“Remélem, örömteli az elmúlás…és soha nem térek vissza…Frida.” (Frida Kahlo 1954. július 12.)

Frida Kahlo

2006. február 21. kedd

frida31.jpg

a kép mögött van:)

Capote: Mozart és a kaméleonok

2006. február 17. péntek

“Életemnek-legalábbis írói életemnek-épp úgy meg lehet rajzolni a görbéjét, mint a láznak: vannak benne hullámhegyek és hullámvölgyek, és vannak tisztán kivehető ciklusok. Nyolc éves koromban kezdtem írni-csak úgy magamtól, minden ösztönzés vagy példa nélkül. Író embert egyet sem ismertem; sőt olyat is alig, aki olvasott. Engem akkoriban néhány dolog érdekelt:az olvasás, a mozi, a tánc és a rajzolás. Aztán egy napon elkezdtem írni, és fogalmam sem volt róla, hogy örökre odaláncoltam magam nagylelkű, de könyörtelen gazdámhoz. Ha valakinek tehetséget ad az Isten, korbácsot is ad hozzá, és a korbácsot kizárólag önostorozásra szánja.” (Truman Capote: Mozart és a kaméleonok)

Szabó Lőrinc: Az egy álmai

2006. február 15. szerda

Az Egy álmai

Mert te ilyen vagy s ők olyanok
és neki az érdeke más
s az igazság idegállapot
vagy megfogalmazás
s mert kint nem tetszik semmi sem
s mert győzni nem lehet a tömegen
s ami szabály, mind nélkülem
született:
ideje volna végre már
megszöknöm közületek.
Mire várjak még tovább, a jövőt
lesve alázatosan?
Fut az idő, és ami él,
annak mind igaza van.
Én vagy ti, egyikünk beteg;
és mégse nézzem a fegyvereket,
hogy szeretet vagy gyűlölet
közelít-e felém?
Ha mindig csak megértek,
hol maradok én?
Nem! nem! nem bírok már bolond
szövevényben lenni szál;
megérteni és tisztelni az őrt
s vele fájni, ha fáj!
Aki bírta, rég kibogozta magát
s megy tőrök közt és tőrökön át.
Ketten vagyunk, én és a világ,
ketrecben a rab,
mint neki ő, magamnak én
vagyok a fontosabb.
Szökünk is, lelkem, nyílik a zár,
az értelem szökik,
de magára festi gondosan
a látszat rácsait.
Bent egy, ami kint ezer darab!
Hol járt, ki látta a halat,
hogyha a háló megmaradt
sértetlenűl?
Tilalom? Más tiltja! Bűn? Nekik,
s ha kiderűl!
Bennünk, bent, nincs részlet s határ,
nincs semmi tilos;
mi csak mi vagyunk, egy-egy magány,
se jó, se rossz.
Rejtőzz mélyre, magadba! Ott
még rémlik valami elhagyott
nagy és szabad álom, ahogy
anyánk, a végtelen
tenger, emlékként, könnyeink
s vérünk savában megjelen.
Tengerbe, magunkba, vissza! Csak
ott lehetünk szabadok!
Nekünk többé semmit sem ad
ami kint van, a Sok.
A tömeggel alkudni ha kell,
az igaz, mint hamu porlik el;
a mi hazánk az Egy, amely
nem osztozik:
álmodjuk hát, ha még lehet,
az Egynek álmait!

megbántottak…

2006. február 13. hétfő

Szóval ezen oldal készítője vagy tulaja igencsak megbántott azzal, hogy idézem “csak azt az egyet kértem, hogy a banner..”. Nos Én nem nyúltam a bannerhez, mert nem is láttam, hogy hol van és pláne nem tudom hol lehet módosítani az ilyen dolgokat, minden esetre legalább annyit reagálhatot volna, hogy bocs, vagyhogy visszaállítom, vagy ilyesmi, de le…, aztán meg egy hang nem jön ki a torkán mély megbánásomra sem:((

Albert Györgyi: Miért pont én?

2006. február 10. péntek

kormika1.jpg

Nehéz és csak keveseknek sikerül előre fölmérni egy-egy döntésük következményét, következményeit, és hogy később el tudják-e viselni azokat. Vannak az erősek, akik azonnal fölállnak, megrázzák magukat, és mennek tovább az életben. És vannak, akik tépelődnek, szomorkodnak, marcangolják önmagukat, és belebetegszenek saját önismeretük hiányába. Nem vagyunk egyformák. Egyikünk sem jobb vagy rosszabb, mint a másik. Csak..más.” (Albert Györgyi: Miért pont én?)