Dimlama és plov
Mindkettő az üzbégek nemzeti étele. Az első agyagedényben sült bárány krumplival és sült zöldségekkel, a másik olyasmi, mint a mi rizses húsunk, csak bárányból készül, s a rizst sáfránnyal színezik sárgára, mellé pedig zöldségeket is szervíroznak. zöldségek szolgálnak köretként. Mindkettő igen ízletes.
Ezeket az étkeket pedig a január óta működő Bukhara Bár Üzbég Étteremben volt szerencsém megízlelni. Kóstoltam továbbá mashurdát, dolmát, mantit és szamszát. Hogy ezek mi fán teremnek, bárki megtudhatja a www.bukhara.hu oldalról. A hely Budán, az Örödgárok út 174. szám alatt található, ide pedig Hűvösvölgyből a 157-es busszal lehet eljutni.
Az étlap rendkívül ígéretes, izgalmas tételekkel kecsegteti az embert, az árak pedig rendkívül kedvezők. A Bukhara enteriőrje is ízléses, ügyelnek arra, hogy a belső fölidézze az üzbég hagyományokat. A zene viszont, bár állítólag üzbég, nem túl szívderítő, legalábbis annak, aki ki nem állhatja a manelét. Mert ez gyakorlatilag ugyanaz, csak nem románul énekelnek benne. Sokkal helyesebb volna autentikus belső-ázsiai hangulatot varázsolni a zenével is.
Az italválaszték átlagos és korrekt, az árakat tekintve is. Sajnálatos módon azonban e nedűk között nincs egyetlen üzbég specialitás sem, ami némi hiányérzetet okoz. Egy ilyen tematikájú helyen kissé unalmas sört, martinit vagy fütyülős barackpálinkát inni.
Az ételek ízletesek, az adagok közepesek. Miután több tételt kóstoltunk, megállapítottuk, hogy a tősgyökeres üzbég szakács igen visszafogottan használja a fűszereket. Épp csak felsejlik, milyen hangulatú, ízvilágú is az üzbég konyha. Mintha attól félne, hogy a magyar ízlésnek túl egzotikusak ezek az ízek. Pedig aki kedveli a jellemzően bárányhúst használó közel-keleti konyhát, a darált húsos batyukat vagy a baklavát, az épp azért szereti ezt a világot, mert karakteresen pikáns. Remélhetőleg a szakács idővel fölbátorodik.
Összességében jó kis hely a Bukhara, érdemes elzarándokolni oda. Mindenképpen színfolt a főváros gasztronómiai életében.