Hát egyszer ennek is el jött az ideje:( Pár éve még azt számoltam, hogy 2000-ben még csak 17 éves leszek, most pedig azon töröm a fejem, hogy mi lesz velem egy hét múlva. Igazán felnőtt leszek..:( Ez az utolsó hetem az egyetemen, pénteken lesz az utolsó vizsgám…persze még tanulhatok, de az már akkor sem lesz olyan. Jó volt ez a négy év, megismertem egy csomó embert, mert az élet így hozta, és ők most hirtelen egyszerre mind nagyon távol lesznek. Most kezdem csak sajnálni, hogy az amúgy kislétszámú (39fő) évfolyamomból csak az utolsó egy hónapban tanultam meg mindenkinek rendesen a nevét. Elveszítek egy csomó kedves embert, köztük két-három olyan tanárt, akik igazi példaképek. És mi lesz a kisvárosi barátokkal, akik majd haza mennek és ott élik tovább életüket? Meg tudom tartani ezeket a barátokat? Eljönnek majd hozzám? Vagy én megyek hozzájuk?

Azthiszem igazán kétségbe vagyok most esve. Úgyérzem, hogy egy teljesen új fejzet kezdődik az életemben. 16 évig tanultam azért, hogy egyszer majd önálló legyek, de én nem akarok még felnőtt lenni.

Ha valakinek nem tetszik blogom megjelenése az ne olvassa, előszöris azért mert nem értek a megjelenés beállításához, másodszor is azért mert szerintem valamit a tartalma miatt kell olvasni és nem amiatt, hogy sorkizártan van-e írva vagy sem. A Harmadik megjegyzésem pedig az, hogy szeretem az udvarias, kulturált megnyilvánulásokat (kivéve amikor dühös vagyok:), illetve a kérem, köszönöm és a légy szives kifejezéseket…Ha valakinek ezek hiányoznak a szótárából vagy nem tanították meg otthon viselkedni, kevésbé bántóan megfogalmazni a mondandóját, az legyen szíves tartózkodni a megjegyzésektől.

Köszönöm

Az előítéletes gondolkodás jellemzői.
Felhasznált irodalom:
Az előítélet, mint életforma: Stephan Fuchs és Charles E. Case: in Lengyel Zsuzsanna (szerk.) Szociálpsziszhológia szöveggyűjtemény, 500-511 o. Osiris, 2002Bevezetés a szociológiába: Andorka Rudolf, 333-350.o, Osiris, 2002Pszichológia: Atkinson, Smith, Bem, Nolen-Hoeksema, 506-512 o., Osiris, 2001
 

A 1989-1990-es európai rendszerváltásokat követően a volt Szovjetunió és Jugoszlávia területén ismét kibontakoztak a nemzeti és nemzetiségi ellentétek. Valójában ezek az ellentétek közös vonásokkal rendelkeznek a világ bármely táján és az előítéletekből „táplálkoznak”: vagyis a társadalom  többsége kirekeszti a kisebbséget bőrszíne, anyanyelve, kultúrája, nemi orientációja vagy vallása alapján és erre a kisebbség valahogy válaszol, védekezni próbál, mert meg akarja tartani saját identitását.
Hogy megértsük a helyzetet tisztában kell lennünk a következő fogalmakkal:
Attitűd: a tapasztalaton keresztül szerveződött mentális és idegi készenléti állapot, amely jellegzetes viselkedést vált ki vagy pozitív vagy negatív irányban. Egyfajta beállítódás, amely objektív tudásként jelentkezik, de érzelmi elemi vannak. Segítségével olyasmiről is döntünk, amivel kapcsolatban esetleg nincsenek ismereteink.
Az attitűdök funkciói:

Instrumentális funkció: Hasznossági okokból tartjuk fenn, a lényege az előnyök szerzése és büntetés elkerülése: pl. legyenek állami szolgáltatások, de ne legyenek adók.Ismereti funkció: Ennek segítségével értelmet adunk a világnak, hogy be tudjuk fogadni  mindennapi élet információáradatát, lényegében tehát egy séma, amely az információk rendezésésre szolgál: pl. a demokraták csak adóztatni és költeni akarnak.

Értékkifejező funkció: Énképünket tükröző attitűd, pl. aki elfogadja a homoszexualitást, az általában toleráns, hisz a személyes szabadságban stb.
 

Énvédő funkció: A szorongástól és az önértékelést fenyegető veszélytől véd, ezek az úgynevezett elhárító mechanizmusok.

Pl. ilyen:

-a projekció, vagy kivetítés, amikor az egyén elfojtja saját magában fellelt impulzusait, majd ellenséges attitűdöt fejez ki azokkal szemben, akiknél ezeket az impulzusokat észleli, pl: a homofóbia.

-Bűnbakelmélet, vagyis az egyén társadalmi vagy személyes problémáiért más társadalmi csoportot tesz felelőssé, pl: azért nincs közbiztonság, mert a cigányok bünözők.Mindebből kiindulva, a kutatások törekedtek arra, hogy meghatározzák az autoritariánus személyiséget (Adorno, Frankel, Levinson, Sanford).
Azt állapították, meg hogy a tekintélyelvű személyiség kialakulsához szükséges egy mereven erkölcsös szülői fegyelem, hierarchikus családi szerkezet, és a család társadalmi státusa miatti aggódás. Az egyén viselkedésére jellemző, hogy engedelmeskedik a felette állónak, de lenézi azokat, akiket alsóbbrendűnek tart. A gondolkodásmódja teljesen merev, értékrendszere konvencionális, nem tűri a gyengeséget, híve a megtorlásnak, stb.
 

Szociális igazodási funkció:Abban segít, hogy egy társadalmi közösség részének érezhessük magunkat. Ebbe a vélemény igazolás mellett beletartozik, hogy vannak olyan attitüdjeink, amelyeket csak azért vállalunk, hogy a közösség, amelyhez tartozunk elfogadjon minket. Pl. lehet ez vallás, vagy egy politikai nézet is, amelyhez a hozzáállás változhat, ha a szociális normák változnak.

Kognitív konzisztencia: Az emberek attitűdjei  rendelkeznek egyfajta belső logikával, de ez nem formális, hanem inkább egyfajta pszichologika. Vagyis az ember tudatosan törekszik arra, hogy a vélekedéseiben következetes legyen, így ha egy oda nem illőnek tartott gondoltata támad, módosítja a komponenseket addíg, ameddig logikusnak nem tűnik. Az emberek többsége általában inkonzisztensen gondolkodik.

Mindenesetre az emberek véleményei  három összetevőt tartalmaznak:

-egy vélekedés (tény)

-egy attitűd (érzés)

-a vélemény szociális támogatottságának észlelése, a csoport megerősíti az elképzeléseket (igazolás)Pl: a cigányok munkakerülő mocskos népség, de jót beszélgettem azzal a cigánnyal, és biztosan azért, mert Ő a kivételesen rendes 1%-ba tartozik
 

Kognitív disszonancia:
Amikor viselkedés eredményezi az attitűdöt, vagyis amikor az embernek két egymással ellentétes viselkedése vagy vélekedése van „kellemetlen” helyzetbe kerül, ami arra ösztönzi, hogy harmóniát hozzon létre fejében, mintegy a két ellentétes gondolat között hidat épít. Pl. a bántalmazott nő, azért marad férje mellett, mert nincs hová mennie és nem akar egyedül maradni, ezért idővel azt gondolja, hogy „rossz nekem, hogy megütnek, de tulajdonképpen az én hibám, a férjem áldott jó lélek, és igazán jól élünk”
 

Sztereotípia: Torzításon, túlzáson és leegyszerűsítésen alapuló negatív elképzelések, előítéletek együttese valamely csoporttal szemben. (vélemény)

Előítélet: valamely csoport tagjaival szembeni negatív érzelmi viszonyulás, amely azon alapul, hogy ezek az emberek „annak a bizonyos” csoportnak tagjai. Lehet pozitív előítéletről is beszélni. (érzés)

Diszkrimináció: Egyes emberek hátrányos kezelése azon az alapon, hogy azok valamely meghatározott csoport tagjai. (cselekedet)

Példa ezekre: „A többségi csoport piszkosnak, erkölcstelennek, megbízhatatlannak tartja valamely kisebbség  tagjait (sztereotípia), ezért nem kíván velük érintkezni (előítélet), ennek következtében nem alkalmazza őket munkásként az irányítása alatt álló munkahelyeken (diszkrimináció).
 

Durkheim előítélet-elmélete:Az előítéletek magvát az objektivizált sztereotípiák alkotják. Egy attitűdöt, tehát akkor nevezünk  előítéletesnek, ha a csoporton kívülieket nem tekinti egyenlőnek a csoporton belüliekkel, vagy ha az egyenlőséget kizárólag olyan tulajdonságok miatt tagadják meg, mint a nemi vagy etnikai hovatartozás. Durkheim szerint azokban a társadalmakban, ahol nagy arányú a magától értetődő feltevések szintje, ahol sok közös homogén élményanyaggal rendelkeznek erőteljesen redukálják a világ esetlegességét, hogy egy adott csoport állítólagos elídegeníthetetlen  felsőbbrendűségére  vonatkozó igényt igazolhassák. Magyarul olyan világot építenek fel, amely nem is lehetne másmilyen, egy természettől adott világot, olyan egyszerű szempontok köré rendezve, mint jó/rossz, saját csoport/másik csoport, fekete/fehér. Hogy ezt az egyszerű világot fenn tudják tartani intézményesített módon megszabják a tagok tapasztalásmódját. Az előítélet emiatt gyakran agresszív, erőszakos. A gondolkodás más módjait csak kényszerrel tudják elfojtani.Egy olyan világban, amelyben végtelen számú  alternatíva van, csak strukturális és ideológikus kényszer keltheti azt a benyomást, hogy van egy tapasztalásmód, amely különb a többinél, így ebben az értelemben az előítélet rejtett marad. Az előítélet tehát a szisztematikusan torzult kommunikáció egyik formája, vagyis egyenlőtlen a kommunikáció, hiszen az „elítélt” félnek nincs lehetősége a másik fél véleményének bírálatára, mert a másik csoport strukturálisan kirekeszti a kommunikációban való részvételből. Ha azonban mindkét fél részt vesz a kommunikációban, kevesen mernek nyíltan hangot adni előítéleteiknek. Vagyis ez a strukturális kényszer, ami torzító tényező.