Az egyik budapesti nagy cég, aki lakásokba jutatt el bizonyos szolgáltatásokat, mint mondjuk gáz, vagy víz, vagy áram, vagy ilyesmi, fogalmazzuk úgy hogy túl sok nyereséget termelt és ezért a versenyhivatal kötelezte őket arra, hogy x összeget fizessenek vissza valamilyen igazságos formában. Így többek között a munkahelyemen keresztül, megkeresik  a rászorulókat és kifizetik a szolgáltatásból adódó hátralékaikat, ha pedig nincs hátralék és marad pénz akkor gondolom, jóváírnak valamennyi összeget, és nem kell egy rövid ideig számlát fizetni. Mivel rövid volt a határidő és természetesen szinte az utolsó pillanatban szóltak kb. 600 embernek küldtünk értesítést. Nos máshol ezt úgy csinálták, hogy nem küldtek értesítést, hanem a meglévő adatokat kiszolgáltatták a cégnek, de mi korrektek akartunk lenni, így megkérdeztük tőlük az adatokat és hogy szeretnék-e, ha kiszolgáltatnánk. Csak 300 ember szerette volna, hogyhogy nem egy része később kapta meg és lejárt a határidő, a másik része pedig különféle kifogásokkal jön, hogy miért nem hozta be időben. Tegyük fel, hogy ezen kifogások fele igaz, akkor sem tudom elfogadni a papírokat, mert már elküldtük az összesített adatokat. Nos ma reggel pont emiatt vesztem össze egy nővel telefonon, ugyanis nem értette meg, hogy nem az én hibám, sem az, hogy kórházban volt, sem az, hogy már nem tudjuk elfogadni. Napi háromszor ez simán megesik és persze a fejemhez csapkodják, hogy mert mi valójában nem is segítünk ésegyébként is csak egy recepciós vagyok. Ez volt az a mondat aminél átlépte a kedves ügyfél a tűrés határt úgy este 7 tájékán. A legborzasztóbb az, hogy így nem értik ami a papírra van írva. a fele nem tud olvasni, a másik fele meg funkcionális analfabéta és most nem a nyolcvan éves mamákról beszélek.

Még egy sort is nehezen szenvedek ki magamból, pedig lenne mit írni, de mindig azon gondolkodom Szlovénia óta, van-e értelme ennek:( Nem hinném, hogy pont az én nyűglődéseimre kiváncsiak az emberek.