Harcos a cinóberösvényen

Két véres, gyászos évforduló is van ma. 1919. március 21-én tört rá Magyarországra az első vörösterror. A gyalázatos kommün előzménye az 1918. októberi patkánylázadás volt, mely során a degenerált Károlyi-Kártevő Mihályt maguk előtt toló zsidók hátba szúrták az őket nagylelkűen befogadó Magyarországot, a frontokon fegyverben álló hadsereg távollétében lerombolva az ezredéves államot. Tormay Cécile így ír erről híres Bujdosó könyvében: “A magyar parlament ünnepi termében, Lenin ágense, kényelmesen kibonthatta a bolsevizmus zászlaját, megfújhatta a szociális forradalom riadóját és hirdethette a világforradalom eljövetelét mialatt kinn az Országház terén Jászi Oszkár kíséretében Lovászy Márton és Bokányi Dezső hitül vitték a népnek, hogy a Nemzeti Tanács kikiáltotta a köztársaságot. A kőlépcső pihenőjén Károlyi Mihály is szónokolt. Lenn a téren pedig: Landler Jenő, Weltner Jakab, Buchinger Manó, Böhm Vilmos és Preusz Mór dicsőítették a köztársaságot… Nem volt közöttük egyetlen magyar sem. És ez mindennek a megvallása volt! Fenn az álarc: Károlyi Mihály, alatta az igazi arc: egy idegen faj, amely tudtul adta uralmát.”
S erre jött 1919 gyalázata. Kun-Kohn, Szamuely-Sámuel, Lukács-Lőwinger, Rákosi-Rosenfeld, Varga-Weiszfeld, Bőhm, Hamburger, Haubrich, Landler, Fiedler, Guth - zsidó “népbiztosok” ültek tort a magyarság fölött. Szamuely-Sámuel és Cserny József hírhedt terrorvonatukkal járták az országot, és tömegével kínozták, gyilkolták a keresztény magyarokat. 133 nap alatt 590 ártatlan embert mészároltak le.
A zsidóbolsevista terror ellen több felkelés is kitört. Zala megyében két derék tiszt, Flanger Béla és Sebestyén János kezdett szervezkedésbe, ám a vörösök vérbe fojtották a hősies ellenállást. Dunapataj népe is fegyvert fogott a nemzetirtás ellen, itt is véres megtorlás lett a következmény. A Ludovika Akadémia kadétjainak 1919 júliusi kísérletét ugyancsak leverték. Ezeken kívül az Alföld és a Dunántúl számos pontján szálltak szembe a keresztény magyarok a zsidókommunistákkal. Szemenszedett hazugság tehát, hogy Magyarország népe lelkesedett a kommünért.
Örökké áldott legyen a mártírok és a hősök emléke!

Negyven évvel később, 1959. március 21-én ismét magyar vért ontottak a bolsevisták. Ezen a napon egy fiatalembert, szinte még gyereket gyilkoltak meg. Mansfeld Péter 11 nappal halála előtt töltötte be tizennyolcadik életévét. Bűne az volt, hogy 1956 dicsőséges napjaiban a Széna téri felkelők soraiban teljesített futárszolgálatot, majd 1958 februárjában barátaival lefegyverezett egy rendőrt, hogy felszítsák az ellenállás lángját. Mansfeld Péter mindent magára vállalt, mert fiatalkorúként bízott abban, hogy őt nem ítélhetik halálra, viszont megmentheti a kötéltől idősebb társait, kik között családos ember is volt. A szinte még gyerek Mansfeld Péter hősiesen helytállt a bíróság előtt, s amikor mégis halálra ítélték, nem kért kegyelmet. A hóhérok - talán nem véletlenül - az 1919-es vörösterror évfordulóján akasztották fel. Tizenhárom percig kínlódott a bitón, míg visszaadta lelkét Teremtőjének. Mansfeld Péter az antibolsevista ellenállás legfiatalabb hőse és mártírja.