“Remélem, örömteli az elmúlás…és soha nem térek vissza…Frida.” (Frida Kahlo 1954. július 12.)
2006. február 21. kedd

a kép mögött van:)
2006. február 17. péntek
“Életemnek-legalábbis írói életemnek-épp úgy meg lehet rajzolni a görbéjét, mint a láznak: vannak benne hullámhegyek és hullámvölgyek, és vannak tisztán kivehető ciklusok. Nyolc éves koromban kezdtem írni-csak úgy magamtól, minden ösztönzés vagy példa nélkül. Író embert egyet sem ismertem; sőt olyat is alig, aki olvasott. Engem akkoriban néhány dolog érdekelt:az olvasás, a mozi, a tánc és a rajzolás. Aztán egy napon elkezdtem írni, és fogalmam sem volt róla, hogy örökre odaláncoltam magam nagylelkű, de könyörtelen gazdámhoz. Ha valakinek tehetséget ad az Isten, korbácsot is ad hozzá, és a korbácsot kizárólag önostorozásra szánja.” (Truman Capote: Mozart és a kaméleonok)
2006. február 15. szerda
Az Egy álmai
| Mert te ilyen vagy s ők olyanok |
| s mert kint nem tetszik semmi sem |
| s mert győzni nem lehet a tömegen |
| s ami szabály, mind nélkülem |
|
| Mire várjak még tovább, a jövőt |
| Én vagy ti, egyikünk beteg; |
| és mégse nézzem a fegyvereket, |
| hogy szeretet vagy gyűlölet |
|
| Nem! nem! nem bírok már bolond |
| megérteni és tisztelni az őrt |
| Aki bírta, rég kibogozta magát |
| s megy tőrök közt és tőrökön át. |
| Ketten vagyunk, én és a világ, |
|
| Szökünk is, lelkem, nyílik a zár, |
| Bent egy, ami kint ezer darab! |
| Hol járt, ki látta a halat, |
| Tilalom? Más tiltja! Bűn? Nekik, |
|
| Bennünk, bent, nincs részlet s határ, |
| mi csak mi vagyunk, egy-egy magány, |
| Rejtőzz mélyre, magadba! Ott |
| még rémlik valami elhagyott |
| nagy és szabad álom, ahogy |
| tenger, emlékként, könnyeink |
| s vérünk savában megjelen. |
|
| Tengerbe, magunkba, vissza! Csak |
| Nekünk többé semmit sem ad |
| A tömeggel alkudni ha kell, |
| az igaz, mint hamu porlik el; |
| a mi hazánk az Egy, amely |
| álmodjuk hát, ha még lehet, |
|
|
2006. február 13. hétfő
Szóval ezen oldal készítője vagy tulaja igencsak megbántott azzal, hogy idézem “csak azt az egyet kértem, hogy a banner..”. Nos Én nem nyúltam a bannerhez, mert nem is láttam, hogy hol van és pláne nem tudom hol lehet módosítani az ilyen dolgokat, minden esetre legalább annyit reagálhatot volna, hogy bocs, vagyhogy visszaállítom, vagy ilyesmi, de le…, aztán meg egy hang nem jön ki a torkán mély megbánásomra sem:((
2006. február 10. péntek

“Nehéz és csak keveseknek sikerül előre fölmérni egy-egy döntésük következményét, következményeit, és hogy később el tudják-e viselni azokat. Vannak az erősek, akik azonnal fölállnak, megrázzák magukat, és mennek tovább az életben. És vannak, akik tépelődnek, szomorkodnak, marcangolják önmagukat, és belebetegszenek saját önismeretük hiányába. Nem vagyunk egyformák. Egyikünk sem jobb vagy rosszabb, mint a másik. Csak..más.” (Albert Györgyi: Miért pont én?)