Emlékezzünk Magyarország hercegprímására!
Fekete, szomorú karácsonyt élt nemzetünk hatvan esztendővel ezelőtt. Magyarország akkor még három és fél esztendeje nyögte a bolsevista megszállást. A kommunisták korábban elképzelhetetlen terrorja rettegésben tartotta hazánk népé. A fojtogató, hömpölyögve terpeszkedő sötétségben egyetlen reménysugár volt Mindszenty József bíboros, hercegprímás. Rá figyelt a meggyötört, hagyományaiban, létében fenyegetett keresztény magyarság, az ő szavának engedelmeskedett a nemzet jobbik része.
Mindszenty József bíboros érsek, hercegprímás
Mindszentyt, ki 1892. március 29-én született a Zala megyei Csehimindszenten, 1945. szeptember 8-án nevezte ki esztergomi érsekké XII. Pius pápa. Ez egyben azt is jelentette, hogy Magyarország hercegprímása lett, s ily minőségében – a hagyományos közjog szerint – a király távollétében, akadályoztatása esetén a haza első embere. Személye tehát nem csak a „klerikális reakció” (mely egyébként feltétlenül üdvös álláspont) jelképe volt, hanem a bolsevisták által gyűlölt és elpusztítani vágyott történelmi Magyarországé is. Ezért lett első számú közellenség a vörös felforgatók szemében.
Mindent meg is tettek elhallgattatására, megfélemlítésére, ám Mindszenty József mély hittel, félelem nélkül állta a támadásokat, s hirdette Isten igéjét, valamint az egyetlen és örök Magyarország igazságát. Ezért példátlan lépésre vetemedtek az országrontók: 1948. december 26-án, karácsony szent ünnepén Esztergomból ávósok hurcolták el a valódi Magyarország első emberét. A vörös pribékek kéjes örömmel estek neki a szentéletű érseknek, ütötték-rúgták-gyalázták, és kábító hatású szerekkel gyógyszerezték, hogy aláírja az előre elkészített „vallomást”. Ily módon, minekutána – miként később naplójában írja – bár a lélek erős volt, ámde a test erőtlen, beismerte az arcpirítóan hazug vádakat. Koncepciós perben 1949 februárjában életfogytiglani fegyházra ítélték a korabeli Magyarország legnagyobb fiát. Betegsége és külföldi nyomás miatt azonban házi őrizetbe került Püspökszentlászlón, majd Felsőpetényben. Innen szabadította ki őrgróf Pálinkás-Pallavicini Antal őrnagy 1956. október 30-án, hogy Budapestre vigye. Híres rádiószózatában nemzeti egységre és építő munkára szólítja a magyarokat, tudván, hogy ő a haza első embere. Ekként fogadta budai rezidenciáján a külföldi delegációkat, s fölmentette a bolsevistákkal kollaboráló papokat. 1956. november 3-án azonban menekülni kényszerült. Az amerikai nagykövetségre menekült, itt élt 1971-ig. Ez év szeptember 23-án a Szentszék és a kádári Magyarország közti megállapodás értelmében elhagyta Magyarországot. Bár nem értett egyet VI. Pál pápa politikai döntésével, egyházi elöljárója iránti engedelmességből eleget tett kívánságának. E szomorú megállapodás értelmében nem hagyhatta volna el Vatikánt, s nem érintkezhetett volna Magyarországról elmenekült emigránsokkal, ezért nem a pápai államban, hanem Bécsben, a magyar prímások hagyományos rezidenciájában, a bécsi Pázmáneumban telepedett le. Ezzel is jelezte, hogy továbbra is magát tekinti Magyarország fejének. Sajnos huszonöt évvel az ellene folytatott gyalázatos koncepciós per után, 1974. február 5-én VI. Pál pápa üresnek nyilvánította az esztergomi érseki széket, azzal az indokkal, hogy a magyar prímás lemondott. Ez azonban hazugság volt. Mindszenty maga cáfolta ezt hatpontos közleményében, melyben kifejtette, miért nem mondhat le Magyarország hercegprímása. A Szentatya azonban politikai döntés hozott, miután a kommunisták e lemondatáshoz kötötték, hogy szabadon engedjék a bebörtönzött egyházi személyeket. A Vatikán által megaláztatás tovább rontotta amúgy is rossz egészségi állapotát, s így 1975. május 6-án a bécsi Irgalmasok Kórházában visszaadta lelkét Teremtőjének. Végakarata szerint Mariazellben temették el. Kívánsága volt ugyanis, hogy csak akkor helyezzék hamvait örök nyugalomra magyar földben, midőn az utolsó megszálló bolsevista katona is elhagyta azt. Jellemző erkölcsiben mélyen romlott kollaboráns egyházi vezetésünkre, hogy a székében jogtalanul pöffeszkedő Paskai (közkeletű nevén Pászkai) László bíboros, e kommunistákkal kollaboráló III/III-as békepap, ki még az 1980-as években is Mindszentyt gyalázta, a hercegprímás akaratát figyelmen kívül hagyva 1990-ben hazahozatta hamvait, s az esztergomi kriptában helyeztette el, bár ekkor még Magyarországon tartózkodott a bolsevista Vörös Hadsereg.
Mindszenty volt a Magyar Katolikus Egyház mindeddig utolsó nagy vezetője. Nem pusztán esztergomi érseki széke üres (nyüzsögjenek bár benne hozzá teljességgel méltatlan békepapok), hanem a nyáj is pásztor nélkül kóborol. Magyarország vezetőjét várja: a hercegprímást, majd végül a királyt.