Felvettek életem első normális, nem diákmunkás munkahelyére szociális aszisztensnek és most nagyon boldog vagyok. Az egész úgy nézett ki, hogy volt velem együtt vagy negyven ember, akik mind ide jelentkeztek és akkor volt egy ilyen közös tájékoztató és ott elmondták, hogy mivel jár a munka és mik az elvárások meghogy gyeses vagyis valaki aki gyesre ment annak a helyére kell egy ember, ami azt jelenti hogy van egy hónap próba idő és utána kötnek egy fél éves szerződést. Először azt mondták hogy túlképzett vagyok, erre én azt mondtam, hogy nem érzem magam annak és szükségem van az állásra, ahol jó a csapatmunka és lehet tanulni. Végül aztán küldtek egy emilt, hogy felvagyok véve. büszke vagyok magamra mert nem voltam nyuszi, csak egyszerüen természetes.

Jobb mint a semmi és amíg nincs diplomám addig tökéletes utána majd meglátom, persze mellette megtartom a ” mi a manó helyet” csakhát nem tudok majd annyit menni oda, így kiváncsi vagyok mit fognak ehhez szólni.

Azon gondolkodtam a minap, hogy miért maradnak benne az emberek olyan kapcsolatokba, amelyek több keserűséget okoznak nekik mint boldogságot. Mert idióták…miért nem lehet szépen csendben elválni addig, amíg még emberként tudnak viselkedni egymással? Kell az hogy a végére a szép emlékek helyett csak gyűlölet maradjon? Mindig egy újabb bőrt lehúzni a másikról? Kapaszkodni amíg már vérzik?
Folytonosan elpapolni ugyanazokat a gondolatokat, ami már lerágott csont lesz vagyis a végére teljesen üres, érzelmek nélküli, monoton egyhangússággal megismételni minden egyes szavam csak a megszokás kedvéért? Semmi értelme…

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,

de így igaz.

Ha szeretsz, életed legyen

öngyilkosság, vagy majdnem az.

Mit bánom én, hogy a modernek

vagy a törvény mit követelnek;

bent maga ura, aki rab

volt odakint,

és nem tudok örülni, csak

a magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:

még nem szeretsz.

Míg cserébe a magadénak

szeretnél, teher is lehetsz.

Alku, ha szent is, nékem

más kell már: Semmiért Egészen!

Két önzés titkos pátbaja

minden egyéb;

én többet kérek: azt, hogy a

sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg

s fáradt vagyok;

kivánlak így is, meglehet,

de a hitem rég elhagyott.

Hogy minden irtozó gyanakvást

elcsittithass, már nem tudok mást:

Mutasd meg a teljes alázat

és áldozat

örömét és hogy a világnak

kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,

külön, neked,

míg magadra gondolni mersz,

míg sajnálod az életed,

míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan

halott és akarattalan:

addig nem vagy a többieknél

se jobb, se több,

addig idegen is lehetnél,

addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak

még jó lehet;

törvényen kívűl, mint az állat,

olyan légy, hogy szeresselek.

Mint lámpa, ha lecsavarom,

ne élj, mikor nem akarom;

ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan

börtönt ne lásd;

és én majd elvégzem magamban,

hogy zsarnokságom megbocsásd.

(Szabó Lőrinc: Semmiért Egészen)

Hmm..két önzés titkos párbaja…vagy önfeladás? Tényleg csak az egyik vagy a másik lehet? Tök jó lenne azt mondani, hogy sziasztok én kiszálok az életből, mert erre nincs szükségem:(

Már nem is emlékeznék arra, hogy mikor írtam utoljára, ha nem lenne dátumozva minden bejegyzés. Ha most egyik kedves barátomra gondolok, eszembe jut, hogy egyszer azt mondta, nem szereti az olyan blogokat, amelyekben az emberkék elmesélik, hogy mi is történt az nap velük, hanem legyen benne valami plusz is.

Például felkeltem megittam egy kávét és elmentem wc-re, majd amikor bementem az iskolába a tanár teljesen kiborított, stb…< ----Na ezt nem szereti:)

Mivel nekem meg volt már a plusz is (lentebb olvasható), vagyis én úgy gondolom, hogy meg volt, így kedvem támadt leírni nem is annyira unalmas "felnőtt életem felnőtt napjait". Először is, (hátulról kezdem( minden este hulla fáradtan érek haza és még a kedvenc sorozatomon (ami vessetek meg de a Buffy) is képes vagyok fél perc alatt elaludni. Ez nyílván az angol tanfolyam miatt van, ami sajnos csak két hetes, és még csak két nap telt el belőle, de tele vagyok sikerélményekkel. Nehezen hittem el, hogy van olyan ember, aki még nálam is rosszabbul tud angolul, de úgy látszik mégis. A tanárok viszont türelmesek, csak mi egyszerüen gyengék vagyunk. Egy amerikai srác tartja a társalgási részt, aki nem igazán beszél magyarul, és most jön a csoda: szinte mindent megértek, amit mond. Nem akarom hosszúra nyújtani a elbeszélést: délelőtt dolgozom a "Mi a manó? Hány éves Norvég király?Hogyan szaporodik a medúza?stb." helyen, ahol meg szokták kérdezni a kedves ügyfelek, hogy június az "hanyadik" hónap, illetve ragadozó-e a jegesmedve, esetleg mi Budapesten a budaörsi Kika száma:DDD

Amúgy Julius Evolát (Emberek és Romok) elkezdtem, de a 20. oldal után úgy döntöttem, hogy "elévelem" a dolgot, mert minden mondatban háromszor szerepel a principium szó, és zavar, hogy a fordító, azt hiszi attól tudományos valami, ha nem közérthető. Amúgy nagyon rossz úgy olvasni, hogy nem érdekel a téma, és megdöglik az egész az idegen szavak szóismétlésétől, harmad részt hoszzú körmondatokat olvasol a semmiről. Ettől függetlenül Barátaim, köszönöm a könyvet, legalább nektek eszetekbe jutottam, mert a saját anyám elfelejtette a születésem napját.