Harcos a cinóberösvényen

Figyelemre méltó hír olvasható itt:
http://www.vgo.hu/index.php?apps=cikk&cikk=268205

Ebben az a lényeg, hogy a Jobbik immár 5 százalékon áll, vagyis töretlenül erősödik a nemzeti párt.
Ez természetesen ékes cáfolata azon fideszes hazugságnak, mely szerint a Jobbikra adott voksok elvesznek.
Ez több okból sem igaz.
Egyrészt azért nem, mert a Jobbik immár országgyűlési választáson is parlamentbe jutni képes erő, így a jobboldal egésze számára nemhogy nem vész el a rájuk adott voks, de kifejezetten erősíti a jobboldal nemzeti oldalát. Amire, valljuk be, nagy szükség van, ismerve a Fidesz atlantista vonzalmait, illetve szavaik és cselekedeteik közt fennálló ordító különbségeket.
Másrészt azért nem is létezhet elveszett voks, mert e fogalomnak csakis fideszes szempontból van értelme. Akik ilyesmiről beszélnek, oly módon osztják ketté a világban létező jelenségeket, hogy azok a Fidesznek jók vagy rosszak. Ha pedig vélelmezetten vagy akár valóban rosszak, úgy feltétlenül MSZP-s ügynököket sejtenek a háttérben. Talán nem kell ecsetelnem e felfogás paranoid voltát, ugyanakkor bolsevik gyökereit.
Vegyük végre tudomásul, hogy a jobboldal egésze NEM azonos a Fidesszel. Vannak ugyanis olyanok jelentős és egyre növekvő számban, kik nem érzik testvérpártjuknak a Likudot. Vannak olyanok, kik előre szóltak, hogy Románia EU-csatlakozásának feltétel nélküli támogatása visszaüt. Nem, nem Bukarestet kell szidni Sólyom László meghurcolásáért, hanem azokat a budapesti országgyűlési képviselőket (köztük a Fidesz-frakció tagjait), kik azzal áltatták magukat és az egész nemzetet, hogy az EU majd gyógyírt jelent Trianonra. Hogy mennyire nem így van, azt láthatjuk a bukaresti és a pozsonyi magatartásból. De ezt a nemzeti oldal előre jelezte, a Fidesz mégis lelkesen csápolt “kedves” szomszédainknak.
Vannak azután olyanok is, kik szerint igenis van cigánybűnözés. Miként olyanok is élnek e kies hazában, kik szerint nem helyes, ha Izrael fölvásárolja Magyarországot. Akadnak még oly honfitársaink is, kik elutasítják a fideszesek által lelkesen megszavazott lisszaboni diktátumot, mely az Európai Egyesült Államok központosított alkotmány-félesége volna. Olyanok is sokan élnek errefelé, kik nem óhajtanak magyar katonákat küldeni meghalni a jenki-zsidó világhatalmi konglomerátum érdekeiért távoli földrészekre.

Magyarul tehát vannak emberek, kiknek értékrendje, világnézete merőben eltér a Fideszétől s így az nem is fedheti le.
E tény ismeretében különösképp arcátlanság, hogy a Fidesz-vallás követői, miközben rendre gyalázzák, köpködik, rágalmazzák a Magyar Gárdát és a Jobbikot, elvárnák, hogy a nemzeti oldal hívei mégis szavazzanak feltétel nélkül a Fideszre. Mert aki nem teszi, az megosztja a jobboldalt. Merthogy “egy a tábor, egy a zászló”. Még mindig. Hogy a jobboldal 1990 óta csakis akkor tudott mindeddig kormányt alakítani, amikor több erős jobboldali párt jutott a parlamentbe, míg az “egyatáboregyazászlós” időszakban csúfos kudarcok következtek, ez a Fidesz-vallás követőit csöppet sem zavarja. Miként az sem, hogy a baloldal tisztában van azon egyszerű igazsággal, mely szerint kettő több egynél. A hazai választási rendszer ugyanis kétfordulós, s ezáltal lehetővé teszi a visszalépéseket, amivel ugyebár lehet sakkozni. No de egy párt nem léphet vissza saját javára. Jó lenne ezt tudomásul venni. Persze nem várok ily nagyfokú belátást a Fidesz-vallás híveitől…
Ők ugyanis rendületlenül megosztásról vartyognak. És arról, hogy bár valóban “sok baj van” a Fideszben, de akkor is… És nem veszik észre, hogy ez ugyanaz a felfogás, amit az MSZP-s nyomorultak vallanak, csak pepitában, azazhogy narancsszínben. És ragaszkodnak hozzá, hogy a bírálat most épp nem aktuális, mert “most” össze kell fogni. Mert választás előtt vagyunk, mert választás után vagyunk, mert két választás között vagyunk, mert tél van, tavasz, nyár vagy ősz, mert esik az eső, mert süt a nap, vagy mert - és legfőképp - a legtöbb ember képtelen szembenézni a valósággal, mivel akkor önnön kis mesterséges virtuális világa összeomlana.
És mert így van, a ködös, elvont összefogásról beszélnek feszt, amit úgy képzelnek, hogy mindenki kövessen el politikai harakirit, és/vagy olvadjon be a Fideszbe. Számukra az összefogás nem két vagy több erő szövetsége, hanem összeolvadása, egyetlen pártként való megjelenése. Ezt annak idején a megboldogult MSZMP is épp így képzelte. Jeleznénk e helyen a Fidesz-vallás követőinek, hogy figyelmezzenek e történelmi hasonlatra, ha jót akarnak maguknak.
További figyelemre méltó tény, hogy a Harmadik Út (a MIÉP és a Jobbik rossz emlékű kényszerszövetsége) 2006-ban 130 ezerrel kevesebb szavazatot kapott, mint a MIÉP 2002-ben, e 130 ezer ember NEM jelent meg pluszként a Fidesznél, mely maga is kevesebb voksot könyvelhetett el, mint négy évvel korábban. Ők nyilvánvalóan nem szavaztak sem az MSZP-re (melynek voksai ugyancsak csökkentek), sem az SZDSZ-re (HAHAHA!), sem a Dávid-kalapos MDF-re. Így hát két lehetőség maradt: vagy kivétel nélkül mind meghaltak (ami nem valószínű), vagy egyszerűen nem mentek el szavazni.
Miért?
Azért, mert nem volt számukra választható erő.
Vagyis a Fidesz nem fedte le a nemzeti erőteret. Akkor sem.
Persze egyesek erre azt mondják, valójában ők a Fideszre szavaztak, s a Fidesztől mentek el körülbelül 5 százaléknyian az MDF-hez. Ez azonban nem stimmel, hiszen az MDF a Centrum Párt 2002-es szavazóbázisát vette át, s esetleg még a két nagy pártból kiábrándultakat szedte össze 2006-ban.
Tehát továbbra sincs meg 130 ezer 2002-es MIÉP-szavazó.
Nekik választható párt kell. Olyan, mely erős, esélyes parlamentbe jutni. De ez nem a Fidesz.
Miért?
Mert e hazában nem minden jobboldali ember fideszes. Ha pedig így van, akkor ismét két dolog lehet: vagy a nemfideszes jobboldaliak árulók egytől egyig, vagy a jobboldal és a Fidesz azonos voltát vélelmezők hülyék teljesen.
Vannak ugyanis ilyenek. Egyesek azzal hozakodnak elő, hogy a Jobbik indulása veszélyezteti a Fidesz kétharmados többségét.
E fölvetésnek az európai parlamenti választások tekintetében ugyan semmi értelme (hiszen június 7-én nem országgyűlési képviselőkről és Magyarország kormányzásáról kell dönteni), másrészt viszont igaz.
Csakhogy ez nem ellenérv, épp ellenkezőleg, komoly érv a Jobbik mellett.
A Fidesz kétharmada ugyanis az ő saját pártügyük. Én személy szerint a nemzeti oldal kétharmadát tartom kívánatosnak, oly módon, hogy az csak és kizárólag a Jobbikkal legyen lehetséges. És természetesen ellenzékben kell maradni. És a nemzeti érdekeket szolgáló szándékokat támogatni kell, míg a globalizmust kiszolgáló nemzetellenes akaratokat minden módon akadályozni. Ez a nemzet érdeke. Ha ez nem fog egybeesni a Fidesz pártérdekeivel, akkor a Fidesz-vallás híveinek kell majd elgondolkodni imádatuk tárgya hazafias elkötelezettségét illetően.