A cenzúráról

Különös a proletariátus öntudata.

Felhorgad és cenzúráról beszél, ha a fölötte állók eltakarítják szellemi szemetét, mert nem kíváncsiak a lényegtelen tévedésen lovagoló, de a lényeget még véletlenül sem érintő kis köpködéseire. Ugyanakkor hallgat, kussol a proletariátus, amikor a legnyilvánvalóbb gazemberségek történnek Magyarországon.

És ezek után vitakultúráról értekezik a proletariátus.

Normális esetben ilyenkor deresre kéne húzni a proletárokat és huszonötöt verni rájuk. De hát beteges korunkban nekik is úgynevezett jogaik vannak.

A lényeg, hogy végre eltakarodott a főterrorista. Akinek a magyar újságírók még véletlenül sem tehettek föl kérdéseket, az ellene tüntetőket pedig akadályozták és igazoltatták a rendőrök. Megsértve ezzel a hatályos jogszabályokat, amiket - miután a jelenleg regnáló hatalom demokratának mondja magát - be kellene tartaniuk. De úgy látszik, 1972-ben vagyunk, amikor Brezsnyev elvtársat csak dicsérni lehetett, kérdezni, netán szembesíteni a valósággal még véletlenül sem.

Ehelyett látványos seggnyalás folyt. Különös, hogy azok, akik Horthyt azzal vádolják, hogy értelmetlenül vágóhídra hajtotta a magyar katonákat, most dicsőítik az amerikaiak hazug megszálló háborúját, a népirtást, és eszükbe sem jut megkérdőjeleznei a magyar katonák kiküldésének helyes voltát. De azért Horthy fasiszta, a magyar hadsereg akkor rossz oldalon állt, satöbbi, satöbbi. Íme, a hazaáruló logikára épülő arcátlan bolsevik kettős mérce!

A magyar katona a második világháborúban a világtörténelem legundorítóbb, legvéresebb ideológiája és gyakorlata, a bolsevizmus ellen és a magyar hazáért - a visszatért Dél-Felvidékért, Kárpátaljáért, Észak-Erdélyért, Délvidékért - harcolt. Jogosan és helyesen. De miért harcol a magyar katona Irakban? A cionista világliberalizmus érdekeiért. Azért, hogy az ENSZ-egyezményeket soha be nem tartó, tömegpusztító fegyverekkel rendelkező rassiszta és népirtó Izrael (ahol nem létezik polgári esküvő, és ahol izraeli nem köthet házasságokt külföldi állampolgárral) biztonságban érezhesse magát. Ezért volt útban Irak, ezért van útban Irán. Az olajkincs és egyéb haszonszerzési lehetőségek csak másodlagosak.

Ezeket a kérdéseket kellene föltenni, erről kellene beszélni, nem egy lényegtelen tévedésről. De a proletár belekapaszkodik mindenbe, amiről úgy véli, általa felmagasodhat. És azt sem veszi észre, hogy ezzel még nevetségesebbé teszi magát, amint amilyen egyébként. Ezzel persze tökéletesen jellemzi önmagát, de ez még nem ok arra, hogy az én köznaplómat ilyesmi piszkítsa.

1 megjegyzés a(z) „A cenzúráról” bejegyzéshez

  1. Anonymous mondja:

    ￿/p>

Reagálj!