgatja, majd utána ezzel a rendkívüli emberrel beszélget, akkor rá kell jönni, hogy Gyurcsány Ferenc egyszerűen nem létezik. Ez csak csalóka látszat. A nevezett személyt elfújja majd az első szél, mert nincs gyökere, nincs semmije. Csak rút szibarita váz, lélek és belső tartás nélkül.

A víz szalad, a kő marad. Böjte Csabáé és a Böjte Csabáké a jövő. És azoké az igaz embereké, akik megértik az üzenetet. A többit szétszórja a történelem.

Az alábbi cikket azért másoltam be, mert van benne egy érdekes kitétel. Ezt most egymás mellé teszem egy közsimert személynek a támába vágó szövegével. Kommentárt nem fűzök hozzá.

“A fekete hajú zsidó kölyök órák hosszat tobzódik örömében, ha a népünktől rabolt gyanútlan leányt vérével fertőzheti. Minden eszközzel azon van, hogy a leigázandó nép faji alapjait tönkretegye. Amint maga gyalázza meg tervszerűen az idegen nép asszonyait és leányait, éppen úgy nem riad vissza attól sem, hogy mások számára nyissa meg idegen népek faji korlátjait. Zsidók voltak azok, akik a négereket a Rajna partjára hozták azzal a határozott célkitűzéssel, hogy az ebből folyó vérfertőzés tönkretegye a gyűlölt fehér fajt, letaszítsa kulturális és politikai magaslatáról, és önmagát tegye e faj urává. Mert tiszta fajú és vére jelentőségének tudatában levő népet a zsidó sohasem tud leigázni; a zsidó mindig csak a korcs népek ura lesz. Ezért igyekszik tervszerűen, az egyedek mérgező fertőzésével a faj színvonalát süllyeszteni.”
(Adolf Hitler: Harcom)

“Van-e a várható profiton kívül valami más, mélyebben rejlõ lélektani oka annak, hogy a zsidók beszálltak a pornóiparba? A zsidó részvételt az X kategóriás filmek gyártásában kétségkívül valamiféle lázadás is motiválta. A pornográfiát tiltott, tabu volta is vonzóvá tette. Mint egy másik írásomban kifejtettem, a „tréfliség” jelentése kiterjed „a tiltott szexualitás világára, a gójok szexualitására, és az odakalandozókra váró képzelt gyönyörökre”. Hova máshova is fordulhatnának a zsidó férfiak, hogy bájos, buja, bögyös sikszékkel ágyba bújhassanak? Más szóval a pornóalkotásokban valósult meg a katolikus nõkkel való hálás zsidó fantáziája. ”

(Nathan Abrams: Zsidók a pornóiparban, Szombat, 2005. június)

Az alábbi cikk illusztris helyen, a SZombat című lapban jelent meg tavaly nyáron. A Szombat a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület havi folyóirata.

“Zsidók a pornóiparban

Kevéssé ismert történet a zsidók részvétele a Hollywood lepusztultabb oldalági rokonának tartott pornófilmkészítésben. Talán szeretnénk úgy tenni, mintha az X kategóriás filmek gyártásából nem vették volna ki részüket, holott letagadhatatlan, hogy a világi zsidók aránytalanul nagy számban szálltak be (és közremûködnek ma is) az amerikai szexfilmek elõállításában. A zsidó részvétel a pornóiparban régi história, Amerikában vitathatatlanul hozzájárultak ahhoz, hogy egy marginális szubkultúra az amerikai élet fontos részévé váljon.

Malacságkufárok

A zsidó részvétel a pornóiparban két, olykor egymást fedõ területre osztható: gyártókra és szereplõkre. Bár a zsidók Amerika összlakosságának csupán két százalékát adják, ennél nagyobb arányú a jelenlétük a pornóiparban. A könyvszakmában az erotica mûfajra szakosodott kereskedõk nagy része az 1890 és 1940 között Németországból bevándorolt zsidók körébõl került ki. Jay A. Gertzman, a Bookleggers and Smuthounds: The Trade in Erotica, 1920–1940 [Könyvcsempészek és malacságkopók: Az erotikakereskedés, 1920–1940] szerzõje szerint a zsidók igencsak fontos szerepet játszottak az ún. gallantiana -könyvek (disznó vicceket és balladákat tartalmazó kötetek, illetve erotikus regények és klasszikusok), valamint az avantgárd, szexuálisan szókimondó regények, ponyvák és alantas ösztönökre épülõ mûvek terjesztésében.
A háború utáni Amerika leghírhedtebb pornóiparosa egy bizonyos Reuben Sturman volt, akit „a pornográfia Walt Disneyjeként” emlegettek. Az amerikai igazságügyi minisztérium szerint az 1970-es években az országban fellelhetõ pornókiadványok nagy része Sturman kezében összpontosult. Az 1924-ben született Sturman Cleveland szegénynegyedében nõtt fel. Eredetileg képregények és más lapok eladásából élt, ám amikor rájött, hogy a szexmagazinok hússzor akkora hasznot hajtanak, mint a képregényfüzetek, pornókiadványokra specializálta magát, és idõvel saját kiadványaival és saját értékesítõhálózattal lépett a piacra. Az 1960-as évek végére Sturman egyike volt a legnagyobb szexmagazin-terjesztõknek, és az 1970-es évek végén már mintegy kétszáz, szexkiadványokra specializálódott boltot mondhatott magáénak. Sturman megújította az akkor még népszerû peepshow-fülkéket (egy aprócska, sötét helyiség, amelyben a nézõ X kategóriás videókat nézhetett színes tévén, percenként pár centért). Úgy tartják, hogy Sturman nem csupán ellenõrzése alá vonta az ún. „felnõttszórakoztatási” ipart, hanem õ maga volt az. Végül adócsalással és más bûncselekmények vádjával bíróság elé került, és börtönben hunyt el 1979-ben. A családi vállalkozást fia, David vitte tovább.
Napjaink Sturmanja egy másik clevelandi zsidó, a negyvenhárom éves Steven Hirsch, akit a „pornó David Trumpja” néven is emlegetnek. A kettejük közötti kapocs Steve apja, Fred, aki Sturman tõzsdeügynöke és jobbkeze volt. Hirsch az amerikai szexfilmek legnagyobb elõállítójának, a pornóvilág Microsoftjaként emlegetett Vivid Entertainment Groupnak a tulajdonosa. Az õ nevéhez kapcsolódik a modern marketingmódszerek meghonosítása a pornóiparban. A Vivid sokban emlékeztet az 1930/40-es évek hollywoodi stúdióinak rendszerére, különösen ami az exkluzív szerzõdésekkel odaláncolt pornócsillagokat illeti, akiknek az imázsát Hirsch a saját elképzelései szerint alakítja. A Vivid csoportról nemrég a brit Channel 4 mutatott be egy afféle színfalak mögött forgatott filmet.

Rendes zsidó fiúk és lányok

A zsidók közül került ki az 1970–80-as években forgatott pornófilmek legtöbb férfi szereplõje, illetve a pornódívák jelentõs része is. A héber bikák doyenje Ron Jeremy. A szakmában csak „sündisznó”-ként ismert Jeremy Amerika (minden értelemben) legnagyobb pornósztárja. Az ötvenegy éves Jeremy felsõ középosztálybeli családban nevelkedett; mintegy ezerhatszáz szexfilmben szerepelt, és száznak a rendezõje. Jeremy afféle kultikus alaknak számít Amerikában: zsidó és nem zsidó férfiak egyaránt valamiféle hõsként tekintenek rá – õ az az elhízott, szõrös nebbich, aki káprázatos nõket cipel az ágyába. Afféle modern Dávid király, aki Góliát kardját forgatja, egy zsidó szuperkan, aki jócskán túlszárnyalja a zsidó folklór hagyományos hõseit. Nem egy sápkóros talmudtudós. Hírnevét egy nemrég forgatott dokumentumfilm, A pornósztár: Ron Jeremy legendája örökítette meg az utókor számára. A leghíresebb zsidó férfi pornósztár lévén, Jeremy csodát tett az amerikai zsidó férfiak lelkével. Az a szerencsés vevõ, aki 7,99 angol fontért (beleértve a postaköltséget) magáévá teszi Jeremy nemrég piacra dobott, a „Dúdolós kufirc Ron Jeremyvel” címet viselõ CD-jét, meghallgathatja Jeremy kedvenc pornódalait és az „élõ legenda” személyesen hozzáfûzött kommentárját. Ahogy a népszerûsítõ fülszövegen olvasható: „Elõ a pult alól, és durr bele a fõsodorba!”
Seymore Butts (szül. Adam Glasser) tökéletes ellentéte Jeremynek: fiatal, jóképû és izmos. Glasser, a harminckilenc éves New York-i zsidó, 1991-ben nyitotta meg konditermét Los Angelesben. Amikor senki sem jelentkezett, kikölcsönzött egy videokamerát, elballagott a közeli sztriptízbárba, kifizette az ott dolgozó egyik hölgy napidíját, a hölgyet elvitte a konditerembe, és filmezni kezdett. A film bõdületesen rossz lett, de egy kis hücpe és néhány jól elhelyezett névjegykártya csodákra képes: nemsokára megállapodott egy forgalmazóval, és szakmányban gyártotta a filmeket. Pár éven belül Seymore Butts magáénak mondhatta a szexfilmipar egyik legnagyobb forgalmazói hálózatát. Rövidesen a kézi kamerával forgatott, a spontaneitás látszatát keltõ és a hanyagolható színvonalú esztétikával jellemezhetõ ún. gonzo filmek királya lett – ma pedig a legismertebb zsidó pornómogul. A Seymore Inc. produkciós cég évente mintegy harminchat filmet dob piacra: semelyik forgatási költsége nem haladja meg a 15 ezer dollárt, de mindegyik tízszer annyit hoz a konyhára. Glasser tizenkét alkalmazottja között megtalálható édesanyja és unokatestvére, Stevie (elõbbi a cég jó kedélyû könyvelõje és egyetlen fiacskája sadchen je, utóbbi a szeretetreméltó, ám szélhámoskodó mindenese). Glasser manapság saját reality show -val is büszkélkedhet, egy tízrészes, „Családi vállalkozás” néven futó dokumentumfilmre hajazó szappanopera, amelynek nyitóképein Glasser bár micvójának fotóiban gyönyörködhet a nagyérdemû.

A megkereshető zsozsó nyomában

A zsidók ugyanazért szálltak be a pornóiparba, amiért hitsorsosaik Hollywoodban próbáltak szerencsét. A filmipar legnagyobb vonzerejét az jelentette, hogy befogadta õket. Fiatal iparágról lévén szó, még nem állították fel azokat a korlátokat, amelyek megnehezítették az amerikai élet sok más területére való bejutást. A pornóiparban sem létezett diszkrimináció a zsidók ellen. A XX. század elsõ felében nem kellett különösebben nagy vagyonnal rendelkezni ahhoz, hogy a filmiparban elindulhasson valaki, mivel a mozit múló divatszeszélynek tartották. A pornófilmek területén sem volt szükség nagyobb beruházásokra. A kanfilmek bemutatásához elegendõ volt egy vetítõ, egy vászon és néhány szék. Kívül esvén a status quó n és semmi vesztenivalójuk nem lévén, a zsidók szívesen kísérleteztek mindenféle újdonsággal. Gertzman szerint „amikor a zsidók azt tapasztalták, hogy kizárták õket egy-egy iparágból, olyan szakmák felé fordultak, amelyek érzésük szerint elõbb-utóbb fejlõdésnek indulnak. És – teszi hozzá – a zsidók régóta csiszolgatták a közvetítõk tehetségét, hiszen ez olyan szakma, amire joggal büszkék.” A szexfilmek elkészítéséhez olyasvalami kellett, amivel a zsidók bõséggel rendelkeztek: a hücpe . A korai zsidó pornóiparosok zseniket és ambiciózus vállalkozókat dobtak piacra, akik sikerüket szívósságuknak, intelligenciájuknak és mérhetetlen önbizalmuknak köszönhették.
Tagadhatatlan, hogy a pornóiparba bekapcsolódó zsidókat a profitszerzés is hajtotta. A hollywoodi zsidó filmmogulokhoz hasonlóan, akik megteremtették Amerika álomgyárát, és akik az üres vászonra rávetítették Amerikáról szõtt elképzeléseiket, a pornómogulok is tanúbizonyságát adták, hogy pontosan érzékelik a közízlést. Hogyan is lehet jobban kielégíteni az ábrándokat, képzelgéseket, mint a felnõtt szórakoztatóipar termékeivel? Mint az ADL igazgatója, Abraham H. Foxman megjegyezte, „Azok a zsidók, akik beszálltak a pornóiparba, éppen úgy az amerikai álmot kergették, mint a többiek.”

Szekuláris szex

A filmiparban ügyködõ társaikhoz hasonlóan, a pornóiparba beszálló zsidók sem hitközségük képviselõiként tevékenykedtek. Legtöbbjük inkább kulturális, mint vallási értelemben tekinthetõ zsidónak, és sokuknak csak a neve zsidó, õk maguk teljesen szekulárisak. Az egyik kivétel Richard Pacheco, aki egyszer felvételizett valamelyik rabbiképzõbe. Sturman zsidónak tartotta magát, és bõkezû adományokat juttatott különféle zsidó jótékonysági szervezeteknek. Feltehetõen ez az oka annak, hogy alig akad kifejezetten zsidó témájú pornófilm. (Jeremy egyszer megpróbált összetrombitálni pár zsidó pornócsillagot egy kóser pornófilm forgatására.) Az egyik kivétel a Debbie Duz Dishes, amelyben Nina Hartley egy „fehérmájú” zsidó háziasszonyt játszik, aki bárkivel hajlandó összefeküdni, aki becsenget hozzá. A film sikeres volt, pár folytatása is készült, és jelenleg alig-alig megszerezhetõ – ami talán arra utal, hogy ez egy új, még kiaknázatlan terület. A World Union of Jewish Students honlap egyik szerkesztõségi cikke szerint „több ezerre tehetõ azok száma, akik kifejezetten zsidó pornográfiát keresnek. A GoTo.com keresõjébe leggyakrabban bepötyögött »zsidó naptár«, »zsidó szinglik«, »zsidó párkeresõk« és »zsidó ünnepek« kifejezések után a »zsidó pornó« következik.”

Szexuális rebellisek

Van-e a várható profiton kívül valami más, mélyebben rejlõ lélektani oka annak, hogy a zsidók beszálltak a pornóiparba? A zsidó részvételt az X kategóriás filmek gyártásában kétségkívül valamiféle lázadás is motiválta. A pornográfiát tiltott, tabu volta is vonzóvá tette. Mint egy másik írásomban kifejtettem, a „tréfliség” jelentése kiterjed „a tiltott szexualitás világára, a gójok szexualitására, és az odakalandozókra váró képzelt gyönyörökre”. Hova máshova is fordulhatnának a zsidó férfiak, hogy bájos, buja, bögyös sikszékkel ágyba bújhassanak? Más szóval a pornóalkotásokban valósult meg a katolikus nõkkel való hálás zsidó fantáziája.
Luke Ford ortodox zsidó és pornóipari pletykafészek szerint „a pornográfia a hagyományhû, a Tóra által a zsidóktól megkövetelt engedelmesség és fegyelmezett élet elleni lázadás egyik formája”. És lázadás a (gyakran középosztálybeli) szülõk ellen, akik gyermekeiket ügyvédi, orvosi és könyvelõi pályára szánnák. Az egyik pornószínész, Bobby Astyr megfogalmazásában, „egy »nyasgem« a kisujjukon is brilgyûrûkkel flangáló nagybácsik felé, akik gyerekkoromban kiverték a palávert, mert zenész akartam lenni”.
Amikor a vallás befolyása csökkent, és helyébe világi ideológiák léptek, a szabadgondolkodó zsidók, különösen Kaliforniában, a szexet a személyes és politikai felszabadulás egyik módozatának tekintették. Amerika a zsidók által valaha megtapasztalt lehetõ legszabadabb társadalom volt, és ezt a pornóipar növekedése is tükrözte. Azok a zsidó lányok, akik a vásznon kufircoltak, erõsen ellentmondtak az „amerikai zsidó királykisasszony” sztereotípiájának. Úgy vélem, hogy õk talán annak az önfelszabadítási ígéretnek a beváltását látták ebben, amit Betty Friedman A nõi misztikum címû, 1963-ban megjelent könyvében fejtett ki – emancipálták magukat a háztartás „kényelmes koncentrációs táborából”, és nekivágtak a dél-kaliforniai pornófilmdíszletek között elterülõ ígéret földjének. Gazdasági és társadalmi szabadságukat láthatták benne: szabad akaratukból váltak ennek az iparnak a napszámosaivá, s nem gazdasági vagy más körülmények kényszerítõ hatására. S ha már egyszer nekifeküdtek, akkor megálltak a saját lábukon, mivel a nõi szereplõk általában kétszer annyi gázsiért dolgoznak, mint a férfiak.

Szexuális forradalmárok

Folytatva a forradalmi felforgatás elméletet, a zsidó részvétel a pornóiparban felfogható afféle beintésnek az amerikai WASP (fehér angolszász protestáns)- establishment felé. Néhány pornósztár a keresztény Amerika és a világi humanizmus között zajló spirituális csata élharcosának tekinti magát. Ford szerint a zsidó pornószínészek gyakran hencegnek arról, mekkora „öröm számukra, hogy anarchista, szexuális bögölyökként csipdesik a puritán amerikai böhöncét”. A zsidók részvétele a pornóiparban e szerint az elmélet szerint valójában a keresztény autoritás elleni atavisztikus gyûlöletbõl táplálkozott, s célja Amerika domináns kultúrájának morális aláaknázása volt. Astyr emlékeiben élénken él, hogyan „kellett megverekednem vagy éppenséggel menekülõre fognom az iskolában, mert zsidó voltam. Lehet, hogy pornófilmes karrierem nem kis részben egy beintés ezeknek az alakoknak.” Al Goldstein, a Screw magazin kiadójának sommás megfogalmazása szerint, „az egyetlen oka annak, hogy mi, zsidók beszálltunk a pornóiparba, nem más, mint hogy úgy véljük: Jézus elhúzhat. A katolicizmus is elhúzhat. Nem hiszünk a tekintélyelvûségben.” Eszerint a pornográfia a keresztény kultúra megerõszakolásának egyik módja, mivel az amerikai fõsodor szívéig hatol (és feltehetõen ugyanazok a WASP-ok fogyasztják), s ezáltal felforgató jellege még inkább kidomborodik. A pornó már nem a kukucskálós „mit látott az inas a kulcslyukon át” mûfaját gyarapította, hanem az ábrázolási lehetõségek végsõ határát feszegette. Az új pozitúrák megjelenítése egyúttal világossá tette azt is, hogy a cél nem csupán a szórakoztatás, hanem a sokkolás is.
Egy lehetséges értelmezés szerint az Amerikába bevándorló zsidók hagyományos forradalmi/radikális energiájukat inkább a szexuális forradalomba, semmint a baloldali politikai küzdelmekbe fojtották. A zsidók éppoly aránytalanul magas számban képviseltetik magukat a pornóiparban, amilyen kirívóan magas arányban vettek részt a radikális mozgalmakban. A zsidók Amerikában szexuális forradalmárok is voltak. A szexuális felszabadulás irodalmának tetemes része zsidó szerzõk tollából került ki. Zsidók álltak élére annak a mozgalomnak, amelyik Amerikát végül arra kényszerítette, hogy egy liberálisabb attitûdöt fogadjon el a szexet illetõen. Zsidók alkották az 1960-as évek szexuális forradalmának élcsapatát. Marx, Trockij és Lenin irományai helyett Wilhelm Reich, Herbert Marcuse és Paul Goodman mûvei váltak a leendõ forradalmárok kötelezõ olvasmányaivá. Reich központi témái a munka, a szerelem és a szex, Marcuse pedig úgy vélte, hogy a szocialista utópia oly mértékben felszabadítja az egyént, hogy végre kielégítheti szexuális vágyait. Goodman a pornográfia legalizálásának „csodás kulturális következményeirõl” értekezett, ami „megnemesíti mûvészetünket” és „humanizálja szexualitásunkat”. Pacheco az egyik olyan zsidó pornósztár, aki elmélyedt Reichnek abban a mûvében, melyben összekapcsolta Freudot és Marxot: „Mielõtt elsõ szerepemet megkaptam, elmentem egy X kategóriás film próbajátékára: hajam a seggemig lógott, hónom alól kikandikált Wilhem Reich könyve, a Szexuális forradalom, és munkáról, szerelemrõl és szexrõl, Reich három alaptézisérõl locsogtam.” Dresner rabbi megfogalmazásában „a zsidó forradalom több színtéren zajlott”, és ezek egyike volt „a zsidók elõkelõ helye a szexuális kísérletezés szószólói között”. Mondhatnánk úgy is, hogy a pornószínészek olyan emberek, akik a lázadást, az önmegvalósítást és a szexuális szabadosságot dicsõítik.

Mit szégyellünk?

A zsidó pornóiparosok és pornószínészek szerepét és motivációit taglaló rövid áttekintésem célja az amerikai zsidó populáris kultúra egyik elhanyagolt területének megvilágítása volt, mivel kevesen foglalkoztak ezzel a témával. Az olyan összefoglalók, mint például Howard M. Sachar könyve, A History of the Jews in America [A zsidók története Amerikában], tudomást sem vesz a kérdésrõl. Bármibe lefogadom, hogy a zsidók Amerikába érkezésének 350. évfordulóját ünneplõ események között egyiken sem emlékeztek meg arról, mivel járultak hozzá a zsidók ehhez az iparághoz. Még a viszonylag toleráns Time Out New York magazin is túl prûdnek bizonyult ahhoz, hogy a dolgot szóba hozza, bár értesüléseim szerint a tekintélyrombolásáról ismert Heeb magazin tervbe vett egy ezzel foglalkozó számot. Ismerve a viszonylag toleráns zsidó álláspontot a szexet illetõen, számomra érthetetlen, miért kellene szégyellnünk a zsidók részvételét a pornóiparban. Még ha nem is tetszik különösebben, a zsidók fontos szerepet játszottak ezen a területen, és épp itt az ideje, hogy valaki komolyabban foglalkozzon ezzel.”

Nathan Abrams
(Seleanu Magdaléna fordítása, Szombat, 2005. június)

Érdekes kis összeállítást találtam. Különböző korokban élt, egymástól jelentősen eltérő gondolkodású személyiségek véleménye a zsidókról. Kommentár nélkül közzéteszem. Tanulságos. vagy antiszemita az egész világ, vagy el kéne gondolkodni néhány dolgon.

SENECA (Lucius Annaeus Seneca), első századbeli római gondolkodó: “Ennek a legbűnözőbb népnek a szokásai olyan erőszakosak, hogy azokat  minden ország elfogadta. A meghódítottak kenyszerítették törvényeiket a hódítókra.”.
(De Superstitione)

AQUINÓI SZENT TAMÁS, 13. századbeli gondolkodó “A zsidók uralma” c. művében írta:  “Nem lenne szabad megengedni, hogy a zsidók megtartsák, amit  mások kiuzsorázásával szereztek. Legjobb lenne munkára kényszeríteni őket, hogy maguk keressék meg kenyerüket, ahelyett, hogy semmit  sem tesznek és kapzsi módon élnek.”

W. HUGHES, Ausztrália miniszterelnöke:  “Ausztrália a Montefiorok tulajdona. Nincs egy aranymező vagy egy birka sem Tasmaniától New South Wales-ig, amely ne fizetne nekik kemény sarcot. Ők az ötödik földrész igazi tulajdonosai. Mi van abban jó, hogy  gazdag ország vagyunk, ha a gazdagság mind német zsidók kezében van?”
(Saturday Evening Post, 1919. június 19.)

LISZT FERENC:  “El fog jönni az a nap, amikor minden olyan népnek, akik között zsidók laknak, fel kell tennie a kérdést, hogy mindannyiukat kiutasítja; ez a kérdés  az élet és halál kérdése lesz, az egészség vagy krónikus betegség kérdése, a békés létezés vagy az állandó szociális láz kerdése.”

LISZT FERENC: “A zsidó folytatja a pénz kisajátítását, és az állam torkát pénzeszsákja szájának a szorosabbra vagy lazábbra engedésével fojtogatja.A sajtó minden eszköze a kezében van, hogy a társadalom alapjait szétzúzza. Ő az alapja minden olyan vállalkozásnak, amely a trón ledöntésére, az oltár széttörésére és a polgári jog megszüntetésére irányul.”
(Die Israeliten)

LUTHER MÁRTON: “A zsidók olyan megátalkodottak, hogy semmire sem figyelnek.  Esküdözéseik senkit sem győznek meg. Ők egy ártalmas  faj, mindenkit kiuzsoráznak és kirabolnak. Ha egy herceg  vagy elöljáróság ezer forintot kap tőlük, 20 ezret csikarnak  ki a fizetéskötelestől. Óvakodnunk kell tőlük.”
(Asztali beszéde)

LUTHER MÁRTON:  “Emellett sok zsidó van az országban, akik sok kárt okoznak…  Ismernetek kell a zsidók gyalázkodását és erőszakra való hajlamát a Megváltó nevében napról napra. Emiatt Uraim,  a hatalom nevében ne tűrjék őket el, hanem utasítsák ki őket.  Ők a mi nyilvános ellenségeink akik szakadatlanul gyalázzák Urunkat, Jézus Krisztust, Szűz Máriát kurvának nevezik és  szent fiát fattyúnak, és minket a fattyú és a torzszülött jelzúvel
illetnek. Ezért bánjatok keményen velük mivel mást sem tesznek,  mint kínzó módon káromolják Urunkat, Jézus Krisztust, és  megpróbálnak minket életünktúl, egészségünktől, becsületünktől  és javainktól megfosztani.”
(Prédikáció Eislebenben, pár nappal a halála elõtt, 1546 februárjában)

MÁRIA TERÈZIA, Ausztria Császárnője, Magyarország és Csehország Királynője (1740-1780):  “A továbbiakban egy zsidó sem maradhat itt, mindegy milyen  indoklással, írásos engedélyem nélkül. Nem ismerek még egy ilyen kellemetlen kártevőt az államon belül, mint ezt a fajt, amely csalásával, uzsorájával és pénzkölcsönzésével elszegényíti  az embereket és semmitől sem riad vissza, amit egy  tisztességes ember nem csinál. Következésképpen amennyire  csak lehet, meg kell szabadulnunk tőlük.”

GEORGE WASHINGTON:  “Ők hatásosabban dolgoznak ellenünk, mint az ellenség  hadserege. Százszor veszélyesebbek szabadságunkra és nagy  ügyeinkre. Sokat sopánkodhatunk azon, hogy miért nem pusztította ki őket minden állam már régen, mint a társadalom  pestisét és Amerika boldogságának legnagyobb ellenségeit.”
(George Washington életelvei,  A.A. Appleton &Co. kiadásában)

BENJAMIN FRANKLIN, az Egyesült Államok alapító atyáinak egyike, az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának egyik szerzője: “Teljesen egyetértek Washington tábornokkal abban, hogy védenünk  kell ezt a fiatal nemzetet alattomos befolyásoktól. A fenyegetés, uraim: a zsidók. Amelyik országba a zsidók nagyobb számban betelepedtek, ott rontották a közerkölcsöt; lerontották a gazdasági élet tisztességét; különváltak és nem asszimilálódtak; gúnyolódtak és azzal próbálták meg aláásni az államot alapító keresztény vallást, hogy ellenezték annak tiltásait; államot hoztak létre az államon belül; ha ellenkezést éreztek, megpróbálták az illető államot gazdaságilag megfojtani mint Spanyolország és Portugália esetében. 1700 év óta siratják szomorú sorsukat, hogy elûzték õket hazájukból, amit ők Palesztinának neveznek. De uraim, ha most a világ odaadná azt nekik, hirtelen találnának valami okot arra, hogy ne térjenek oda vissza. Miért? Mert ők vámpírok, és vámpírok nem élősködnek vámpírokon. Nem tudnak egymás között élni. Keresztények és más nem saját fajú népek szükségesek fennmaradásukhoz. Ha nem utasítjuk őket ki az Egyesült Államokból az alkotmány alapján, akkor kevesebb mint 200 éven belül olyan nagy számban fognak ide csődülni, hogy az országot uralni fogják és elnyelni, megváltoztatva államformánkat, amelyért a mi, az amerikaiak vére folyt, amiért életünket és mindenünket odaadtuk és szabadságunkat kockáztattuk. Ha nem utasítjuk ki őket, akkor kevesebb mint 200 év múlva leszármazottaink a mezőn fognak dolgozni, hogy a nekik szükséges dolgokat megtermeljék, míg õk az intéző irodájában fogják a kezüket dörzsölni és a pénzt számolni. Óva intem önöket, uraim, ha nem utasítjuk ki örökre a zsidókat, utódaink átkozni fognak bennünket sírjainkban. A zsidók, uraim, ázsiaiak, mindegy hogy hol születtek és hány generáció óta jöttek el Ázsiából, sohasem lesznek mások. Gondolatviláguk más, mint egy amerikaié és ez még tíz generáció után sem lesz másképpen. Egy leopárd nem tudja a foltjait megváltoztatni. A zsidóság fenyegetés ennek az országnak, ha bevándorlásukat megengedjük és nem utasítjuk ki őket ennek az alkotmánynak a szövegében.”

THOMAS  JEFFERSON:
“A szétszórt zsidók ma is államot alkotnak, amely idegen államot alkot az államon belül, ahol élnek.”
(D.Boorstin, The Americans).

MONTGOMERY SCHYLER KAPITÁNY, az amerikai expedíciós csapatok tisztje Szibériában, 1919. március elsején: “Talán nem okos ilyen hangosan kimondani az Egyesült Államokban, de a bolsevik mozgalmat elejétõl fogva orosz zsidók vezették és irányították a legundorítóbb fajtából, akik voltak az Egyesült Államokban, és ott a mi civilizációnk legrosszabb fázisainak mindegyikét magukba szívták anélkül, hogy a legcsekélyebb fogalmuk is lenne arról, hogy mit is értünk mi szabadság alatt.”

HENRY FORD: “A zsidók mindig is az üzletet irányították. … A filmipart  az USA-ban és Kanadában 100%-ig ők irányítják, erkölcsileg és gazdaságilag, a közvélemény zsidó manipulálói. ”
(The Dearborn Independent, 1921 február 12-19)

ULYSSES GRANT, az amerikai polgárháború tábornoka, az északiak győztes vezére, később amerikai elnök:  “Egy idő óta azt hiszem, hogy minden éberség ellenére, amelyet az őrszemek tanúsítottak, a kincstár szabályait többnyire zsidók és más becstelen kereskedők megsértették. A colombusi parancsnokokat utasítottam, hogy ne adjanak ki zsidóknak engedélyeket a délre utazásra, és gyakran magam is kiutasítottam õket a területről, de ők ennek ellenére megjelennek zsákukkal minden olyan tevékenység ellenére, amely arra irányul, hogy őket ebben megakadályozza. Úgy tűnik, hogy a zsidók egy kiváltságos osztály, akik bárhova utazhatnak. A folyó minden méterén kiköthetnek és így be fogják járni az egész országot. Ha nincs engedélyük pamutvásárlásra, akkor valaki más ügynökeként fognak tevékenykedni, aki egy katonai lerakatnál lesz a kincstár engedélyével, hogy megvehesse a pamutot és kincstári jegyekkel fizet érte, amit a zsidó megvásárol egy előre megalkudott áron, arannyal fizetve.
(C.P. Wolcotthoz, segédtitkárához írt levelek, Washington, 1862, december 17.)

GEORGE BERNARD SHAW: “Ez az igazi ellenség, a keletről jövõ ellenség, a drúz, a haramia, a keleti parazita. Egyszóval: a zsidó.”
(Literaty Digest)

GEORGE BERNARD SHAW: “A virágcsokrok utáni vágy a zsidóknál a faji degeneráció jele. A zsidók rosszabbak, mint a saját népem. Azok a zsidók, akik még mindig a kiválasztott néphez (Lord Balfour kiválasztottjai) sorolják magukat, azok mehetnek Palesztinába és főhetnek a saját levükben. A maradék jobban teszi, ha megszűnik zsidónak lenni, és emberi lénnyé válik.” (Literaty Digest)

MARK TWAIN : “Az USA gyapotállamaiba a polgárháború után a zsidók szinte erőszakkal települtek be, üzleteket alapítottak a gyapottermelés szükségleteire, kielégítették a négerek hiteligényeit és a szezon végén ők voltak a néger idei termésének tulajdonosai és részben a jövő évinek is. Valaha a fehérek megvetették a zsidókat. A zsidókat törvényekkel tiltották ki Oroszországból. Ennek az oka nem titok. A mozgalom amiatt indult meg, mert a keresztény parasztnak nincs esélye a zsidó kereskedelmi képességeivel szemben. A zsidó mindig hajlandó a termék ellenében hitelezni. Aratás idején övé volt a termés - a következő évben övé volt a farm. Angliában János király idejében mindenki tartozott a zsidónak. Minden nyereséget ígérő vállalkozás az ő kezében volt. Ő volt a kereskedelem királya. Ki kellett űzni az államból. Hasonló okokból száműzte őket Spanyolország 400 éve és Ausztria pár évszázaddal azután. A keresztény Európa története során mindig szabályozni kellett a tevékenységét. Ha ő belépett a kereskedelembe, a kereszténynek ki kellett belőle lépnie. Ha orovosként dolgozott, ő csinálta az üzletet. Ha mezőgazdasági termeléssel foglalkozott, a többi farmernek másra kellett átállni. A törvénynek kellett azért működnie, hogy a keresztény ne kerüljön a szegényházba. Annak ellenére, hogy szinte minden foglalkozástól eltiltották, mindig megtalálja annak a módját, hogy pénzhez jusson. Sõő, hogy meggazdagodjon. Ennek a történetnek van egy nagyon mocskos és gyakorlati kereskedelmi oldala. Vallási előítéletek lehetnek egy részéért felelősek, de nem a többiért. Protestánsok üldözték a katolikusokat - de nem vették el tőlük a megélhetésüket. Katolikusok üldöztek protestánsokat - de nem zárták le előttük a mezőgazdaság és a kézművesség lehetőségét. Meg vagyok győződve arról, hogy a keresztre feszítésnek nincs sok köze a világ álláspontjával a zsidókkal szemben. Annak az okai sokkal régebbre nyúlnak vissza… Meg vagyok győződve arról, hogy zsidók üldözésének nincs sok köze vallásos előítélethez. Nem, a zsidó egy pénzkapó. Ezt tette élete végső céljává. Ezt csinálta Rómában. Ezt teszi azóta. Sikere az egész emberiséget ellenségévé tette. Azt fogod mondani, hogy a zsidók száma mindenütt csekély. Amikor az Encyclopedia Britannicában azt olvastam, hogy a zsidók száma az Egyesült Államokban 250 000, írtam a szerkesztõnek, és azt írtam, hogy én személyesen több zsidót ismerek ennél és hogy az ő számai bizonyosan hibásak és a valódi szám 25 000 000. Emberek mondták nekem, hogy nekik jó okkal az a gyanújuk, hogy sok zsidó üzleti okokból nem adja ki magát zsidónak. Ez kézenfekvőnek tûnik. Meg vagyok arról győződve, hogy nekünk Amerikában hatalmas zsidó lakosságunk van. A téma ismerői meggyőztek róla, hogy a zsidók növekvő számban aktívak a politikában.
(”A  zsidókról”, Harper’s Monthly Magazine, 1899 szeptember).

THEODORE DREISER, amerikai író, az Amerikai tragédia szerzője: “New York nekem egy sikoltás - egy Kyke álma a gettóról. Az elveszett törzs bevett egy szigetet. A liberalizmus a zsidó esetében nemzetköziséget jelent. Ha figyelsz zsidók zsidókkal folytatott vitáira, látod, hogy pénzorientáltak, nagyon éleseszűek gyakorlati dolgokban. Hiányzik belőlük az a finom tisztesség, amely végső soron érvényesül és amelyet más nemzetiségű ügyvédek követnek is. A zsidó ezer évig élt Németországban és még mindig zsidó. Már 200 éve él Amerikában de semmi módon nem lett belõle tiszta amerikai- semmilyen szempontból.
(Levelek Hutchins Hapgoodhoz, The Nation Magazine, 1935 . április 17.)

H.G. WELLS: “A cionizmus annak kifejezése, hogy a zsidók nem akarnak asszimilálódni. Ha szenvedtek, az azért volt, mert magukat a kiválasztott népnek tekintették.”
(The Anatomy of Frustration)

H.G. WELLS: “Az anitszemitizmus alapos tanulmányozása és a vádak tanulmányozása nagy értékű lehet sok zsidó számára, akik nem veszik eléggé észre, hogy hogyan ingerlik környezetüket.

CHARLES LINDBERGH: “Zavar bennünket a sajtóban, rádióban, és a filmekben levő zsidó befolyás. Ez nagyon komollyá válhat. Fulton Lewis elmondott nekünk egy esetet, amikor zsidó hirdetővállalatok azzal fenyegettek, hogy minden hirdetést visszavonnak, ha egy bizonyos műsorszám leadását megengedjük. A fenyegetés elég ijesztő volt ahhoz, hogy megszüntessük azt a műsorszámot.”

CHARLES LINDBERGH: “A háborús nyomás erős és nyomasztó. A nép ellene van, de a vezetés, úgy tűnik, mellette van és kíméletlenül megy a háborús úton. A zsidó érdekek a háború mellett vannak, és ők ellenőrzik a sajtó nagy részét, a rádiót és a filmipart. Ők az ‘intellektuelek’, az ‘anglophilok’ és a brit ügynökök, akik hosszú gyeplőre vannak eresztve.”
(The Wartime Journals)

VOLTAIRE: “Miért utálják a zsidókat? Ez az ő törvényeik elkerülhetetlen következménye: vagy mindenkit uralni akarnak, vagy azt akarják, hogy az egész emberi nem gyűlölje őket…”

VOLTAIRE:”A zsidó nép engesztelhetetlen gyűlöletet mutat minden nép iránt. Minden uralom ellen lázad. Mindig uralkodni akar, mindig kapzsi mások jólétét illően, mindig barbár - alázatos, ha szegény, dölyfös, ha gazdag.”

VOLTAIRE: “Úgy tűnik, hogy ti vagytok a legbolondabbak. A kafferek, a hottentották, a guineai négerek sokkal okosabb és becsületesebb emberek, mint a ti őseitek, a zsidók. Túltesztek minden népen szemtelen mesék kiagyalásában, rossz viselkedésben és barbarizmusban. Megérdemlitek büntetéseteket, mert ez a ti végzetetek.”
(Egy zsidóhoz írt leveléből, aki azért írt neki, hogy az ‘antiszemitizmus’ miatt panaszkodjon..)

VOLTAIRE: “Csak a zsidók tudatlan és barbár nép, akik a régóta egyesítik a legpiszkosabb dölyfösséget a legutálatosabb babonákat, a leglegyőzhetetlenebb utálatát minden népnek, akik eltűrik és gazdaggá teszik őket.”
(”Juif,” Dictionnaire Philosophique)

VOLTAIRE: “Ők mind a szívükben dühöngő fanatizmussal születnek, éppúgy, ahogy a bretonok vagy a németek szőke hajjal születnek.Egy csöppet sem lennék meglepve, ha ezek az emberek halálos veszéllyé válnának az emberiség számára.”
(Lettres de Memmius a Ciceron, 1771)

GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN: “Új bizonyságát adja a magyar tágkeblűségének, miszerint néha bizony éppen azon helyzetbe teszi magát, mint az, ki maga alatt vágja az ágat, és anélkül, hogy észrevenné, vízbe esik, és később megbánja a dolgot. (…) Ha egy bárkában ülök, és abban van gyermekem és más gyermeke, és ha a bárkába bejön a víz, s előttem apodictice áll, hogy ezen két gyermeket benn nem tarthatom, az igaz, ha a magamét lököm ki, és a másikat benntartom, azt az újságban fogják hirdetni; de biz én a magam gyermekét conserválom, és a másikat lököm ki. (…) Mint hű tagja a magyar fajnak, megvallom, hogy túlliberalismus által,egy túlzó indulat által, hogy magam gyermekét dobjam ki a bárkából, ezt másokért tenni nem fogom soha, és ezen hűséget minden más nemzetben tudom becsülni; de miután magyaroknak teremtett az Alkotó, legyünk is azok, és legyünk tisztán magyarok. Ez vélekedésem.” (A zsidók emancipációjáról a főrendiházban, 1844. október 1-jén.)

KÖLCSEY FERNC: “Az adózó nép szegénységének veszedelmesebb forrása nem lehet, mint a zsidók szemlátomást való szaporodása. Mely országban a zsidók megszaporodnak, az vagyoni végromlás szélén áll.”

BARTHA MIKLÓS, író, politikus: “Hangosan imádkozik és némán csal. A földről lenyúzza a termőréteget, a népről a bőrt. Szapora, mint a bogár. Élelmes, mint a veréb. Pusztít, mint a patkány. Az uradalom által elgyöngített hegyvidéki népet úgy támadta meg a kazár (a Galíciából 1867 után illegálisan beözönlő zsidókat nevezi így Bartha), mint a sötét, félelmes és undorító légytömeg a megsebzett és elhagyatott állatot.”
(Kazárföldön)

VÉSZI JÓZSEF, sajtómágnás, a Budapesti Napló kiadója Tormay Cécile-nek 1919 január 12-én: “…természetesnek találom, hogy keresztény és nemzeti alapon szervezkednek, mert Magyarországot - nem a zsidók -, de zsidók tették tönkre. (…) Én mondom ezt, aki magam is zsidó vagyok.”
ADOLF HITLER, politikus, a Harmadik Birodalom Vezére és Kancellárja: “Minél többet vitatkoztam a zsidókkal, annál inkább megismertem beszéd- és harcmodorukat. Mindenekelőtt az ellenfél butaságával számoltak, és ha azután minden kötél szakadt, maguk tettették a butaságot. Ha mindez nem használt, akkor egyszerűen nem értettek meg semmit, vagy pedig pillanatok alatt egy másik témára ugrottak át. Magától értetődő dolgokat tárgyaltak, amelyek helyeslését azonban rögtön más jelentős dolgokra vonatkoztatták, hogy azután ismét visszavonuljanak, és ne tudjanak semmi bizonyosat. Bárhol fogott is meg az ember egy ilyen “apostolt”, nyálkás lett a keze, s részletekben siklott ki ujjai közül, hogy azután a következő pillanatban ismét egyesüljön. Ha netalán az ember valakit olyan megsemmisítő módon gázolt le, hogy - már csak a környezetre való tekintettel is - kénytelen volt helyeselni, és így arra gondolt, hogy legalább egy lépést tett előre, akkor annál nagyobb volt a csalódása a következő napon. A zsidó egyszerűen nem vette tudomásul az előző napon történteket, és minta mi sem történt volna, tovább mesélte régi, lehetetlen álláspontját, és még felháborodottabban csodálkozott azon, hogy kérdőre vonták. Nem emlékezett már semmire, legfeljebb az előző napon tett állításainak helyességére.”
(Harcom)

ADOLF HITLER, politikus, a Harmadik Birodalom Vezére és Kancellárja: “A zsidó népnek tehát minden látszólagos értelmi jó tulajdonsága dacára sincsen valódi és semmi esetre sincsen saját kultúrája. Látszólagos kultúrája nem egyéb, mint más népeknek az ő kezei között elromlott szellemi terméke.
Ha a zsidóság helyzetét az emberi kultúrához való viszonyában akarjuk megítélni, akkor mindig szem előtt kell tartanunk, hogy sohasem volt zsidó művészet, és hogy ez ma sem létezik. A művészetnek két fő ága: az építészet és a zene a zsidóságnak semminemű eredeti alkotást nem köszönhet. Mindaz, amit a művészet terén létrehoz, az a valódi művészetnek csak eltorzítása vagy pedig szellemi lopás. Hiányoznak nála azok a tulajdonságok, melyek az alkotó, tehát kulturális tehetséggel bíró fajokat jellemzik.
Azt a tényt, hogy a zsidó mennyire csak utánzója, jobban mondva inkább megrontója más kultúráknak, legjobban az bizonyítja, hogy legtöbbnyire ama művészet terén található, amely a legkevésbé alapszik egyéni kezdeményezésen: a színművészet terén. De a valóságban még itt is csak a szemfényvesztő, jobban mondva az utánzó szerepét játssza, mert még itt is hiányzik nála a valódi nagyság végső jellemvonása; még itt sem a zseniális megszemélyesítő, hanem a felületes utánzó és ebbeli képességének ürességét minden ügyessége dacára sem képes elrejteni. Itt azután a zsidó sajtónak kell segítenie rajta. Ez pedig még a közepes tehetségű műkedvelőt is dicshimnuszaival árasztja el, ha az illető zsidó, olyannyira, hogy a közönség végül csak elhiszi, hogy valódi művésszel áll szemben, noha az illető valójában csak sajnálatra méltó komédiás.”

ADOLF HITLER, politikus, a Harmadik Birodalom Vezére és Kancellárja: “E nép erkölcsi és egyéb tisztasága egyebekben is külön fejezetet érdemel. Hogy a víznek nem barátai, azt már a külsejük elárulja. Erről az ember, sajnos, még csukott szemmel is meggyőződhet Nemegyszer egész rosszul lettem ezeknek a kaftánosoknak bűzétől. Ehhez járult még mocskos ruházatuk és kevésbé vitézi külsejük. Mindez már önmagában sem valami vonzó, elijed tőlük azonban az ember, hogyha testi tisztátlanságuk mellett e “választott” nép lelki szennyfoltjait is felfedezi. Semmi sem tudott engem rövid idő alatt annyi meggondolásra bírni, mint a zsidóság bizonyos területeken való tevékenykedésének alapos megismerése. Nem létezett semmi gazság vagy becstelenség főleg kulturális téren , amelyben legalább egy zsidó ne lett volna részes. Mihelyt egy ilyen gennyes sebet az ember óvatosan felvágott, mindjárt rábukkant egy zsidócskára, akár a férgekre a rothadó testben.Különösen súlyosan esett latba nálam a zsidóságnak a sajtó, a művészet, az irodalom és a színház terén kifejtett tevékenysége. Itt hiábavaló volt minden kenetteljes mentegetődzés. Elég volt, ha az ember egykét hirdetőoszlopot szemügyre vett, és azon meglátta a szörnyű színházi és moziműsorok szellemi szerzőinek agyondicsért nevét, hogy az ember szíve hosszú időre megkeményedjék a zsidósággal szemben. Ez a métely és szellemi pestis, amellyel a nép lelkét megfertőzték, rosszabb az egykori fekete himlőnél. S méghozzá milyen óriási mértékben gyártották és terjesztették ezt a mételyt! Természetesen minél alacsonyabb a lelki és szellemi szintje egy ilyen “művészeti” nagyiparosnak, annál nagyobb a termékenysége. Emellett nem szabad szem elől téveszteni azt a tényt sem, hogy egy Goethére kb. tízezer ilyen firkászt ad a természet a világnak, akik azután bacilushordozóként mérgezik a lelkeket.”

ADOLF HITLER, politikus, a Harmadik Birodalom Vezére és Kancellárja: “Hogy milyen pusztítást végez ez a modern demokratikus parlamenti uralom, azt a zsidó újságok olvasói, feltéve, hogy nem tanultak meg önállóan gondolkozni és mérlegelni, csak nehezen tudják elképzelni. Mindenekelőtt ez az oka politikai életünk hihetetlen elposványosodásának és napjaink minden értéktelen jelenségének. Az igazi vezér visszavonul az olyan politikai tevékenységtől, amely legnagyobb részt nem áll alkotó munkából, hanem sokkal inkább a többség kegyeiért való versengésből. Ezzel szemben a kis szellemeknek éppen ez a tevékenység felel meg leginkább, ez részükre a legvonzóbb. Minél törpébb egy ilyen szatócs szelleme és tudással minél inkább belátja a maga bárgyúságát, annál inkább ragaszkodik ehhez a rendszerhez, amely tőle nem az óriások erejét és zsenialitását követeli, hanem annak fölébe helyezi a félművelt ember tudálékosságát, és az ilyenfajta bölcsességet többre becsüli a periklészi mélységeknél. Emellett egy ilyen fajankót sohasem izgat tetteinek felelőssége. Annál kevésbé lehetnek ilyen gondjai, mert tudja, hogy állampolgári baklövéseinek eredményeként egyik napon így is, úgy is, át kell adnia a helyét egy hasonló “nagy” szellemnek. Ugyanis az is a bomlás tünete, hogy amilyen mértékben csökken az egyesek értéke, éppen olyan mértékben növekszik az államférfiak száma. A parlamenti többség befolyásának növekedésével egyre nő a függési viszony, és kisebbedik az ember, mert amint a nagy lelkek visszautasítják, hogy semmittevők és fecsegők poroszlói legyenek, éppen úgy megfordítva, a többség népképviselői sem gyűlölnek semmit jobban, mint a szellemi fölényt. (…) A demokrácia főtulajdonságának, a gyávaságnak felel meg leginkább ez a találmány, amely mindig módot ad az ún. vezérek legnagyobb részének arra, hogy minden fontosabb és döntőbb jelentőségű határozathozatal esetén az ún. többség szoknyája mögé bújhassanak. (…) Egyet ugyanis nem szabad elfelejteni: a többség ebben az esetben sem tudja pótolni a nagyságot. A többség nemcsak a butaság, hanem a gyávaság megtestesítője is, és amint száz üresfejű fráter nem tesz ki egy bölcset, úgy nem lehet száz gyávától sem hősies elhatározást vámi.”

SZÁLASI FERENC, katonatiszt, politikus, magyar királyi miniszterelnök, Magyarország Nemzetvezetője: “Az első antiszemita maga a Jóisten volt és marad. Ha Isten mindazt a szitkot, amit a kurválkodó zsidóságra szórt az Ószövetségben, most mondaná ki itt minálunk, a kormány ellene is elrendelné az ügyészi eljárást és kiadna ellene vádiratot valláselleni izgatás bűntettében, a független bíróság pedig elítélné és kioktatná Istent, hogy 6000 év óta megváltoztak a viszonyok, különösen itt minálunk.”

RAJNISS FERENC, újságíró, magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter: “Ki tudja ép ésszel elhinni, hogy a zsidó és nemzsidó népek több évezredes, valóban embertelen viaskodásában mindig és következetesen a zsidóságnak volt igaza? Ki állíthatja, hogy a világ legkülönböző pontjain fellángoló zsidógyűlöletnek Izrael fiai mindenütt csak ártatlan áldozatai voltak? (…) Oka volt a zsarátnokos zsidógyűlöletnek, csak az ok mélyen feküdt, kiegyenlíthetetlen lelki ellentétekben, a nyugtalanító idegenség, az összeegyeztethetetlen életforma és életcél adottságaiban, amelyeket a vendéglátó népek sokáig jóindulattal eltűrtek, s egyszer csak vadul megellenkeztek.”
(Magyar Futár, 1941. június 12.)

BOSNYÁK ZOLTÁN, író, szociológus, a Zsidókérdést Kutató Intézet igazgatója: “Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy politikai életünkben meghonosította a nemzeti értékek és eszmények lebecsülését, történelmünk, hagyományaink és nemzeti múltunk megvetését. (…) vádoljuk azzal, hogy rendszeresen és következetesen kiélezte a politikai ellentéteket, hogy így saját magáról és rohamos térhódításáról elterelje a figyelmet. A nemzetietlenség és a hitetlenség szellemét terjesztette közöttünk, a haladás, a kultúra és a felvilágosodás jelszavai mögé bújva. (…) Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy méltatlanul visszaélt jóhiszeműségünkkel és azt a politikai jogegyenlőséget, amelyet megadtunk neki, arra használta fel, hogy fölibénk kerüljön, úr legyen felettünk és előjogokat szerezzen magának. (…) A korszellem, a haladás és a modernség nevében egész kultúréletünket alantas, az ösztönéletre spekuláló gondolatokkal telítette. Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy a sajtóban megszerzett korlátlan befolyását a magyar lelkiség szétrombolására használta fel. A zsidóság térfoglalásával a felületesség, a megbízhatatlanság, a durvaság, a trágárság szabad utat és érvényesülést kapott a sajtóban. (…) A rágalmazás, tekintélyek lejáratása, a hazugság mindennapi és megszokott jelenség lett a sajtóéletben. (…) Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy irodalommá avatta kultúréletünkben a legsilányabb pornográfiát. (..) Vádoljuk azzal, hogy könyvekben, színpadoan, kabarékban léhaságra, cinizmusra, minden erkölcsi törvénynek és eszménynek kicsúfolására nevelte a társadalmat, hogy elárasztotta sivár irodalmi kaptafára készült üres fércmunkáival mind a magyar szellemi életet, mind pedig az egész világot. A tájékozatlan külföld előtt a lehető legrosszabb hírbe keverte a magyarság szellemi alkotóerejét és képességét. Vádoljuk azzal, hogy a maga sivár szellemiségével készített értéktelen produktumaiban torz és hamis képet rajzolt a magyarságról önmagunknak és a nagy világnak. (…) Meghamisította saját fajtatudatunkat és kisebbrendűségi érzést formált ki bennünk. Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy a szellmi életünkben megszerzett hatalmát és befolyását arra használta fel, hogy valóságos magyarellenes faji kontraszelekciót gyakoroljon. Ennek következményeként hírnévhez, érvényesüléshez juthattak, pénzt, vagyont szerezhettek értéktelen, selejtes zsidó áltehetségek, de hallgatásra voltak ítélve az igazi magyar tehetségek, akik legfeljebb csak akkor juthattak szóhoz, ha hozzá igazodtak a zsidó érdekekhez és törekvésekhez. Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy a művészet különböző területein, a zenében, a képzőművészetben bevezették a dilettantizmust, a kontárságot, a giccset, lejáratták az igazi művészetet és zavaros, egzaltált és beteges agyvelők torz, értelmetlen kifejezésformáit mint modern művészetet csempészték be kultúréletünkbe.”
(Vádirat a zsidóság ellen!,  Harc, 1944. június 10.)

JEAN-MARIE LE PEN, politikus, a Francia Nemzeti Front elnöke: “Ha egy zsidó kikeresztelkedik, akkor lehet, hogy egy kereszténnyel több lesz - de nem lesz egy zsidóval kevesebb.”

PÖLÖSKEFŐI ÉS KÜRTÖSI DR. ISTÓCZY GYŐZŐ, jogász, az Országgyűlési Antiszemita Párt elnöke: “És aztán, a kik idegeneknek érzik magukat közöttünk Európában;  a kik exclusiv nemzeti és faji sajátszerüségeiket megtartani akarják;  - a kik nem képesek közöttünk megélni anélkül, hogy közöttünk továbbra is államot az államban ne képezzenek; - a kik az európai társadalmi renddel őszintén kibékülni s a keresztény civilisatiót minden fenntartás és hátsó gondolat nélkül elfogadni nem hajlandók, s a kik velünk assimilálódni, egybeforrni nem akarnak: mindazok váljanak meg tőlünk. Boldogulásuk, jólétük és szerencséjük iránti legjobb kivánataink kisérendik őket hazájukba vissza, a honnét 1800 éven át számkivetve voltak.
Azok pedig, a kik bármely okból szívesebben maradnak közöttünk Európában, szünjenek meg azontul államot képezni az államban, hagyjanak fel véglegesen minden támadási tervekkel ellenünkben, hagyjanak fel minden kizárólagos uralmi ábrándokkal, hagyjanak fel a kiirtási politikával, fogadják el minden tartalék-gondolat nélkül szokásainkat, béküljenek ki őszintén a keresztény civilisatióval, s legyenek velünk egy test, egy lélek, egy és ugyanazon ember. Ily alakban aztán a legőszintébb örömmel fogjuk látni őket.”

PÖLÖSKEFŐI ÉS KÜRTÖSI DR. ISTÓCZY GYŐZŐ, jogász, az Országgyűlési Antiszemita Párt elnöke: “De hát a zsidókérdés ma már nem is annyira társadalmi kérdés, mint inkább politikai és pedig ez idő szerint a legfontosabb politikai kérdés, mert az ma már a hatalom kérdése, s ekkép van formulázva: a magyar vagy a zsidó elem legyen-e uralkodó ebben az országban?”

ISRAEL SHAMIR, izraeli író: “A zsidó kultúrát áthatja a bosszú gondolata. (…) Amerikai zsidók hozták létre Hollywoodot, és Hollywood fő témájának a bosszút tette. Lényegében az amerikai filmipar a zsidó kollektív tudat kifejeződése, és ez volt az amerikai psziché létrehozásának fő tényezője. Hollywoodból a bosszú szétáramlott a földön és egyértelműen segítette annak a világnak a létrehozását, amelynek most lakói vagyunk.
Más szavakkal: nincs szükség és nem volt szükség összeesküvésre. Inkább arról van szó, hogy az éretlen Amerika nem tudott ellenállni a zsidó mentalitás hatásának és zsidó állam lett, Izrael nagy testvére. A trieri rabbi egyik unokája, Karl Marx már az 1840-es években megjósolta, hogy Amerika zsidó állam lesz és a kapzsiság és elidegenedés zsidó ideológiáját öleli magához. Ez magyarázza a zsidók sikerét: teljesen természetes, hogy a zsidó államban a zsidók inkább sikeresek.
E magyarázat lehetővé teszi, hogy a (…) kérdésre válaszoljunk: vajon Amerika a zsidó lobbi miatt támogatja Izraelt vagy az ‘amerikai nagyvállalatok valódi érdekei’ miatt? A válasz: a zsidó lobbi (…) felesleges testület, míg Amerika egészében véve egy nagyobb zsidó állam, amelynek a Közel-Keleten kívül is vannak érdekeltségei.”

HARRY S. TRUMAN, az Egyesült Államok egykori elnöke: “Minden zsidó tökéletes reklámfigurája egy következő holokausztnak.”

Figyelemre méltóan gyalázatos az emberi természet.

Emberek tömegei szavaznak saját apró részérdekeikre hivatkozva úgy, hogy közben egyetlen másodpercig sem gondolnak a közösség érdekére. Egyesek lelkiismeret-furdalás nélkül leadják a voksukat a szélsőséges magyargyűlölő cionistákra, mert azok támogatják a droglegalizációt. És közben egy csöppet sem zavarja őket, hogy ezzel a saját hazájuk, tehát saját maguk ellen szavaznak.

Emberek tömegei szavaznak a gyilkosok és tolvajok pártjára csak azért, mert “utálom a Zorbánt.” Miért? Hát mert. Csak. Mer’ a Blikk is megírta, hogy… és a hetihetes és a Népszabadság és az összes többi szemét. Hogy közben tönkreteszik a saját hazájukat, a saját életüket és a gyerekeik jövőjét? Kit érdekel? Csak legyen kelkáposzta egy kis feltéttel a gangon, lehessen böfögni atlétatrikóban a szemétdombon, és lehessen bámulni a tévét. Szocialista embertípus.

Emberek tömegei szavaznak úgy, hogy mit sem tudnak azokról, akikre voksolnak. Diplomás, magasan kvalifikált emberek tömegei élnek úgy Magyarországon, hogy mit sem tudnak Gyurcsány ügyeiről, az ő és a pártja érintettségéről a Kulcsár-ügyben, akik mit sem tudnak a Nomentanáról, a balatonőszödi kormányüdülő lenyúlásáról ésatöbbi. Emberek tömegei élnek hihetetlen tudatlanságban, ám ezek a tömegek annál nagyobb szavazópolgári öntudattal masíroznak voksolni a média szirénhangjaira. Mintha csak a hamelni patkányfogó esete elevenedne meg.

Mire ez a nagy öntudat, emberek? Miközben áldozatvállalásról, felelősségvállalásról hallani sem akarnak.
Sokkal több alázat és szerénység kell.

A haza veszélyben van a tudatlanok és az önzők miatt.

Ébresztő!

Derék magyarok milliói csalódottak, sokan sírnak, kétségbe vannak esve, és kérdezgetik egymástól, mi történt, miként történhetett meg ez.

Én nem lepődtem meg. Pontosan erre, sőt még erre sem számítottam.

Az a párt, amelynek nincs szilárd eszmei-elvi alapja, nem nyerhet. A szétcsúszó, ellentmondásos kommunikáció és az ebből következő felháborítóan dilettáns kampány ennek a következménye. Az “egy a tábor, egy a zászló” látványosan csődöt mondott. De hát tudhatta ezt mindenki, aki logikusan gondolkodik, már akkor, amikor Orbán Viktor meghirdette ezt az őrült gondolatot. Saját elmondása szerint Helmut Kohl egykori német kancellár tanácsolta neki, hogy senkit ne tűrjön magától jobbra. Orbán pedig szolgai módon alkalmazta a német receptet. Amely, mint a legutóbbi ottani választás eredménye bebizonyította, még a más történelmi előzményekkel rendelkező és más szociológiai összetettségű német társadalomban sem működik. Nem mellesleg az ottani establishment eredménye az a kétségbeejtően gerinctörött állapot, amiben a valaha nagyra hivatott német nemzet vegetál. Az etnomazochista önostorozás elrettentő példja a németség. Az, hogy a bevándorlók egyáltalán problémát okozhatnak, ennek következménye.

Orbán Viktor ennek ellenére szolgaian lemásolta Kohl taktikáját. Már emiatt meg kell kérdőjelezni a tévedhetetlen, a zseniális, a ravasz taktikus Orbán mítoszát. Puszta matematika az egész: a kettő több, mint az egy, és ketten könnyebb manőverezni, mint egyedül. A vörös patkányok pontosan tudják ezt, ezért adták parancsba az embereik egy részének, hogy listán szavazzanak át az ávós és cionista szocializációjú magyarellenes belvárosi törpepártra. Így most van, akivel szövetkezzenek, van, aki visszalépjen a javukra. A Fidesz viszont egyedül van. Ha csöppnyi eszük lett volna, akkor Csurka és a MIÉP ellenében hagyták volna felépülni a Jobbikot egy 6-8 százalékos párttá. Ehelyett el akarták taposni. Az elmúlt négy évben szemellenzős Orbán-rajongóktól folyamatosan hallottam a lekicsinylő szöveget, miszerint a nemzeti radikálisok úgysem számítanak, amit az ő köpködésükkel veszít a Fidesz, azt majd bőven behozza az úgynevezett bizonytalanokon, akik középen állnak. Nos, a számok pontosan ennek ellenkezőjét bizonyítják. A Fidesz harmincezerrel kevesebb szavzatot kapott, mint négy éve, akárcsak az MSZP. Ez megfelel az alacsonyabb részvételnek. Vagyis egyik nagy párt sem tudta növelni a szavazótáborát. Hiányzik viszont közel százharmincezer ember, akik 2002-ben még a MIÉP szavazói voltak. Idén ennyivel kapott kevesebbet a Harmadik Út. Csakhogy ez a százharmincezer ember, a vasárnapi első fordulóban szavazók 2,3 százaléka, nem bukkant föl sehol! Vagyis nem szívta föl őket a Fidesz. Az MDF-re és az SZDSZ-re szavazásuk nyilvánvalóan kizárható. Marad tehát az a lehetőség, hogy otthon maradtak. Százharmincezer potenciális szavazót tántorított el a Fidesz ostoba taktikája, a jobboldal letarolásának szándéka.
De miután ez nem sikerült, még volt képük fölháborodni, hogy a Jobbik vissza merészel lőni, és össze mer fogni jobb híján a MIÉP-pel. Ez már az arcátlanság csimborasszója volt a Fidesz részéről. Tudomásul kell venni, hogy nem lehet egy szájból egyszerre hideget és meleget fújni. Nem lehet egyazon párt tagja, képviselője Deutsch-MTK Tamás és Wittner Mária. Nem lehet Tusnádfürdőn a román EU-csatlakozás kapcsán az autonómia megtagadása esetén alkalmazandó vétóról beszélni és feltétel nélkül megszavazni a román EU-csatlakozást. Nem lehet egyszerre eljátszani az elszakított magyarok magyar állampolgársága visszaadásának támogatását és sunyin kihátrálni a népszavazási kampányból. Nem lehet egyszerre az iraki megszállásban részt vevő magyar katonák sanyarú helyzetéről szónokolni és megszavazni a részvételt. Nem lehet egyszerre “Magyar” Bálintnak a bolognai folyamatot kiteljesítő oktatáspolitikáját ostorozni és csatlakozni a folyamathoz, amint az a Fidesz-kormány idején történt. Nem lehet egyszerre a magyar föld védelmét hirdetni és aláírni a magyar földet szabadon adható-vehető áruként meghatározó EU-csatlakozási fejezetet, amint azt tette a Fidesz-kormány. Nem lehet egyszerre elutasítani 2005 nyarán Tusnádfürdőn a Trianon-emléknap gondolatát, mondván, az nem állami feladat és államilag holokauszt-emléknapot létrehozni. Nem lehet egyszerre kereszténységről beszélni, a Szent Koronára hivatkozni és tetsvérpártnak, természetes szövetségesnek nevezni az izraeli Likudot. Mindezek a totális eszmei zűrzavarról, a bármiféle stratégiát nélkülöző kapkodásról, a tévesen értelmezett és ezért kontraproduktív pragmatizmusról tanúskodnak.

Az elmúlt négy év és a mostani választás Orbán Viktor személyes, nagy-nagy veresége. Orbán a polgári körök mozgalmával fel akarta tölteni, magyarrá akarta tenni a kontraszelektált, Pokorniktól, Rogánoktól, Áderektől, Deustchoktól és nyeretlen, ám törtető ifjú kajmánoktól terhelt Fideszt. Ez a kísérlet totális csődöt mondott. A támadást a liberális vonal visszaverte, és megerősítette pozícióit. Ennek bizonyítéka, hogy a Fidesz dilettáns kampányának legfőbb kommunikációs arcai éppen Rogán és Deutsch voltak. A faxüggyel, a szerverüggyel és sok más hatalmas öngóllal együtt. És jött 2002-ben Tasnádi Péter barátja, Csintalan Sándor, jött Kerényi Imre, aki 1994-ben a Demokratikus Cahrta színpadán örvendezett a kommunisták győzelmének, aki idegösszeomlásba akarta hajszolni Csurkát, és aki 2002-ben azzal kezdte, hogy meg akarta mondani, kiket kell - az ő szavaival - kilökni a sorból, jött Malgot István maoista (és nem épp a nagykorú lányokért rajongó) színidirektor, aki ugyancsak meg akarta szabdni, kinek van helye a jobboldalon és kinek nincs, jött Wermer András helyett Habony Árpád (szintén zenész), és jött egy csomó, a semmiből hirtelen előkerült vagy épp régről sajnos jól ismert nagy mellényes alak, akik a Fideszben és holdudvarában döntő befolyásra tettek szert. És folytatódott az elhatárolódósdi, amihez a Fidesz mindig is nagyon értett. Mit is mondott Pokorni 2002-ben, a választás elvesztésekor? Azon örvendezett a MIÉP-re célozva, hogy szélőséges párt nem került be az Országgyűlésbe. Az SZDSZ és az MSZP neki nem szélsőséges. És mit kapott a Stockholm-szindrómás gesztusért cserébe? Megalázták ország-világ előtt, amikor Meruk József leleplezte az apját.

De Pokorni soha nem tanul az ilyen esetekből. Amikor Lendvai Ildikó azt hazudta, hogy a Demokrata a nyilasokat dicsőítette, akkor Pokorni nem azt válaszolta, hogy ez hazugság, hanem egyetértett, és maga is sajnálkozott a meg sem történt “szörnyűség” fölött. Deutsch-MTK Tamás pedig nemrég Havas Henriket nyalta körbe, mondván, neki mindig hányingere van a Magyar Nemzettől, a Demokratától és a Hír TV-től. Érdekes módon a jobboldali politikusok és újságírók meggyilkolására felszólító kurátort foglalkoztató, a keresztényeket kiirtani akaró, a székelyudvarhelyi nagygyűlés résztvevőit lecsőcselékező Tilos Rádiótól nincs hányingere.

És mit kapott ezért cserébe a Fidesz az ellenségtől?

Semmit.

Tehát a gyáva árulásoknak még politikai hasza sem volt.

Mindehhez jött az elképesztően, sírnivalóan dilettáns kampány.
Miért volt dilettáns?

Azért, mert egyetlen pillanatig sem definiálták önmagukat. Bizonytalan, fanyalgó irányt vettek föl, anélkül, hogy pontosan meghatározták volna, hogy mit is akarnak. A programjuk hemzsegett az általánosságoktól, külpolitikai téren pedig hitet tettek a globalizáció és az öngyilkos atlantizmus mellett.

Nem mutattak erőt. Pedig a 2002-es kampány is azt bizonyította, hogy csakis zéró toleranciával, erővel erőt szembeszegező magatartással lehet győzni. 2002-ben az első forduló előtt a langyos vízben lubickoltak, meg is lett az eredménye. A két forduló között Orbán fantasztikus hajrát produkált, győzött is, csak az már kevés volt a kormányalakításhoz. De nem tanultak, megint a langyos vízben lubickoltak. Itt az eredmény. És most, bár papíron jobban áll a Fidesz, mint 2002-ben, sokkal nehezebb fordítani. Szinte lehetetlen. Az ellenfél ugyanis nem D-209, hanem Gyurcsány. Akinél nem az a lényeg, hogy mit mond, hanem hogy hogyan mondja. Ez világosan kiderült a Gyurcsány-Orbán vitában, ahol Orbán súlyos vereséget szenvedett.

Mindez Orbán Viktor személyes veresége, ami könnyen politikai karrierje végét eredményezheti.

A választás megfordításához csodára van szükség. Dávid Ibolya jottányit sem fog engedni, hiszen Ausztráliában élő gyerekén az ellenség segített, amikor nagy bajba került (ekkor tűnt el a kalapos nő három hétre a kampány kellős közepén), így az MDF elnöke lekötelezettjük. Hogy finoman fogalmazzam meg a zsarolást. De mondhatjuk úgy is, hogy tartozik nekik, amiért a fia megúszott valamit.
Akárhogy is, a magyar érdekű politizálásnak a szorosan vett politikai színtéren jelentősen csökkentek az esélyei. Csonkamagyarország idegen megszállása a következő négy évben ki fog teljesedni. Ezért minden eddiginél erőteljesebben kell mindenkinek a saját személyes magyar autonómiáját fölépíteni, és abból egy lépést sem engedni. És tudomásul kell venni, hogy - Reményikkel szólva - Magyarország szíve már a végeken dobog.

Más részről egy lélekbúvárnak nagy kihívás lenne megvizsgálni, vajon milyen erkölcsi és szellemi színvonalon állnak azok, akik a fikaevő éhes proletárok, a zsinagógában a Megváltóról értekező tolvajok, a tőmondatok kimondására képtelen kommunista titkosügynökök, a bolsevik pufajkások, a Nagy Imre kivégzését megszavazókat a Nagy Imrére hivatkozás közben megtűrők, a rendőrgyilkos terrorista Ságvárit dicsőítők, a Kulcsár Attilával koccintgatók pártját támogatják. Szintúgy nagy kihívás megvizsgálni, vajon mi késztet egy emberi lényt arra, hogy a drogfogyasztást, a homoszexualitást, a magzatok meggyilkolását népszerűsítő keresztény- és magyarellenes pártot támogassa.
Külön érdekesség, hogy ezek az emberek felháborodnak, ha a látók szóvá teszik a vakságukat, ha felemlegetik nekik magatartásuk hazaáruló voltát. Még annyi bátorság sincs bennük, hogy beismerjék, önmagukon kívül nem imádnak senkit és semmit. Nem írom, hogy csak magukat tisztelik, mert akit csak a szerzés vágya hajt, az nem tiszteli, hanem lealjasítja önmagát.
A jelenség mindenesetre szimptomatikus. A nyugati fehér civilizációk, azaz a liberális demokráciák közös jellemzője az etnomazochizmus, a halál dicsőítése és hajszolása, a felelősség és bárminemű áldozat vállalásától való betetges irtózás. És amikor majd beüt az államcsőd, egyetlen, a vörös patkányokra vagy a cionistákra szavazó személy sem fogja azt mondani: “Ez az én hibám is, hiszen ezt támogattam.”
Felelősség, közösség, jövő? Ugyan már! Ők az “én, itt, most” jegyében vegetálnak.
Szegények.

Persze ebben sincs semmi meglepő. Nyilvánvaló, hogy az általános választójog a csőcselék uralmát biztosítja. Egészen addig, amíg a valódi, szellemi és erkölcsi értelemben vett elit vissza nem ragadja ősi és jogos hatalmát.

Vagy így lesz, vagy tényleg véget ér az emberi civilizáció.
Fiat justitia, pereat mundi!

Az  óriások kimúlnak, a fáklyák kihunynak.
A parvenük toroznak.
Kitörni készülő vulkánokat fojt le  - még -  a felvilágosodás nyomasztó párája.
Kősziklák repedeznek; de szilánkjaik ridegek, kemények, fenségesek maradnak.
(A parvenük zsibogva tapsolnak.)
A halálba taposott, véresre köpdösött óriásoknak látványos temetésük lesz, semmi kétség. Ha már megfojtották őket, hát holtukban csavarják ki belőlük a hasznot a parvenük. Nyúlósan csorgó pátosszal lesik a gyalulatlan fából ácsolt nyers, méltóságteljes koporsókat, melyekből ugródeszkát nyálazhatnak maguknak. (A tapsot előre kérik, számlát tudnak adni róla. Merthogy rendnek muszáj lenni!)
Nézd ezeket az évezredes bosszúvágytól megnyúlt fekete arcokat! Nézd az Ég-Föld tengelyről leszakadt bolyongókat, kiket fölöslegességük tudata s haszontalanságuk rombolásra determinál! Nézd a világot öngyilkos szembekötősdibe rántó ördögpatás nyomorultakat!
De nyugtalan morajlástól rezonál már a függőleges tengely, s mozog már a föld a ráció rémuralmának arkangyalai alatt. A transzcendentális energiák szétrobbantani készülnek a horizontális kényszerekből összeparancsolt anyagot, hogy a Mindenség törvényeinek megfelelően újra az EGY legyen az élet alfája és omegája.
Nézd a parvenüt, hogy ordít gyűlölete ormain! Nézd, hogy járja őrült táncát a temetetlen hullák fölött! Nézd ahogy sisteregve, undorító bűzt árasztva elég a bosszúvágyó gyűlölet zöldessárga lángjában! A parvenü a sátán kudarcba fulladt kísérlete az Örök Egy fölosztására, az anyag szellemmé változtatására. Az evolúciós kísérlet evidens csődje! Mert az égből ered a föld, nem pedig fordítva!

Reng, remeg a föld, vibrál a levegő, az élet-tengely csikordulva fordulni készül. Friss áramlások üdítik föl az áporodott szellemű Embert; a széttrancsírozott részekből újra EGY lesz.
Mert EGY az Isten, EGY az élet, EGY a szerelem, EGY a halál. Egy a föld, amelyből vétettünk, ahová tartozunk.
Az óriások köztünk élnek, a fáklyák új tűzzel lobognak.

(Ezt egyébként hét évvel ezelőtt írtam, de annyira talál az előző két bejegyzéshez, hogy muszáj volt idemásolni.)