Véget ért a cirkusz
Mostanában nem vagyok valami aktív, de hát semmiben sem vagyok az.
Ez van.
Majd néhány hét múlva.
Ellenben lejárt ez a hét is, ami állítólag mindenféle forradalmi és kormánybuktató kossuthtérkedésre lett volna kijelölve.
No hát nem lett ebből sem semmi.
Hétfőn a Magyar Önvédelmi Mozgalom tüntetett a Szabadság téren - mit mondjak, elég siralmas szubkultúra-találkozó volt. Tudom én, hogy szükség van az utcai harcos arcokra is, de azért a szakmunkástanulók levehetnék a baseball-sapkájukat a Himnusz alatt, és a sörivást is mellőzhetnék arra a rövid időtartamra. Az ugyanis nem túl hazafias cselekedet. A “mocskos zsidók” epitethon ornans rendszertelen, ámde annál hangosabb közbevetése pedig önmagában nem több, mint destruktív pótcselekvés. Igaz, permanens mentális és politikai ejakuláció prékoxot lehet okozni vele a médiageciknek.
No, lejárt a Szabadság téri bohóckodás, majd megindult az Operához a nép, persze csetepaté lett belőle, anélkül, hogy bármi értelme lett volna. Hadgyakorlatnak mondjuk jó volt, és legalább megtámadtak a felhevült ifjak egy izraeli vízágyús kocsit. Ez is valami.
Az viszont abszurd, hogy az Operához vonulást a rendőrség a közlekedés aránytalan sérelmére hivatkozva tiltotta meg. Merthogy ott aztán semmiféle közlekedés nem volt, a karhatalom ugyanis a hazaáruló tolvaj, úgyis, mint az Operaház fantomja miatt kijárási tilalmat vezetett be a környéken. Ha netán valaki úgy lakik a lezárt területen, hogy nem oda van bejelentve, akkor baszhatta a hazamenést délutántól késő estig.
Remélem, a vendéglátósok beperelik a BRFK-t a kiesett haszonért. A szart is ki kell perelni ezekből.
Kedden, a nemzeti ünnepen némi kordonrázás és ordítozás, végül fogócska következett. Egy kicsi mozgás senkinek sem árt, szól a régi tévétorna főcímdala. Persze a hozzá készített animációban a csilláron hintázó nagypapát ma ezek letartóztatnák, és agyba-főbe vernék. Boldog Kádár-rendszer, amikor az ember megúszhatta tizenöt nap Baracskával, és nem lőtte ki a szemét a sok szemét!
Pénteken a Kuruc.info által “Most vagy soha!”-ként beharangozott hídblokádocska szórakoztatta a nagyérdeműt. Reggel nyolckor fölvonult vagy kétszáz tüntető a híd két járdáján, és duplaanyi droid velük szemben. A lelépőket rövid úton elvitték, a népet visszaszorították a járdára, és kezdetét vette a huszonegyedik század magyar Monthy Python-sorozatának újabb epizódja Hyde park az Erzsébet hídon címmel. A tüntetők szemináriumot tartottak gyurcsányizmusból és elkúrásból,a rohamdroidok pedig többnyire egyetértettek, és úgy csináltak, mintha gondolkodnának, de mivel nem tudnak jól színlelni, ettől a megerőltető tevékenységtől izzani kezdett a rohamsisakjuk, és végül goromba szavakat mondtak a kedves demonstrálóknak.
Ez így ment mintegy másfél óráig, míg végül hangosbemondón felszólították a vox populit (amely véletlenül sem tvesztendő össze a Népszava című szélsőséges szennylappal), hogy hagyja el a hidat a budai hídfő felé, majd a második felszólításban arra, hogy irány a Ferenciek tere. Azért az bámulatos, hogy ilyen profin kidolgozott oszlatási tervük van. Aki mindkét irányban egyszerre tudja elhagyni a hidat, az kap egy aranyból készült Gergényi-mellszobrot. Viperával.
Az Eskü téren (amelyet jellemző módon ma Március tizenötödike térként gyaláznak) újabb hangosbemondás, mely szerint tessék elmenni a Fővám tér felé.
Naná, hogy mindenki megindult a Ferenciek terére!
A rendőrsorfal szépen csoszogott a nép után, és ez így ment egészen a Blaháig. Közben a Ferenciek és a Blaha között lezártak mindent szeretett rendőreink, így végülis a blokád megvalósult, még ha a tüntetőknek nem is volt hozzá sok köze. Nesze neked, közlekedés aránytalan akadályozása!
A Blahán dél körül feloszlott a tömegecske, viszont a hídon a járdát szombaton is lekordonozták a droidok, és őrizték is. Kár, hogy nem volt mínusz húsz fok. Vagy legalább eshetett volna. Na mindegy. A legközelebbi blokádocskához az időjárás-előrejelzést is figyelembe kell venni.
Ezzel értek véget a posztmodern forradalmi ifjúsági napok.
A kormány maradt a helyén (azazhogy nem a helyén, mert akkor leginkébb a temetőben kéne lenniük), az ország népe pedig húzza tovább az igát.
Azért néhányan már építkeznek. Egyre többen és egyre többen, hála Istennek.
A búvópatakok egyszer felszínre törnek, és áradó folyammá szélesednek.
Akkor jön el az idő.
Kitartás!