Harcos a cinóberösvényen

Két friss hírem van, idemásolom őket. Az első a Magyar Rádió internetes oldalán található, a másik az Info Rádió közlése után az MNO-n.
Diákok rémuralma egy berlini iskolában

2006. március 31., péntek 8:43

Nem igen találnak megoldást Németországban az iskolai terror ellen, egy főként bevándorlók gyerekei által látogatott oktatási intézményben. Csakhogy itt nem a gyerekeket verik, hanem a gyerekek vernek.

Terrorelhárító különítményesekkel az iskolások ellen. Már ezt is követelik egyes ellenzéki szenátorok Berlinben, miután nyilvánvalóvá lett, hogy egy ismert középiskola diákok rémuralma alá került. Ezt úgy kell érteni, ahogy mondjuk: a tizenévesek rettegésben tartják a tanárokat, néhányukat már megverték, az órákat képtelenség megtartani, több pedagógus nem is mer már bemenni munkahelyére. A hangadók parancsára nyilvánosan megszégyenítenék, összevernek kipécézett iskolatársakat. Ha újságíró beteszi a lábát az iskola területére, arra kövekkel támadnak.Példa nélkül álló fejlemény, hogy az igazgató az iskola feloszlatását kérte a városi szenátustól, de azt a választ kapta, hogy egy berlini oktatási intézmény nem adhatja fel magát, nem kapitulálhat a tomboló erőszak előtt. Ugyanakkor bármennyire hihetetlen, de senki sem mer keményen fellépni a huligánok ellen. Berlin szinte ölbe tett kézzel nézi, amint csavargó fiatalok uralma alá kerül egy oktatási intézmény.

A passzivitásra ítélt rendőrség szóvivője szerint harminc berlini iskolában hasonlatos a helyzet. Ez a korábban jó hírnévnek örvendett Rütli nevű középiskola Berlin egyik, főként bevándorlók lakta kerületében található, a diákok nyolcvan százaléka török és arab. Az igazgató szerint semmiféle tiszteletet nem tanúsítanak a pedagógusok irányában, szó szerint szembeköpik őket. A tartományi jogú német főváros parlamentje, a szenátus konzervatív tagjai immár kommandósok bevetését követelik, egyúttal azt, hogy állítsanak fel fémdetektorokat az iskolakapukban.

Jörg Schönbohm, a Kereszténydemokrata Unió egyik vezető egyéniségének is számító politikus kijelentette, hogy egyre súlyosabb integrálódási problémáik vannak az itt élő török és arab polgároknak. Egy reprezentatív felmérés szerint a németországi muzulmánok huszonegy százaléka nem fogadja el a német alkotmányt, mondván, az nem egyeztethető össze a Koránnal - idézte a tanulmányt a brandenburgi belügyminiszter, és erre hivatkozva jelentette ki, hogy ebben a kérdésben nincs helye kompromisszumnak.

„Akik itt akarnak letelepedni, netán állampolgárként élni, azok kötelesek választani, és ha az a véleményük, hogy a német alkotmány ellentétes a Koránnal, akkor inkább hagyják el az országot, mert máskülönben Németország belső biztonsága, ha úgy tetszik, nemzetbiztonsága veszélybe kerülhet” - véli Schönbohm.

Történt, hogy dr. Jakab Tibor  beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, mondván, mégiscsak tűrhetetlenül alkotmányellenes állapot, hogy a művi meddővé tételre csak harmincöt éves kor és három vér szerinti gyermek után van lehetőségük a nőknek.

Dr. Jakab Tibor orvos, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Magatartástudományi Intézetében dolgozik, továbbá a Szószóló Alapítványnak a munkatársa. És ezek szerint a halálért rajongó feminista, teszem hozzá én.

Mert az Alkotmánybíróság Jakab doktor beadványát elbírálta, és kivették a vonatkozó törvényből a fönti kitételt. Így most már minden tizennyolcadik életévét betöltött hülye feminista picsa  szabadon sterilizáltathatja magát. Hadd fogyjon a magyar még jobban! Aztán ha tíz évre rá megbánja, neurotikus lesz, az alkoholba, a drogba vagy az öngylkosságba menekül, akkor lesz itt igazi liberális jó világ! Akkor örvendezik majd Jakab doktor és a hasonszőrűek. Ha sterilizálás és küret, akkor van nekik szüret. Éljen a halál! - ordítják majd, legyen ez bármilyen ellentmondásos.
Jakab doktortól azonnal el kell venni a diplomáját, szurokba és tollba hempergetni, és korbáccsal kiűzni az országból. Egy orvos, aki a nemzet élete ellen tör, nem orvos, hanem hóhér.

Mint ahogy hóhérok és mészárosok azok az “orvosok”, akik hajlandók ilyen gazemberséget vagy épp magzatgyilkosságot elkövetni.

1956 óta hatmillió magyart öltek meg az anyaméhben.

Zajlik a magyar holokauszt.

És akkor előáll egy Jakab doktor, és a liberális-feminista elmebetegek legnagyobb gyönyörűségére kardot ránt a gyerekek meddővé tétele érdekében.

Jakab doktort felelősségre kell vonni. Jakab doktor méltatlanná vált a hippokratészi eskühöz. Jakab doktor szemfülesen, áttételesen népirtásra buzdít. Jakab doktor egy magyarellenes gazember.
Az interneten megtaláltam néhány elérhetőségét. A telefonszáma 06-72-536-001/1894, az e-mailje tibor.jakab@aok.pte.hu

Én a magam részéről írok neki.

Tegnap a Budapesti Közlekedési Vállalat Részvénytársaság ötvenhármas jelzésű viszonylatán utaztam a Móricz Zsigmond körtér irányába. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy mindezt 13 óra körül tettem. Így aztán az Előpatak utcai megállónál fölhömpölyögtek az autóbuszra az Öveges József Szakközépiskola messzi földön híresen intelligens nebulói. A pajkos kis bórembukkok tréfából csúnya szókat kiabáltak egymásnak, amin sokáig hangosan nevettek. Az egyik fiatalember, ki haján ismeretlen okból  jelentős mennyiségű zselét tartott, intellektuálisan közösülést imitált az előtte álló, szépnek semmiképp sem nevezhető, a szellemi kihívásokat láthatóan kerülő, pattanásokban gazdag hölggyel, aki ezen ugyancsak gyöngyözően kacagott, és a “bolond, bolond!” fonéma ismételgetésével igyekezett elfedni azt a tényt, hogy legszívesebben ott helyben megadná magát a rámenős ifjúnak.

Mindez még nem zavart volna, mert az említett intézmény növendékeitől igazán nem várom, hogy a kvantumelméletről társalogjanak.
Ám az Öveges-fiókáknak testnevelés volt az utolsó órájuk aznap. Ezt egyértelműen megállapítottam az autóbuszt lassan betöltő illatfelhőből. A pajkos fiatalok ugyanis nem csak hiányosságokat mutattak föl az általános intelligencia terén, hanem erősen verejtékeztek is, ami a műanyag dzsekik alatt mitegy dunszthatást képezve azt eredményezte, hogy én személy szerint majdnem elhánytam magam. Jelezni fogom az inkriminált tanintézmény vezetőségének, hogy az órarendbe iktassák be  a rendszeres tisztálkodást népszerűsítő programot.

Tegnap a Bártfai utcai rendelőben jártam.
A Bártfai utcai rendelőbe menni jó.

Nem is hittem volna, hogy milyen sok érdekes élmény vár engem ott.

Idejét sem tudom, mikor voltam utoljára rendelőben, most sem betegként mentem. Gyermekkoromból a kisvakondos plakátokra emlékszem a Fehérvári úti rendelőből (isten éltesse sokáig Karsai “Semicillin, Paxirasol, köptető” doktor urat!), továbbá a kismamáknak való roborálószereket és a kézmosás szükségességét hirdető feliratokra. No és a váró közepén a járólap szintbeli kiemelkedésére, amiben folyton elestem. Lehet, hogy mnden akkor kezdődött. Ja, és Kovács doktornő mindig műtős maszkot viselt, ezért féltem tőle, de egyszer ő helyettesítette az én doktor bácsimat, és akkor kiderült, hogy nem amputál automatikusan.

Szóval jó rég voltam rendelőben, ezért nagy élmény volt a Bártfai utcai intézmény.

Mindjárt a portánál egy érdekes asszony ült. Mérgesen beszélgetett valakivel a túlórapótlék elmaradásáról. Úgy látszik, neki nem dübörög.

A váróban különös emberek ültek. Egyikük, egy harminc körüli fiatalember divatos öltönyt hordott, ám elkövette azt a stratégiai hibát, hogy egyik lábát keresztbe tette a másikon, és így kilátszott a mesefigurás zoknija. Hogy milyen figura volt, azt nem tudom, állítólag Taz, de én nem tudom, mi az. Ez rímel, és ami rímel, az stimmel, mondta bölcs példaképem, Pumukli.

Egy másik úr konfekciópulóvert hordott, amit valószínűleg még az 1980-as években vett a Verseny áruházban. Ám ennél is lenyűgözőbb volt a kezében tartott polietilén alkalmatosság, amit köznapi néven szatyornak hívnak (mi az az innivaló?). Ezen a híres-neves Takarékszövetkezet reklámja volt látható. És még mondja valaki, hogy nincs időutazás!

Láttam a rendelőben egy középkorú embert is, aki lazára vette a figurát, és nem ma készült kedvenc dzsoggingfelsőjében látogatta meg az orvost.

A rendelő az osztályellentétek szintetizáló helye is. A mesezoknis menedzserkülsejű úr és a nyolcvanas évek állsátalan bölcsészének tűnő másik úr mellett ugyanis egy munkásoverallt viselő személy is ült a rendelőben, aki már a modern időket képviselte. Zsebében diszkréten megcsörrent a hordozható távbeszélőkészüléke, jelezve, hogy szerettei aggódva érdeklődnek holléte felől. A társadalom jeles építője, kielégítendő rokonai kíváncsiságát, önfeledten így szólt bele a praktikus kis készülékbe: “Itt ülök a rendelőben.”
Ezen kívül láttam még egy ebédes nénit, legalábbis azt hittem, hogy ő az aki sárga és zöld műanyag poharakba meri ügyesen alumínium merőkanállal a vízből főzött kakaót és a cukor nélküli teát a menzán, de kdierült, hogy ő valójában a hívogató néni, aki lendületesen kivágja az ajtót (jaj annak, aki épp ott lábatlankodik!), és hangosan a következő felszabadító erejű mondatot ereszti bele az éterbe: “Kérem a következőt!” Igen, ő az, akit Ursula formál meg Doktor Bubó oldalán. Ő a hatalom embere, aki eldönti, hogy a várakozó különös emberek mikor járulhatnak a szuris ember színe elé.

A székek persze fröccsöntött műanyagból vannak.

Kifelé menet a portán ülő hölgy még mindig a túlórapótlékot reklamálta egy jelen nem évő személyen, csak hangosabban, mint befelé jövet.

Idegesít a választási kampány.

Idegesít, hogy minden párt, akár jobb meggyőződése ellenére, a legalacsonyabb rendű materiális igények kielégítésének ígéretével udvarol a csőcseléknek. Régen az arra hivatottak vezették a közösséget, a vezetettek pedig engedelmeskedtek. Manapság a vezettetek, pontosabban a vezetendők diktálnak, a vezetésre hivatottak pedig úgy táncolnak, ahogy a csőcselék fütyül. Egy német kereskedelmi televízióban arra is volt példa, hogy egy konzervatív politikus hölgynek a szexuális életére vonatkozó kérdésekre kellett válaszolni hazugságvizsgáló gépre kötve. A csorda pedig, gondolom, nyerítve röhögött ezen a “szellemes” műsoron. Ez is ékes bizonyítéka annak, hogy a demokrácia életellenes agyrém. Az ócska csőcselék mindent megmérgez, mindent lehúz a saját gyomoringerei és altesti “humora” szintjére. A demokrácia nyilvánult meg a franciaországi bevándorló csőcselék őrjöngésében és a mostani franciaországi tombolásban is. A demokratikus hatalom pedig tehetetlenül szemléli az eseméyneket, ahelyett, hogy sortűzzel vetne véget a szemétdomb zsizsegésének.
Legjobb lenne kivonulni mindebből, de hát az ember felelős a közösségéért, a fajtájáért, a fajtája jövőjéért. Így hát kénytelen-kelletlen elballag választani, még akkor is, ha mára a konzervatív és nemzeti oldal minden formációja is bizonyította erkölcstelenségét, gyávaságát, az árulásra való hajlamát. De akármekkora a nyomorúság a politika szintjén, még így is ők képviselik a kisebbik rosszat. Mert a baloldal zsigerből emberellenes, életellenes. Az az oldal, amely legalizálni akarja a drogot, amely az egészséges emberekkel egy szintre emelné a beteg szexuális vonzalmú embereket, amelynek egész ténykedése kimerül a keresztény és keresztyén egyházak és emberek veszett gyűlöletében, amely folyamatosan elköveti a legsúlyosabb bűnt, az aljas indokból, különös kegyetlenséggel, előre kitervelten, bűnszövetségben elkövetett haza- és nemzetárulást, az nyilvánvalóan szóba sem jöhet mint választási alternatíva. Marad tehát a magát konzervatívnak nevező oldal. A Fidesz-MPSZ és a Harmadik Út. Jobb (valódi jobb) híján.

Hogy ki melyikre szavaz, azt mindenkinek magának kell eldönteni. Egy biztos: ezt a fejétől is bűzlő, idegen titkosszolgálatokhoz többszöröseen bekötött “kormányt” el kell takarítani. Magyarországot vissza kell foglalni, a magyar államot magyarrá kell tenni. Kérjük a Fönnvalót, hogy segítsen meg minket! Bízzunk benne, hogy Magyarországnak négy hét múlva ismét magyar kormánya lesz, és eltakarodnak a színről a magyar-izraeli kettős állampolgárságú, a Moszadban magas tiszti rangot viselő politikusok!
És ha így lesz, akkor keményen szorítani kell a hatalomra jutó társaságot! A pincétől a padlásig, ministzertől az utolsó éjjeliőrig mindenkit ki kell majd rúgni az összes állami felügyeletű intézményből, a hazaárulókat és a tolvajokat pedig börtönbe kell zárni! Ha így lesz, lesz magyar feltámadás. De csak ekkor lesz!
Nehéz a választás, mert ha a Harmadik Útra voksolunk, akkor azzal gyengítjük a Fidesz esélyeit. Ha viszont nem támogatjuk a Harmadik utat, azzal legitimáljuk a Fidesz minden Stockholm-szindrómás gyávaságát, árulásait (lásd szeptember huszonhatodika!), egeket verő dilettantizmusát, és megfojtjuk az esélyt egy markáns nemzeti erő kialakulására. A döntést mindenkinek magában kell meghozni kellő mérlegelés után.
Én már döntöttem.

Amikor az ember a megszállt országrészekben jár, megerősödik a kitartás értelmébe vetett hitében, vagy éppenséggel kinyílik a szeme a valóságra, ha netán addig nem értette, miért fontos önnön magyarságunk megőrzése és mindennapi megélése. Különös módon azok, akik manapság toleranciáról és esélyegyenlőségről harsognak különböző életellenes devianciák kapácsán, valahogy nem fogékonyak a magyaroknak magyarságukért folytatott mindennapos küzdelmére.

A Tilos Rádió nevű szélsőséges, magyargyűlölő adón például egy élőlény csürhének nevezte a Székelyudvarhelyen autonómiát követelő húszezer magyart. Ez az az adó, ammelynek műsorvezetője a keresztények kiirtása iránti vágyát hangoztatta, s amelynek másik műsorvezetője a Belga nevű silány együttes szövegírójaként jobboldali politikusok és újságírók meggyilkolására uszított. Ez az adó máskülönben roppant toleránsnak és liberálisnak tartja magát, feltéve, hogy zsidókat, cigányokat, buzikat vagy épp drogosokat kell védelmezni különféle vélt támadások ellen. Ám ez az adó csürhézik, amint magyarok követelik a jogaikat. Nem baj, legalább a naivabbak is rádöbbenhetnek, kikkel is állunk szemben itt a Csonkaországban. Ne hallgassa senki ezt a szennyfolyamot, akkor sem, ha a zenei kínálatban időnként kedvére valót talál. Zéró tolerancia, totális bojkott!
Ennyit erről a kanálisról, amelyben a cionista ürülék hömpölyög bugyogva.

A székelyudvarhelyi Márton Áron téren, a Vasszékely mellett állva március tizenötödikén különben sem az effajta kis pondrókra gondoltam, hanem arra, hogy íme, a Székelyföld területi autonómiája a politikai műhelyekből végre kézzelfogható, egyértelmű tömegigénnyé vált. Olyan igénnyé, amit már nem lehet lesöpörni az asztalról. Tudják ezt már Bukarestben is, nem véletlen, hogy Traian Basescu román államelnök másnap eljött Udvarhelyre, és a korábbinál sokkal békülékenyebb, tárgyalókészebb hangnemet ütött meg. Ez azt bizonyítja, hogy az erő felmutatása vezet célra, a meghunyászkodás, az óvatoskodás, a “jaj, csak nehogy baj legyen” elve pedig biztos bukást eredményez. Gyáva népnek nincs hazája!

Ahogy ott álltam a téren a Vasszékely mellett, az jutott eszembe, hogy íme, ez a szobor  az önrendelkezés és az érdekérvényesítés eszenciája. A puskatussal az ellenségre rontó honvéd nem a bárgyú és bénító tolerancia, hanem a mindennapos létharc kifejezője. Március 15-én vált világossá számomra, hogy ezért fűz különös vonzalom ehhez a szoborhoz. Furcsa szokásom, hogy ahányszor Udvarhelyre érkezem, első utam a Vasszékelyhez vezet, hogy lejelentkezzek nála. Hogy tudja, vannak még a judapesti szórványban is olyanok, akik képletesen puskatussal rontanak az ellenségre. Szeretem a Vasszékelyt. És undorodom a Duna-parti vascipőktől.
A március tizenötödikei nagygyűlés erőt sugárzott, méltó volt a Vasszékelyhez és a magyar történelemhez. Az autonómia már kézzelfogható. Még nincs törvénybe foglalva, még nem pecsételtek le árkus papirosokat a politikusok, de a székelyek már önrendelkeznek. Mert mi más lenne a székelyföldi településeknek a transzparenseken ősi magyar rovásíással való feltüntetése, mint autonómia? Az önrendelkezés a tudatban kezdődik. Az önrendelkezés első lépése, hogy az erdélyi magyarság tudatosítja magában, az ő hazája nem Románia, hanem Erdély. Az autonómia ott kezdődik, hogy a városokat és az utcákat a magyar nevükön hívják, hogy a hivatalokban magyarul beszélnek, rákényszerítve a dölyfös bukaresti idegeneket a terület nyelvének használatára. Az autonómia ott kezdődik, hogy például Kolozsváron a román taxisnak Horthy utat mondunk. Meglehet, Horea útnak értette, merthogy az idegenek így hívják, de elég, ha mi tudjuk, hogy az biza Horthy út, nem egyéb.

A székelyföldi autonómia a lelkekben és az emberek tudatában már elkezdett kiépülni. És ha a sok-sok személyes kis autonómia összetalálkozik, nincs az a bukaresti áfium, amely erőt vehet ezen az akaraton.

És figyelem! Ugyanez érvényes a Csonkaországra is. A magyar feltámadás, Magyarország visszamagyarosítása első feltétele, hogy mi magunk a tudatunkat tegyük újra magyarrá. Ez a mindennapi apróságokon múlik. Például ne beszéljünk Vajdaságról Délvidék helyett! Ne emlegessünk Szlovákiát, amikor Komáromról vagy épp Kassáról beszélünk! Ne használjunk feleslegesen idegen szavakat, és főképp ne vegyük át a magyarellenes csőcselék szókészletét! Ne nácizzunk, ne szélsőjobboldalizzunk, ellenben nevezzük bátran szélsőségesnek a szélsőséges liberális, baloldali, keresztényeket kiirtani akaró ellenséget! A magyar önrendelkezés, a magyar önállóság, a magyar feltámadás ott kezdődik, hogy örökre elvetjük a “merjünk kicsik lenni” gondolatát, az “úgysem sikerül”, a “szar ország ez” gondolatát és a hasonló destruktív sugalmazásokat. Az ország, a haza olyan, amilyenné mi tesszük. “Mert a haza te magad vagy”, énekli a kárpátaljai Credo együttes. Ezért fontos, hogy például ne dobáljuk el önfeledten a szemetet, ide értve természetesen a cigarettacsikket is. Aki szemetel, az saját magát és a saját hazáját mocskolja be. Aki pedig magát nem becsüli, az nem becsül mást sem.

A felemelő udvarhelyi március üzenete az, hogy önmagunkban kell rendszert váltani ahhoz, hogy ez megtörténhessen végre magasab szinten is. Ha mi pontosan tudjuk, hogy mit akarunk, akkor az valóra is válik.

És ez nem választási propaganda, mert a pártokrácia és az általános választójog beteges gondolata pont hidegen hagy. Amiről én beszélek, az a valóság, a természet és a történelem által ezerszeresen igazolt élet. Székelyudvarhelyen az élet lüktetett a Márton Áron téren. Ideje példát venni az ott történtekről. “Mert Reményikkel szólva Magyarország szíve ma a végeken dobog.”

Magyarország a magyaroké. Csak rajtunk múlik, hogy ez az elv végre valósággá váljon, és félelmetes hatalomból a trágyadombon tekergőző undorító kis bélféreggé váljon a nyakunkon ülő bosszú népe. Foglaljuk hát vissza hazánkat a minket feneketlenül gyűlölő raccsoló, selypítő, lúdtalpas, vérbeborult szemű torzonborz söpredéktől!

Kies politikai életünkben időről időre olyan dolgok történnek, amelyek még szánalmasabbak, mint a korábbiak. Amikor például Horn Gyula, a hazaáruló és gyilkos Kádár önkéntes karhatalmistája miniszterelnök lett, azt hittük, ennél mélyebbre nem süllyedhetünk. Azt hittük, Horn részeg böffentéseinél kínosabb jelenetekben nem lesz részünk.

Aztán jött a dadogi D-209, aki szerint nehéz szó az útelágazás, és azt hitteük, ennél lejjebb már tényleg nem jutunk.

Aztán a rabolt villába beházasodott autista Gyurcsány önfeledten pörgött-forgott, karjaival kalimpált.

Na mondjuk ezt még nem sikerült überelni, azaz unterelni.

De azért ez a díszzsidós történet sem akármi.

A dolog mindösszesen annyi, hogy Pásztor Tibor zsidó szocialista képviselő a Fideszz kettes számú díszzsidójának nevezte Deutsch-MTK Tamás fideszes zsidó képviselőt. Állítólag ez antiszemitizmus. Szerintem ugyan nem, hiszen az antiszemitizmus az, ha valaki pusztán a származásuk miatt en bloc utálja a zsidókat. De hát jött a szokásos szöveg, csak most a Fidesz produkálta. Őszintén szólva nem állt jól nekik.

Nem is ez a lényeg, hanem Pásztor elvtárs védekezése. Azt mondta Pásztor, hogy ő zsidónak nevezhet egy zsidót, merthogy ő maga is zsidó, és így neki szabad. Ebben akaratlanul is benne rejlik az a rasszista gondolkodás, hogy a nemzsidók viszont nem nevezhetnek zsidónak egy zsidót, mert nekik nem szabad. Ez az abszurd gondolkodást Szabó Dezső igen szemléletesen karikírozza: “Sajátos tudományos jelenség volna az, ha antiretekizmus bűnébe esnék, ahányszor egy retket felismerek reteknek, vagy ha azt állítanám, hogy retek van, és fel lehet ismerni a kókuszdiók, narancsok és birsalmák között.”

Engem viszont megfogott Pásztor elvtárs magyarázata. És miután ez a magyarázat nyilvánvalóan politikailag korrekt, a kettős mérce elleni küzdelem jegyében ezennel kijelentem, hogy Kuncze Gábor az SZDSZ díszgója. Én mondhatom, mert én meg gój vagyok.

Mottó: “Europe, awake / for the white man’s sake, / Europe, awake / before it’s to late!” (Skrewdriver)

A felvilágosodásnak nevezett elsötétedés, az egyenlőség ostoba utópiája, a szakralitástól való elszakadás állati szintre süllyesztette az embert. Ilyenformán tulajdonképpen igaz a darwini evolúciós agyrém, csak éppen visszafelé. Manapság mindenkinek mindenhez joga van, de senki nem beszél kötelességről. Szabadságról, toleranciáról, testvériségről és egyéb ködös ostobaságokról szövegelnek, anélkül, hogy definiálnák ezeket a fogalmakat. Ráadásul ez a tolerancia és ez a szabadság valójában etnomazochizmus, amely gúzsba köti az európai fehér civilizációt, elpusztítja mentális immunrendszerét, elsorvasztja életerejét. Így lesz a szabadságból terror és diktatúra, a silányság és a gátlástalanság diktatúrája. Így jutottunk oda, hogy a civilizációt megteremtő Európa mára idegen csőcselék prédájává vált. A csatornapatkányok franciaországi őrjöngése, gyújtogatása riasztó, de pontos és fontos tünet volt. Ide vezet az ősbűn, a liberalizmus. Benito Mussolini még tudta, hogy a szabadság nem jog, hanem kötelesség. Ma már senki nem tudja ezt, és a legutolsó senki is holmi jogokra hivatkozik. A rend, a tekintély, a hierarchia széttépetett, a csőcselék tobzódik az emberiség romjain.

A következő idézetek sebészi pontossággal világítanak rá a lényegre. Természetesen nem “politikailag korrektek”, tehát nem korunk elmebeteg, életellenes dogmáit tükrözik, hanem gondolkodó elmék lényegre törő meglátásait. Persze már az is atntitradicionális, hogy a közösség vezetésére hivatott értelmiségnek szóló gondolatokat olyan fórumon teszek közzé, amit tulajdonképpen bárki olvashat (és mint tudjuk, az, hogy mindenki olvashat, megrontja az írást és a gondolkodást is), de hát hordozófelületként ez sem utolsó. Ez a valódi, tradicionális európai gondolkodás.

“A csorda halálos ellensége a rangsornak: ösztönösen az egyenlősítőt kedvelik: az erős egyénekkel szemben a csorda ellenséges, méltánytalan, mértéktelen, szerénytelen, pimasz, kíméletlen, gyáva, hazug, hamis, irgalmatlan, alattomos, irigy, bosszúvágyó.”
(Friedrich Nietzsche)

“Az élet a gyönyör forrása; de ahol a csőcselék is iszik, ott minden kút meg van mérgezve.”
(Friedrich Nietzsche)

“A jelenkor legveszélyesebb ördög-násza: Érzelgősség úrnő és Propaganda úr egybekelése. Bármi képtelenséget akar a propaganda elfogadtatni, úgy alakítja, hogy a tömeg érzelgősségéből kiváltsa egyfelé a meghatódást, másfelé a fölháborodást és nyert ügye van.”
(Weöres Sándor)

“…természetes rangkülönbség van az emberek között; az uralkodásra, vagy szolgaságra születettek között;  az élet vezérei és vezetettjei között. Ez magától értetődő, és egészséges időkben és népeknél mindenki által önként elismert tény, noha a hanyatlás évszázadai odakényszerülnek, hogy ezt ne lássák, vagy tagadják.”
(Oswald Spengler)

“…a XVIII. század óta a “kezek” oly dolgok előállításán munkálkodnak, melyeknek még az életben játszódó tényleges szerepéről sem tudnak semmit, és azok sikerében bensőleg többé nem vesznek részt. Lelki sivárság érzete hatalmasodott el. A minden magasság és mélység nélküli vigasztalan egyformaság szörnyű tudata felébresztette elkeseredésüket az alkotónak született tehetségek élete ellen. Nem értik többé és nem akarják belátni, hogy a vezető munka keményebb, és az ő életük is annak sikerétől függ. Csak azt érzik, hogy ez a munka boldoggá tesz, hogy a lelket gazdaggá és szárnyalóvá teszi, és ezért gyűlölik őket.”
(Oswald Spengler)

“E korba születtünk, és bátran kell a számunkra elrendelt utat végigjárni, más választásunk nincsen. Reménység és menekülés nélkül kitartani az elveszett poszton: ez a kötelességünk. Kitartani, mint a római katona, kinek csontjait ott találták Pompeji kapuja előtt, aki meghalt, mert a Vezúv kitörésekor elfelejtették felváltani. Ez az igazi nagyság, ez az igazi race! A becsületes halál az egyetlen, amit az embertől nem lehet elvenni.”
(Oswald Spengler)

“… a bölcs különbséget tesz a ‘nem-cselekvés a cselekvésben’ és a ‘cselekvés a nem-cselekvésben’ között.”
(Báró Julius Evola)

“Kristályos világosság, lendületes egyszerűség, amely a szabad játék szellemi örömében oldódik fel, irónia és arisztokratikus fölény? Mindez nem létezik többé, és csak mítoszként fogják fel ezeket. Ehelyett mindenben az identifikáció, a felületesség és az önérdek érzése uralkodik. Ez a michelangelói börtön világa, amely még visszacseng Beethoven és Wagner emberségében, és amelyet megszépít a ‘heroizmus’ és a ‘kozmikus érzés’.”
(Báró Julius Evola)

“A kollektivitás démonizmusával, a mindenható pénz névtelenségével és a szocializált és szétmitizált Nyugat zsarnokságával szemben a kasztokhoz és a minőségi hierarchiához való visszatérés eszményképe áll.”
(Báró Julius Evola)

“Valójában a többséget, amely mentes bármiféle megszorítástól és minőségi kikötéstől, csak az alacsonyabb társadalmi rétegek alkothatják; és ahhoz, hogy valaki megkaparintsa e rétegeket és szavazataik révén hatalomra kerüljön, mindig azt az egyetlen nyelvet kell beszélnie, amelyet ezek megértenek. Azt kell előtérbe helyeznie, ami leginkább érdekli őket, vagyis a legdurvább, leganyagibb és legilluzóriusabb érdekeket. Mindig ígérnie kell, és sohasem szabad követelményeket állítania. Ezért minden demokrácia elvileg az immoralitás iskolája: támadás az igazi politikai osztály méltósága és belső tartása ellen.”
(Báró Julius Evola)

“Jogrendszereink csúcspontja az ember fensége és az emberi élet szentsége, hangyavilágunk modern bölcseletében az ember az egykor csak a királyoknak kijáró személyi fenség és sérthetetlenség tulajdonosává tolta fel magát, s hovatovább oda jutottunk, hogy egy ember nem lehet eléggé ostoba, haszontalan és értéktelen ahhoz, hogy  határtalan emberi öntudatra, egyenrangúságra és szinte már ijesztően nevetséges önértéktudatra ne érezné feljogosítva önmagát. Ma már nincs szerénység, meghajlás, alázat és jelentéktelenség-tudat (s ha van, azt Freud óta betegségnek tekintik), emberi lények, akiknek szellemi világuk egy-két ezer szó használatán alig terjed túl, akikben a vegetatív léten túlterjedő “szellemi” színvonalat csupán olcsó divatcikkek viselése és primitív szórakozások hajszolása jelenti, akik a világnak alig érnek többet azoknak a fizikai munkaóráknak effektív összértékénél, ami vegetatív szükségleteik kielégítésén felül az emberiség számára pluszként fennmarad, feljogosítva érzik magukat primitív jelentéktelenségük és a semminél alig több fontosságuk számára ugyanazt követelni, ami egykor csak a legnagyobb, legértékesebb és legfontosabb erőfeszítéseknek járt ki. Az utcalány demokratikusan egyenlőnek, emberi méltóságában azonosnak tekinti magát a tisztes és életét másokért elégető családanyával, a tolvaj és szélhámos szemtelenül emberi jogaira hivatkozik az életének mocskát likvidáló hatósági közegekkel szemben, s az izmait áruba bocsátani nem képes fölösleg nem emberséget és szívet kér és köszön meg, ha kap, hanem követel, mintha Istenen kívül bárki is jogszerűen felelős volna életéért és haláláért. Az emberi irgalom, belátás és együttérzés intézményeiből “panem et circenses” lett, amit mint kijáró jogot követelnek egyre többen, s mindezt annak a tulajdonképpen semmitmondó ténynek az alapján, hogy ők ‘emberek’.”
(Dr. Padányi Viktor)

“A tömeg vagy bálványokat akar, vagy ugyanolyan embereket, mint ő maga. S a ‘vezető’, az ‘elit’ egyik sem a kettő közül. A vezető nem bálvány, csak ember, mint ember azonban más, idegen, akiben a tömeg rendszerint hiába keresi a számára ismerős és így megnyugtató vonásokat.”
(Dr. Padányi Viktor)

“Ha hagyod elszaporodni a csótányokat, akkor megszületnek a csótányok jogai. Amelyek természetesen kétségbevonhatatlanok. Aztán énekesei támadnak, és magasztalják őket előtted. Arról énekelnek, milyen megrendítő a pusztulástól fenyegetett csótányok sorsa.”
(Antoine de Saint-Exupéry)