Advent
Az advent a várakozás időszaka. Ez teológiai közhely. De azért jó végiggondolni, mit is jelent ez. Karácsony misztériuma ugyanis nem értelmezhető az advent nélkül.
Várakozunk. Egyre sóvárabban, egyre türelmetlenebbül vágyakozunk valami után.
Vágyunk a fényre, a lelki felszabadulásra.
Az űr betöltésére.
Mert hiánykorban élünk, miként kétezer évvel ezelőtt éltek eleink.
E hiány pedig bennünk van, mi magunk vagyunk okai. Mert hajszoljuk magunkat, és hajszolunk másokat is; mert elfelejtettük igazán, érdek nélkül szeretni embertársainkat, kikben nem felebarátokat, sokkal inkább versenytársakat látunk a létharcban. Ide vezetett az önző, anyagelvű liberális kapitalizmus. Ember embernek farkasa, csak hogy egy másik közhelyet is idézzek.
Az advent azt bizonyítja, hogy legbelül pontosan tudjuk, hogy rosszul élünk. Nem elsősorban anyagiak tekintetében, hanem lelki és szellemi értelemben. Jó ezt ilyenkor végiggondolni, jó ilyenkor lelassítani, hogy komolyan tudjuk venni Karácsony misztériumát és ezáltal önmagunkat is.
A világhírű román vallásfilozófus, Mircea Eliade szerint az ünnep annyit jelent, hogy kilépünk a folyamatosan zúduló időből az állandó, mozdulatlan időbe. Igaza van. Egy-egy évforduló örök, változatlan, statikus. Az évfordulók a másik idősíkban vannak. Ezek jelentik a történelmet, saját magunk lelki-szellemi Ariadné-fonalait, igazodási pontjait, ezekhez képest vagyunk mi egyáltalán valakik és valamik, nem pedig csak porszemek, melyeket ide-oda fúj a szél.
Ilyen ünnep Karácsony is. Minden esztendőben kilépünk az állandó időbe. Gondolkodjunk el ennek nagyszerűségén!
És nézzünk magunkba, tartsunk csöndes bűnbánatot. Ugyan ki mondhatja azt, ha őszinte, hogy minden tőle telhetőt megtett azért, hogy a világ és benne Magyarország egy kicsit jobb legyen? Többet kéne tenni. Nem csak Karácsony tájékán kéne - önmagunk lelkiismeretének megnyugtatása végett - aktíven jót cselekedni, hanem minden áldott nap. Mert nagy a szükség és sok az ínséget szenvedő. Anyagi és lelki értelemben egyaránt.
Karácsonykor megszületett az, aki szembesít önmagunkkal, választási lehetőséget kínál és döntés elé állít. Kétezer év óta nincs kibúvó. Kétezer éve világosan és egyértelműen elválasztható jó és rossz, szép és rút, igaz és hamis, emberi és embertelen.
Itt az alkalom mindezt végiggondolni. Tatarozzuk lelkünket!
Most.