Nagyjából elkészült művészetterápiás oldalam: Katt a képre;)

ÉS ITT az IRODALOM:

  “Az alkohol: Az alkohol ugyan legális kábítószer és kultúránkban szinte mindennapos a használata, nagyobb mennyiségben való fogyasztása esetén az egyik legártalmasabb drog. A legtöbb európai országban több kárt okoz, mint az összes többi illegális kábítószer együttvéve. Az alkoholfogyasztás azonban szociálisan elfogadott jelenség, ezért megítélése teljesen más, mint a többi kábítószeré. Mindazok a kísérletek, amelyek az alkoholfogyasztást száműzni kívánták egy adott társadalomból, mint például a harmincas évek Amerikájának alkoholtilalma, kudarcba fulladtak. Ugyanakkor különböző kultúrákban az ivás eltérő formáit tartják elfogadhatónak, azaz a szociális ivás fogalma más-más viselkedéseket fedhet. Magyarországon az örömben és a bánatban való italozás egyaránt elfogadott.
 Ha hosszú időn keresztül sokat iszol, fokozatosan alkoholistává, alkoholfüggővé válhatsz. Az alkoholfüggőség kialakulásában elsődlegesek azok a lelki szükségletek, amelyek az egyre gyakoribb és egyre több alkoholfogyasztást előidézik.
Figyelmeztető jel, ha valaki egyre nagyobb mennyiségeket tud meginni anélkül, hogy látványosan részeg lenne. Az alkoholtűrő képesség, a tolerancia azonban nem minden alkoholhatással szemben alakul ki.
A közlekedésben annyira fontos reakcióidő például a gyakorlott ivóknál ugyanúgy csökken, csak ezt legfeljebb nem veszik észre.
A kialakult fizikai függőség egyik jellegzetes tünete a reggelente jelentkező végtagremegés, ami az első elfogyasztott ital után szinte azonnal elmúlik. Jellemzőek még a nyugtalanság, belső remegés, az alvászavarok.
A függőség kialakulásának másik jellegzetes tünete a kontrollvesztés. Ez azt jelenti, hogy már nem tudod befolyásolni alkoholfogyasztásod idejét és mértékét, ha egyszer elkezdtél inni, nem tudod abbahagyni. Az ivással kapcsolatos függő viselkedés jellegzetes velejárója, hogy az alkoholista gyakran gondol az ivásra, akkor is, amikor éppen nem iszik. Az elfogyasztott italmennyiséget bagatellizálja csakúgy, mint az ivás következményeit. Alkoholfogyasztását mindig képes megindokolni, gyakran az életben tapasztalt nehézségekkel. Az alkoholbeteg leggyakrabban az alkohol hatásáért iszik és ebben hasonlatos minden más kábítószer-élvezőhöz. Az alkoholisták sokat isznak rövid idő alatt, gyakran titokban. Nem ritkán dugdossák az üvegeket a családtagok elől, biztonsági tartalékokat halmoznak fel. Vendégeskedés előtt gyakran alapoznak, hogy oldják a feszültségeiket.
A nagymértékű alkoholfogyasztás veszélyei
Az alkohol sokak szerint az egyik legártalmasabb kábítószer. Fogyasztása hosszabb távon visszafordíthatatlan károsodásokat okoz a szervezetedben. A máj és a periférikus idegrendszer különösen érzékenyek az alkoholra, valamint az alkoholfogyasztás következtében kialakult krónikus vitaminhiányra. A szívet, a gyomrot és az anyagcsere egyéb szerveit is károsítja, valamint a kisagyban és a nagyagyban egyaránt maradandó elváltozást okoz, nagymértékben pusztítja az agysejteket. Leépüléses betegségeket alakít ki, mint például a hírhedt Korsakow szindrómát.(kiegésztem: Krónikus memória zavar, ami párosulhat szemizom bénulással, ami a Wernicke-Korszakov szindróma, esetlegesen felléphet törzsataxia is, ami egyfajta bizonytalan járás) Májkárosító hatásán keresztül olyan változásokat is előidézhet, amelyek érintik a hormonháztartást és az immunrendszert, ezáltal növelik a rákos megbetegedés esélyét.
Az alkoholmegvonás tünetei
Ha hosszú ideig és sokáig ittál, majd az ivást hirtelen abbahagyod, fizikai és lelki megvonási tüneteid lesznek. Ezek közé tartozik a remegés, a szorongás, a csökkent kognitív funkciók, izzadás, túlérzékenység, ingerültség, stb. Pszichikai tünetekhez tartoznak még a kilátástalanság, sivárság érzése, a megoldatlan problémák felett érzett aggodalom.
Delírium tremens
Az alkoholmegvonás legsúlyosabb formája a delírium tremens, amely az utolsó alkoholfogyasztást követő 24-72 órában alakulhat ki. Ez általános zavartsággal, hallucinációkkal, görcsökkel, keringési rendellenességgel jár együtt. A delírium tremens orvosi beavatkozás nélkül halálos kimenetelű is lehet, ezért gyanúja esetén a beteget mindenképpen azonnal kórházba kell szállítani.
Végül néhány adat a magyarországi alkoholfogyasztásról
Magyarországon becslések szerint csaknem 1 millió alkoholista van, ez az össznépesség 10%-a. Az alkoholisták száma az elmúlt évtizedekben drámaian, megszakítás nélkül növekszik. Az alkoholos májzsugorban meghaltak száma l980 és l992 között négy és félszeresére nőtt.
Az alkohol körülbelül minden harmadik bűncselekmény elkövetésében játszik szerepet.
Az alkohol 48%-át Magyarországon tömény szesz formájában fogyasztják.
Ugyanakkor a kezelésbe vont, nyilvántartott alkoholisták száma l990-től csökken, l993-ban már csak alig több mint 53 ezer alkoholistát tartottak nyilván. Viszont a családsegítőkben jelentkezők csak nem felénél háttérprobléma az alkohol.”

A nikotin: A dohányzás hamar függőség kialakulásához vezet. Azoknak a fiataloknak, akik kipróbálják a cigarettát, és több mint egyszer gyújtanak rá, 85%-a dohányossá válik. Akik 17 éves koruk előtt kezdenek dohányozni, sokkal nehezebben és sokkal ritkábban szoknak le, mint akik életük egy későbbi szakaszában szoktak rá a cigarettára. Egyes felmérések szerint azoknak a dohányosoknak több mint fele, akik komolyan megpróbáltak leszokni a dohányzásról, 5 évvel később még mindig dohányzik.
A dohányosok túlnyomó többsége napi 15-24 szál cigarettát szív, minden ébrenléti órában legalább egyet. Kevés olyan dohányos akad, akinek rendes adagja tartósan nem több napi 3-4 szálnál.
A dohányban található természetes alkaloida, a nikotin felelős a függőség kialakulásáért, amely az egyik legerőteljesebb kémiai függőség. A nikotin közvetlen hatást gyakorol az agyadra, és paradox módon egyszerre viselkedik nyugtatóként és stimulánsként.
A dohányzással belélegzett nikotin rendkívül gyorsan bekerül a véráramba, és 6-7 másodperc múlva már az agyra is kifejti hatását.
A legújabb kutatások szerint a nikotin fokozza az agy dopamin termelését. Ezáltal – csakúgy mint egyes illegális kábítószerek (mint például a kokain és az ópiátok) – közvetlenül, kémiai úton aktiválja agyad jutalmazási rendszerét, fokozza az adrenalin termelését.
Egyes kutatások szerint egy bizonyos gén felelős a szervezet nikotin-lebontásáért. Azok, akiknél ez a gén valamilyen módon károsodott, kisebb eséllyel válnak nikotinfüggőkké, mint azok, akik ezen génje egészséges. Eszerint az elmélet szerint az ő szervezetük nehezebben és lassabban bontja le a nikotint.
A dohányzás-ellenes mozgalom egyik fő vádpontja egyes nagy cigarettagyártókkal szemben az, hogy a függőség fokozása és a nagyobb cigarettafogyasztás érdekében a dohányt kálium-karbonáttal kezelik, amely következtében a nikotin gyorsabban jut el a központi idegrendszerhez.
A dohányzás hatása
A dohány mérgező növény, amelynek terápiás hatása nincs, élvezeti szerként használatos. Régebben rovarirtóként is használták.
A dohány több mint 4000 vegyületet tartalmaz, melyek közül nem mindegyik azonosított.
A dohányban található, a függőség kialakulásáért felelős nikotinról már korábban volt szó.
A dohányban fellelhető kátrány a légzőszervek krónikus irritációját okozza, valószínűleg nagymértékben hozzájárul a tüdőrák kialakulásához. A kátrányban jó néhány olyan anyag van, mint például savak, alkoholok, aromás szénhidrogének, ketonok stb., amelyek károsítják a tüdőszövetet.
A dohányfüst 4%-át kitevő szénmonoxid a vörösvérsejtekhez kötődik – csakúgy, mint az oxigén -, és ezáltal csökkenti a vér oxigéntartalmát. Ezzel egy időben a dohányzás fokozott munkára serkenti a szíved úgy, hogy az közben nem kapja meg a szükséges oxigéntöbbletet. A vér állandóan magas szénmonoxid-tartalma hosszú távon az artériák (verőerek) elmeszesedéséhez vezet.
A dohányzás egészségkárosító hatásai sokszor csak évtizedek múlva jelentkeznek. Az egyik első, a dohányzás ártalmaival foglalkozó írás 1859-ben jelent meg Franciaországban. Ebben beszámoltak egy vizsgálatról, ami 68, a száj különböző rákos megbetegedéseiben szenvedő emberről állapította meg, hogy azok közül 66 rendszeresen agyagpipából dohányzott. (E publikáció megjelenése után ment ki az agyagpipa a divatból.) Jelenleg világviszonylatban évi több mint 2000 publikáció foglalkozik a dohányzás egészségkárosító hatásaival.
A dohányzás minden bizonnyal hozzájárul a tüdőrák kialakulásához, valamint a szájüreg, a garat, a nyelőcső, a hasnyálmirigy-rák létrejöttéhez. Emellett okozhat idült hörghurutot, tüdőtágulatot, nehézlégzést, szív- és keringési betegségeket is.
Általánosságban elmondható, hogy az, aki dohányzik átlagosan 10%-kal rövidíti meg várható élettartamát. Magyarországon, ahol már eleve alacsonyabb a várható élettartam, mint a nyugat-európai országokban, arányaiban másfélszer több ember dohányzik.
Hazánkban évente 34 000 ember (26 000 férfi és 8 000 nő) hal meg dohányzásra visszavezethető okok miatt.
A dohányzás és a terhesség
Az anya dohányzása kedvezőtlenül befolyásolja a születendő gyermek szívműködését, vérnyomását, oxigénellátását és anyagcseréjét. A dohányzó nők között gyakoribb a kora- és a halva szülés, valamint gyermekeik kisebb súllyal születnek. Bizonyos, később megfigyelhető növekedési elmaradottságot is az anya dohányzásának tulajdonítanak. Szoptató anyák az anyatejjel juttatják gyermekük szervezetébe a nikotint, amellyel tovább károsítják gyermekük egészségét.
A dohányzás és a kávé
A dohányosok szerint kivételes élvezet egy délutáni vagy ebéd utáni, egy csésze jó erős kávé mellett, hátradőlve elszívott cigaretta. Már ritkábban dicsekednek a reggeli első kávé mellett elszívott első cigarettáról, amelyről úgy tartják, megkönnyíti ébredésüket.
A dohányzás önmagában csekély mértékben megemeli a vérnyomást, a kávénak önmagában nincs vérnyomásemelő hatása. Azonban a rendszeres kávézás és cigarettázás (napi 1 doboz cigaretta és napi legalább 4 kávé) krónikusan magas vérnyomást alakít ki. Egyetlen kávé és cigaretta együttesen már 5 percen belül megemeli a vérnyomást, és ez még két óra múlva is kimutatható.
Természetesen minden dohányos tudja, hogyan kell leszokni a dohányzásról. Vannak, akik már jó néhányszor leszoktak… és vissza. Az igazi kérdés az, hogy az elvonási tünetek ellenére hogyan tarthat ki elhatározása mellett a nikotinfüggő ember.
A mérséklős, csökkentgetős módszert sokan csupán a döntés halogatásának tartják. Ez minden bizonnyal így is van, mégsem mondható teljes kudarcnak például az, ha egy súlyos dohányos napi negyven szál cigarettáját néhány hónap alatt ledolgozza tíz szálra.
A leghatékonyabb módszer azonban az egyszerre való leszokás, az egyszer és mindenkorra elnyomott utolsó szál cigaretta. Ez lényegében ugyanaz a „cold turkey” (hideg pulyka) módszer, amit heroinisták is választanak néha. Az elvonási tünetek újabban bizonyos orvosi rendelvényre kapható segédeszközökkel, mint a nikotintapasz és a nikotinos rágógumi, enyhíthetőek. Ezek a szerek – a tapasz például a bőrön át, a rágógumi a nyálkahártyákon keresztül – folyamatosan biztosítják a szervezet nikotin-utánpótlását, miközben a dohányos már nem füstöl, nem gyújt rá, nem babrál a cigarettájával, megszokja, hogy nincs nála stb. Ez egyfajta szubsztitúciós (helyettesítő) módszer, amely valóban alkalmas lehet a dohányzás elvonási tüneteinek mérséklésére, illetve annak elkerülésére, hogy ezek a fizikai és pszichés tünetek egyszerre jelentkezzenek.
Az elvonási tünetek meglehetősen kellemetlenek és elviselésüket, átvészelésüket megnehezíti, hogy a dohányosoknak ebben az időszakban – mivel a nikotin kulturálisan elfogadott drog – ugyanúgy kell viselkednie, kötelezettségeit megközelítőleg ugyanúgy kell teljesítenie, mint máskor.
A dohányzás inkább pszichés elvonási tünetei közé tartozik az ingerlékenység, türelmetlenség, idegesség, koncentrációvesztés, nyugtalanság, depresszió, lehangoltság, düh és félelem. Ezekkel a kezdeti tünetekkel egy időben jelentkezik, de hosszabb ideig, néhány hétig, esetleg néhány hónapig is elhúzódik a meghatározatlan vágyakozás érzése, az úgynevezett nikotinéhség és egyfajta ürességérzés, amely utóbbit néhányan fokozott táplálkozással, illetve inkább nassolással próbálnak elnyomni.
Az inkább fizikai elvonási tünetek közé sorolhatók az izzadás, remegés, hasmenés vagy szorulás, szédülés és fejfájás, melyek csakúgy mint más függőségeket kialakító szernél, hamarabb múlnak el, mint a pszichés tünetek.
A dohányzás egészségkárosító hatása az 1960-as évektől kezdve vált világszerte egyre nyilvánvalóbbá. A tapasztalat azt mutatta, hogy az egyszer már dohányzók csak kisebbik része szokik le, így egyre fontosabbá válik a prevenció, ebben az esetben a dohányzás kialakulásának lehetősége. Ennek fő eszköze a dohányzás minél több oldalról való stigmatizálása (megbélyegzése). Ez a rendkívül hosszú távú és csak következetessége esetén sikeres prevenciós munka a még nem dohányzó, fiatalabb nemzedékre irányul és az utóbbi évtizedben már látványos eredményeket mondhat magáénak, elsősorban az Egyesült Államokban.
Magyarországon a dohányzással összefüggésbe hozható halálozási mutatók változatlanul igen magasak. Ugyanakkor az utóbbi időben a dohányzásellenes törvénnyel itthon is próbálkoznak a dohányzás visszaszorításával, például törvénnyel korlátozzák a nyilvános helyen való dohányzást, és védik a nemdohányzók érdekeit is.”
A marihuana: A hasis és a marihuána a kender növény (CANNABIS SATIVA) származékai.  Az emberiség egyik legrégibb kultúrnövénye, termesztése mintegy ötezer éves múltra tekint vissza. Az akár 5 méteres magasságra is megnövő kétlaki növény Indiában és Közép-Ázsiában őshonos, de Mexikóban is régóta ismerik. Használata a mai napig is ipari célokra, mámor, kábulat előidézésére és különböző betegségek gyógyítására történik.
Az indiai hagyomány szerint a kannabiszt Siva isten ajándékozta az emberiségnek azzal, hogy gazdagítsa a házasélet örömeit, hogy az emberek örök időkig boldogságban és házi békében éljenek.  Hérodotosz már i.e. 450-ben leírta, hogy a szkíták és trákok a kender füstjétől önkívületbe esnek. A középkorban Közel-Keleten terjedt el rendkívül a hasisszívás, amit az iszlám alkoholtilalma feltétlenül elősegített. Napóleon egyiptomi hadjárata után ismerkedett meg Európa a hasissal, szívása divattá vált a legendás a “club des hachichins”-t megalakító párizsi irodalmi körökben. Európában századokon át ipari célokra termesztették a kendert, viszont mégsem honosodott meg a kannabiszszívás szokása, sokkal inkább az alkoholfogyasztásé alakult ki.
A hinduk által mai napig is “szegény ember mennyországaként” tisztelt szent növényt a hippi-mozgalom során fedezték fel újra, és azóta a kannabisz fogyasztása meglehetősen népszerűvé vált.
Az 1961-es Egységes Kábítószer-egyezmény szerint a marihuána és a hasis illegális kábítószernek minősül, fogyasztása büntetendő cselekmény. Az európai statisztikák szerint a kannabisz a leggyakrabban használt illegális kábítószer, éppen ezért számos megmozdulás, mozgalom és zenekar hirdeti legalizálását. Indiában, az arab és afrikai országokban használatuk régóta elfogadott, az USA-ban és Európában pedig nem egységes az álláspont. Néhány helyen a kannabisz használata büntetőjogilag szigorúan szankcionált, míg máshol az egyénileg és társadalmilag is elfogadható veszélyességet figyelembe véve a kannabisz fogyasztása nem minősül bűncselekménynek.
Itthon még elég sok a félreértés, a pontatlan, vagy az ellentmondásos információ a kannabisz használatáról, hatásairól és veszélyességéről.
A kannabisz
A marihuána a nőnemű növény szárított, gyantás ágvége. Színe szürkésbarnától, zöldesbarnáig terjedhet. A hasis az ágvégekből elkülönített gyanta, ami általában gyurmaszerű, hőre lágyuló anyag, színe világosbarnától egészen feketéig terjedhet. A hasisolaj a hasis koncentrált kivonata.
THC
A hasis és a marihuána hatóanyaga a THC (TETRAHIDRO-CANNABINOL). A kender növény THC-tartalma függ a magtól, a termesztési hely éghajlatától és a talaj minőségétől. A melegebb éghajlatokon és a magasan fekvő vidékeken (pl. Nepálban, Libanonban, Törökországban) termesztett növények THC-tartalma igen magas, hasonlóan a mesterséges körülmények között lámpával nevelt növényekhez. Minél nagyobb a THC-tartalom, annál erősebb a hatás. A hasisban szinte mindig több a THC, mint a marihuánában, a hasisolajnak pedig gyakran az 50%-os a THC tartalma.
A THC sokáig a szervezetben marad, egyetlen “joint” elszívása, vagy füstjének passzív belégzése után egy hétig a szervezetből kimutatható. Az összes THC kiürülése 4-6 hétig is eltarthat, de például hirtelen fogyasztás esetén hónapokkal a szervezetbe történő bekerülés után is kimutatható.
A THC-től fizikailag nem leszel függő és a szervezetednek nincs szüksége egyre több hatóanyagra az ugyanolyan hatást eléréséhez.
A Magyarországon sokfelé termő útszéli vadkender általában hatóanyagot nem tartalmaz.
Használati mód
A hasist és a marihuánát általában dohánnyal keverik, és sodort cigarettában szívják (”joint”), de előfordul, hogy speciális pipákból, pl.: vízipipából, illetve süteményben feldolgozva, ún. “space-cake” formájában fogyasztják.

A marihuána és a hasis rendszeres használata pszichikai függőséghez vezet. Ilyenkor már a nyugtató hatás kerekedik fölül és ez lesz az, ami hiányozni fog. Egyre fontosabbá válik a szívás, és más dolgokat emiatt könnyen elhanyagolhatsz. A mértéktelen mindennapos szívás pedig testi károsodásokat is okoz. Ha tehát már, ébredés után azonnal rágyújtasz egy “joint”-ra és egész nap szívsz, akkor képtelen leszel a dolgaidat intézni és motivációd sem lesz semmire. A saját kis világodon és a szeren kívül semmi más nem fog érdekelni. Ilyenkor a szerhasználat funkciója megváltozik: nem azért szívsz, hogy élvezetet szerezz magadnak, hanem mert megszoktad, nélküle unatkozol, elégedetlen vagy és nem érzed magad jól.
Meg kell említenünk, hogy a krónikus szívás és az egyéni érzékenység közösen pszichózist is előidézhet.

Szipu: A különböző, eredetileg háztartásban használatos, boltban legálisan kapható szerves oldószerek kábítószerként való használata Magyarországon meglehetősen elterjedt. A különféle típusú ragasztók, festék- és lakkhígítók, csavarlazítók, körömlakklemosók, vagy a közönséges benzin szándékolt, koncentrált belélegzése utján megváltozott tudatállapotot érhető el. E tudatállapot jellege a belélegzett anyag mennyiségétől is függ.�
Kisebb mennyiségben a szerves oldószerek tudatunkra gyakorolt hatása hasonló lehet a hallucinogének hatásához. A hallucinációs élmények mellett felléphetnek nevetési rohamok, térben és időben való tájékozatlanság, mozgáskoordinációs zavarok, emlékezetkihagyás.
A hallucinogén hatást kihasználva irányított fantáziálások is előidézhetőek, ilyenkor a használó számára kellemes képeket, mozgásokat, hangokat, történéseket észlel, és ezeket irányítani is tudja. A szipuzók „álomnak”, „álmodásnak”, „mozizásnak” is nevezik ezeket az irányított fantáziálásokat. A gyakorlottabb használó könnyen előidézhet élményvilágának megfelelő vágyott képeket, történéseket, hangulatokat. Ezek gyakran a mindennapi élet megszépítésére, így az abból való menekülésre szolgálnak: vannak, akik a vágyott élményeiket remélik így átélni, mások pedig valóságon kívüli, néha transzcendentális jellegű élményeket szereznek ezáltal maguknak.�
A szerves oldószerek hatása: A szerves oldószerek hatása, miután belélegzed, szinte azonnal jelentkezik és viszonylag rövid ideig, körülbelül 30 percig tart. Azonban sokan folyamatosan, gyakran órákon keresztül szipuznak.
A szipuzás hosszabb távon rendkívül nagy mértékben károsítja a májad, a veséd, a tüdőd, valamint agykárosító hatása is jelentős. Klinikai tapasztalatok mutatják, hogy évekig naponta használó fiatalok intellektuális képességei jelentős mértékben csökkennek, gyakran annyira, hogy a mindennapi életvitelhez szükséges alapvető képességeket elvesztik. Ezt a jelentős idegrendszeri károsodást az átmeneti oxigénhiány és a szerves oldószerek mérgei együttesen okozzák. Elmeszociális otthonok lakói között is találunk olyan magatehetetlen, 30 éven aluli embereket, akik évekig szipuztak.
Pszichés károsodást okozhat a hallucinogéneknél is előforduló úgynevezett „bad trip”. „Rossz utazás”-nak hívjuk az olyan irányíthatatlan, kellemetlen, gyakorta nyomasztó, félelemkeltő élményeket, amelyek nem ritkán alapvető egzisztenciális kérdéseket érintenek (Isten, sátán) és amelyek gyakran a szipuzás okozta bódulat után is megmaradnak. Általában hetekig, néha hónapokig fennáll ez a pszichózishoz hasonló állapot. Lefolyása hasonló más, szintetikus szerek által okozott átmeneti pszichotikus állapotokhoz.
A szipuzás egyik legjelentősebb közvetlen kockázata az eszméletvesztés.
Ilyenkor a szipus embert oldalra kell fektetni, hogy semmiképp se nyelhessen félre, ne fulladhasson meg. Tiszta, friss levegőre kell vinni, és azonnal értesíteni kell a mentőket.

Ópiátok: Az úgynevezett természetes opiátok (PAPAVER SOMNIFERUM), a mák még éretlen, zöld gyümölcse levéből készülnek. A nyers ópium – ami még mindenféle szennyező anyagokkal van tele – különböző alkaloidákat tartalmaz, melyek közül a legjelentősebb a morfin és a kodein. A nyers ópium száradás után sötétbarna, majdnem fekete színű, kissé ragacsos anyag, amit általában ópiumpipából szoktak szívni.
A morfint egy nem túl bonyolult vegyi eljárással a nyers ópiumból állítják elő. A tiszta morfin fehér színű és ma már kizárólag orvosi célra használják, a nagy fájdalmakkal járó betegségeknél adják. A morfint a múlt század elején fedezték fel, és kezdetben azt gondolták, hogy hatásos ellenszere lehet az ópiumfüggőségnek.
A heroin egy újabb kémiai eljárás során a morfinból készül. A múlt század végén a német Bayer cég fejlesztette ki, és eleinte úgy képzelték, hogy nem hoz létre függőséget, mint az ópium és a morfin, sőt ezek fogyasztóit „gyógyították” is heroinnal. Több mint egy évtized telt el, amíg a kutatók felismerték, hogy a heroin ugyanolyan lelki és fizikai függőséget okoz, mint más opiátok, ráadásul rövidebb idő alatt.
Nyugat-Európában a 70-es évek elején szorította ki a heroin az addig csak kisebb mértékben fogyasztott ópium használatát, és ezzel útjára indította a heroinhasználat és a függőség széleskörű elterjedését.
A tiszta heroin vízben oldódó, fehéres, kristályos szerkezetű por, de a szennyezettségétől függően lehet barnás, esetleg szürkés színű is. (Állítólag a barnás színű heroin lehet erősebb is, mint a fehér heroin.)
A heroin használata
A heroint szívják, szippantják, vagy (intravénásan) fecskendezik.
A szippantás úgynevezett kínai módja, amikor a heroint alumíniumfólián felhevítik, majd vékony papírcsövön keresztül gőzét belélegzik.
A közvetlenül a vénába való fecskendezés előtt a heroint előbb vízzel és citromsavval vegyítik, majd felforralják. Ez a használati mód okozza az intenzív „flash” nevű érzést, amely során a heroin közvetlenül kerül a véráramba.
 Házilagos opiátok: Magyarországon az éghajlati adottságokból következően máktermeléssel is foglalkoznak. Bár a mákból néprajzi adatok tanúsága szerint hagyományosan is készítettek bódító italokat, kábítószerként körülbelül a nyolcvanas évek eleje óta fogyasztják. A házilagosan előállított mákkészítmények közül a máktea a legnépszerűbb és előállítása sem bonyolult. A házilagos készítésű ópiáttartalmú italokat a mák szárított fejéből készítik, és általában megisszák.
A máktea sötétbarna, majdnem fekete színű, kifejezetten rossz ízű folyadék.
Az opiátok hatásai: Minden opiát erősen kábító és fájdalomcsillapító hatású szer. A megfelelő tisztaságú opiátok használata közvetlenül nem okoz szervi károsodást.
Az opiátok hatása függ a használat módjától, mértékétől, időtartamától, az anyag tisztaságától, mennyiségétől, valamint személyes tényezőktől.
A heroin hatása 4-6 óráig tart, míg a máktea hatása elhúzódóbb. Az opiátok használatuk során minden lehetséges testi és lelki negatív érzést megszüntetnek, elnyomják a fiziológiai késztetéseidet is. Így például nem leszel éhes, nem érzed, hogy pisilned kell, és csökken a nemi vágyad is. Az első néhány alkalommal még jelentkeznek a kellemetlen, mérgezésre utaló tünetek, mint a hányás, fejfájás, szédülés, émelygés, viszketegség, rövid idő múlva azonban előtérbe kerülnek a kábító és fájdalomcsillapító hatások. Az opiátok használatától „kellemesen”, ugyanakkor közömbösen érezheted magad, rendkívüli módon ellazulsz, és magadba fordulóvá válsz. A külvilág és a saját dolgaid intézése elveszíti érdekességét. A fájdalom, a szomorúság, a félelem, az éhség és a hideg-érzés szinte teljesen megszűnik számodra. A pulzusosod és a testhőmérsékleted csökken, a légzésed lassul. A pupilláid gombostűfej-nagyságúra szűkülhetnek. A bőröd hideggé és nyirkossá válhat, az anyagcseréd lelassul.
Ha mindennap használod, egy idő múlva krónikus székrekedésed alakul ki és a nők menstruációs ciklusa rendszertelenné válhat.
Rendszeres használat esetén – ami az opiátoknál hamar mindennapi fogyasztást jelent – a szerhasználat funkciója észrevétlenül megváltozik. A „kellemes”, euforikus érzések jelentősége csökken, és a kialakult tolerancia miatt már azért használod a szert, hogy az opiát elhagyása után már néhány órával jelentkező kellemetlen betegségtüneteket (elvonási tünetek) elkerüld. Ugyanakkor egyre többet kell használnod ahhoz, hogy ugyanazt a hatást elérd. Egy idő múlva a szerhasználat után nem érzed a kezdetben megismert boldogságérzetet, csupán az elvonási tüneteidtől menekülsz.
Mindennapos használat esetén néhány hét, esetleg két-három hónap után kialakul a lelki és fizikai függőség. Ilyenkor az életedben az lesz a legfontosabb, hogy naponta többször opiátot használj. Az, hogy az ehhez szükséges feltételeket (pénz és anyag) előteremtsd, megakadályozzák, hogy ezen kívül bármi mást csinálj.
Akadnak azért olyan emberek is, akik hosszabb időn keresztül el tudják kerülni a mindennapos használatot, de ők vannak kevesebben. A tolerancia leggyorsabban az intravénás használatnál alakul ki.
Betegségek
Mivel az opiátok elnyomják a fájdalomérzetedet, lehetsz beteg, anélkül, hogy ennek tudatában lennél. Így betegséged esetleg csak krónikus, szövődményes stádiumban veszed észre. Az éhségérzet elmaradásától alultáplálttá válhatsz, és a fogazatod is igen könnyen romlik. (Kálcium szedésével azonban fogaid romlását valamennyire fékezheted.)
A vizelési inger elmaradása és az ebből következő krónikus vizelet-visszatartás vese- és húgyhólyag-megbetegedésekhez vezethet.
Fertőzések és gyulladások
Ezek a veszélyek leginkább az intravénás fogyasztáshoz társulnak. A nem tiszta és a nem saját injektáló eszköz (fecskendő, kanál, vatta) használata hepatitis és HIV fertőzéshez vezethet, akár egyetlen alkalom után is.
Ha már szúrsz, mindig steril, egyszer használatos tűt használj! Az intravénás adagolás következtében kialakulhat még nehezen gyógyuló érgyulladás is, ami nem túl gyakori szúrással és a szúrási pontok változtatásával elkerülhető.
A menstruáció
A menstruáció rendszertelenné válik, ezért észrevétlenül teherbe eshetsz, ugyanis a menstruáció kimaradása nem jelenti a fogamzóképesség elvesztését. Amennyiben a kismama a terhesség alatt bármilyen opiátot rendszeresen használ, opiátfüggő csecsemőt hoz a világra, akinek élete első néhány hete a fizikai elvonás jegyében zajlik.
Túladagolás felléphet, ha
- egyszerre túl nagy adagot használsz (ez leginkább a kezdő fogyasztókat veszélyezteti),
- leállás után újrakezded az anyagozást, s ugyanakkora adagot veszel magadhoz, mint amennyit korábban használtál, miközben a toleranciaszinted már jelentősen csökkent vagy megszűnt,
- az ismeretlen forrásból beszerzett anyag magasabb opiáttartalmú, mint az addig ismert anyag,
- beteg vagy, szervezeted legyengült (ilyenkor a megszokott mennyiség is túl sok lehet számodra).
A fentieken kívül túladagolással járhat különböző szerek (opiátok, alkohol, gyógyszerek, kokain) együttes használata, mert ezek az úgynevezett kereszthatás révén felerősítik egymást. Itt a 2 + 2 = 5 elve érvényesül, úgy is, hogy a kombinált szerhasználat ismeretlen reakciókat válthat ki belőled.
Főleg intravénás használatnál léphet fel a beszúrás pillanatában az úgynevezett hirtelen halál, aminek oka lehet az is, hogy sokszor mérgező anyagokat is kevernek „hígításként” a kábítószer mellé, valamint levegőbuborék is kerülhet a véráramba.
A fizikai elvonási tünetek
Az opiátok elvonási tünetei erőteljes betegségérzetként jelentkeznek és hasonlatosak egy súlyos influenza tüneteihez. Nagyfokú gyengeségérzés, erős izzadás, hányás, hasmenés, hidegrázás, tüsszögés, orrfolyás, gyomor-, bél- és izomgörcs, csontfájás, álmatlanság és tág pupillák jellemzik, amelynek legintenzívebb szakaszán körülbelül egy hét alatt túljuthatsz. Hogy ezt ki hogyan viseli, az az egyéni fájdalomtűrő képességtől is függ és attól, hogy mekkora mennyiségről jössz le éppen.
A fáradtságérzés és álmatlanság még hosszabb ideig is elhúzódhat, és nagyon kínzó is lehet.
A pszichés elvonási tünetek
Lelki gyengeség, depresszió, nyomottság érzése, túlérzékenység, ingerlékenység. A pszichés gyógyulás sokkal hosszabb ideig, akár 1-1,5 évig is eltarthat és megerőltetőbb, mint a fizikai elvonás. Azok a korábbi lelki problémáid, amelyek az opiáthasználat következtében háttérbe kerültek, elfedődtek, a leszokáskor rendkívül erősen jelentkezhetnek.
A több évig tartó opiáthasználat után – amit minden bizonnyal egy sajátos életforma keretében űztél – gyökeresen új életmód kialakítására lesz szükséged, aminek része az új kapcsolatok kialakítása, a régi kapcsolatok rendezése, érzelmeid elfogadása, kezelése. Ezen túl nagyon fontos még, hogy megfelelő elfoglaltságot találj magadnak tanulás vagy munka formájában, hogy minden szempontból önálló életet élhess.
Methadon (Depridol)
A methadon egy szintetikus ópiát, amelyet 1940-ben fejlesztettek ki, a heroinhoz hasonlóan szintén Németországban. Eleinte erről a szerről is azt gondolták, hogy alkalmas lehet az addig ismert opiátok helyettesítésére, anélkül, hogy fizikai függőséget okozna. Ez a várakozás azonban nem teljesült. A methadon szintetikus opiát, amely egyik legjellemzőbb tulajdonsága az elhúzódó, körülbelül 24 órás hatása, míg a természetes opiátok rövidebb ideig hatnak (a heroin például mindössze 4-6 órán át). A methadon – a hirtelen jelentkező „flash” kivételével – ugyanazt a „kellemes”, fájdalomnélküli, euforikus érzést biztosítja, mint más opiátok.
A Magyarországon forgalomban lévő Depridol hatása rövidebb ideig, kb. 12-18 órát tart.
A Methadon és a Depridol az elvonási időszakban a hiánytünetek enyhítésére fokozatosan csökkentett adagokban alkalmazható. Ez az úgynevezett helyettesítő terápia átmenetileg nagy segítséget jelenthet a családi, munkahelyi kapcsolatok rendezésében, a bűnözéstől való távoltartásban.
Folyamatos, azonos dózisú methadon vagy Depridol szedése már néhány hét után ugyanolyan fizikai függőséget alakít ki, mint más opiátok. A heroinénál hosszabb hatóidejük miatt az elhagyásuk után tapasztalható elvonási tünetek elhúzódóbbak, átlagosan három-négy hétig tartanak. Ez az oka annak, hogy a szintetikus opiátokról való leszokás sok tekintetben nehezebb, mint a természetes opiátokról.

A kokain: A kokain fehér kristályos por, amelyet vegyi úton a kokanövény leveleiből vonnak ki. A kokacserje (ERYTHROXYLUM COCA) a dél-amerikai Andokból származik, ahol már több mint 3000 éve ültetvényeken termesztett kultúrnövény.
A kokalevél rágása akkoriban óriási jótéteménynek számított, ugyanis a hiányosan táplálkozó és közben kemény fizikai munkát végző indiánok étvágyát csökkentette és fokozta a munkaképességüket. Az ősi Peruban a kokacserjét a szerelemistennő növényeként tartották számon, ahol a szexuális élet igencsak előtérben állt és meglehetősen szabados volt. A nagyobb vallási és állami ünnepeken a nép körében osztották.
A kokalevél a spanyol hódítók közvetítésével jutott el Európába, ahol csak a 19. század utolsó felében fedezték fel a hatásait, majd sorra készültek a kokaintartalmú patikai stimuláló készítmények. 1885-ben Észak-Amerikában került forgalomba és futótűzként terjedve aratta sikerét a Coca-Cola üdítőital, amiből a kokaint 1907-ben egy kábítószer-ellenes intézkedés hatására kellett kihagyni.
Később a vegyület helyi érzéstelenítő hatása is bebizonyosodott és rohamléptekkel kezdték a gyógyászatban különböző célokra használni mindaddig, amíg észre nem vették, hogy a betegek ugyan jobban vannak, csak nem képesek lemondani a kokainról.
A 60-as 70-es években főleg intellektuális és művészkörökben fogyasztották, majd a 80-as évektől a használata – és ennek megfelelően a csempészete is – robbanásszerűen terjedt. A 90-es években világszerte a kokain további terjedése jellemző, valamint az, hogy a kokain stimuláló hatása után sokan a heroin nyugalmában keresnek menedéket, vagy a heroint próbálják kokainnal feldobni. A két szer együttes használata nagyon veszélyes, kettős függőséget, gyors egzisztencia- és realitásvesztést okozhat.
A kokain drága kábítószer, a jó minőséget általában csak nagyobb tételben és megfelelő kapcsolatokon keresztül lehet beszerezni. Bizonyos körökben használata státusszimbólummá vált, és ma már nem ritka, hogy a nagyszabású partikon a vendégeket többek között kokainnal teli tálak fogadják.
Az utcán megvásárolható kokain sok kézen átmegy, míg a fogyasztóhoz kerül, és sosem lehet tudni, hogy ki mennyit vett el belőle és mit tett hozzá.
 A kokain hatása
A kokain élénkítő és euforizáló kábítószer. Hatására kitágul a pupillád, emelkedik a vérnyomásod, elmúlik az éhség- és fáradtságérzeted. Aktívnak érzed magad, sokat beszélsz, és az önbizalmad túlzottan megnő. Az az érzésed támadhat, hogy sok dologgal foglalkozol egyszerre, és sok kapcsolatot teremtesz. A valóság persze nem mindig így fest.
Ha a kokaint intravénásan, vagy Base-módszerrel használod, akkor fogyasztók állítása szerint rövid időre „teljesen mámorítóan kiüt”, „megszűnik tér és idő”, „paradicsomi boldogságba juttat”. A hatás intenzív szakasza rövid ideig, a használat módjától függően maximum fél óráig tart, majd fokozatosan enyhül. Ilyenkor nagy kísértést fogsz érezni arra, hogy újra a kokainhoz nyúlj.
Ha túl sokat használsz, kedvetlen leszel és ingerlékeny. S mivel „felpörgetted” magad, az az érzésed, hogy mindennel elbírsz, ami elbizakodottá tehet. Akik sok kokaint használnak, gyakran kellemetlen figurákká változnak: agresszívek, hűvösek, arrogánsak, önzőek lesznek. A nagyon gyakori kokainhasználat következtében felléphetnek félelmek és képzelődések. Ez akár az üldözési mániáig is elmehet.
A rendszeres kokainfogyasztás egészséged elleni támadás is: étvágytalan leszel, s ha nem eszel, lefogysz. Az állóképességed gyengül, aminek következtében kimerültség és álmatlanság lép fel. Mivel saját magadat meríted ki, így egyre nagyobb szükséged lesz valamiféle élénkítőszerre: a kokainra. Ilyenkor már gyakoriak a szívproblémák, az izzadás, a remegés és az izomgörcsök
A veszélyek
Többet és egyre gyakrabban - Pszichikai függőség
A kokain csábító szer, mohóvá tesz és arra ösztönöz, hogy egyre többet használj  belőle. Így követeli ki az egyik adag a másikat.
A függőség gyorsabban kialakul azoknál, akik az intravénás, vagy a base módszert alkalmazzák, de azoknál is fellép, akik gyakran szippantanak. Leglényegesebb jellemzője a szer utáni nehezen csillapítható szükségérzet. A legtöbb használó tisztában van ezzel a veszéllyel, ugyanakkor azt gondolja: „Ismerem a kokaint, ha úgy tűnik gond lesz vele, majd abbahagyom. Igaz hogy mások függővé váltak, de ez velem nem fog megtörténni.” Erre a tapasztalatok szerint van is esély, de csak akkor, ha egészséges az akaraterőd, ha ismered a kokain veszélyeit, és ha mértékletes vagy. Ahol ezek a feltételek nem teljesülnek és pénz sincs számolatlanul, ott általában hatványozódnak a nehézségek: problémák a munkában, összetűzések a partnerrel, vagy ismerősökkel, anyagi gondok, hazugságok és természetesen a por, hogy mindettől szabadulni lehessen. A környezet mindezt általában sokkal hamarabb észreveszi, mint maga a használó. Leszokott kokainisták gyakran megdöbbenve hallják, hogy hogyan viselkedtek függőségük idején.
A kokainhasználat fizikai függőséget ugyan nem okoz, de lelkileg hamar hozzászoksz a rövid boldogságérzethez, és kokain nélkül kedvetlennek, esetleg depressziósnak érzed magad, így nő annak a veszélye, hogy a pszichikai függőség kialakuljon, és a kokain egyre fontosabb, majd meghatározó szerepet töltsön be az életedben. Sokan eljutottak már egy olyan pontra, ahol már nap nap után csak azzal telik, hogy hogyan teremtsék elő a szükséges pénzt, majd a kokaint és újra a pénzt.
 A kokain és az alkohol
Az éjszakai életben a kokaint és az alkoholt gyakran együtt használják, mivel így „sokáig fenn lehet maradni”, „nagyon finom” és „mert így nem érzed magad olyan részegnek”. A dolog úgy működik, hogy az alkohol és a kokain ellentétes hatást fejt ki, az alkohol eltompít, részeg leszel tőle, a kokain pedig feldob, úgy érzed tele vagy energiával. A kokain hatására hosszabb ideig tart az az időszak, amíg még nem érzed magad részegnek. Ideális kombinációnak tűnik a két szer, a valóságban azonban a kombináció igen veszélyes, mivel észrevétlenül léped át saját természetes határaidat, és igen könnyen vesztheted el az önkontrollodat.
Másnap nagy valószínűséggel erőtlennek, üresnek érzed majd magad, és biztos megfordul a fejedben, hogy ha lenne egy kis porod, pillanatok alatt össze tudnád szedni magad.
A kokain és a szex
Ha kevés kokaint használsz, az valóban erősítheti a szeretkezési vágyat és meghosszabbíthatja, illetve felerősítheti a szexuális élvezetet. Sokaknak a szex és a kokain elválaszthatatlanok egymástól.
A krónikus kokainhasználók viszont gyakran egyáltalán nem kívánnak szexuális életet élni. A rendszeres kokainhasználat során csökkenhet a szexuális érdeklődés, s az erekció, vagy az orgazmus lehetetlenné válhat.
A biztonságos szex nagyon fontos, a szexuális úton terjedő betegségek, mint pl. a nemi betegségek és az AIDS miatt.
 A kokain és az AIDS
Egyes felmérések szerint az intravénás droghasználók közül a kokainisták között van a legtöbb HIV vírussal fertőzött, mivel az egymás utáni újabb és újabb adagok közti időben a kokainhasználók nem fordítanak gondot a saját fecskendőjük megőrzésére.
�
A hallucinogének: A hallucinogén hatású anyagok között természetben előforduló növények és mesterségesen előállított szerek egyaránt vannak. A természetes hallucinogéneket a világ számos részén már több ezer évvel ezelőtt rituálisan, kultikus célzattal fogyasztották.
Manapság a hallucinogéneket teljesen másképp használja az emberiség egy része. 1943-ban az anyarozs növény egyik alkaloidájából előállították elő az LSD-t, amit kezdetben - a tudatra gyakorolt egyedülálló hatása miatt - tudományos kísérletekre használtak. A 60-as évektől kezdve illegális laboratóriumokban gyártott utcai droggá vált, fogyasztása széles társadalmi körökben vált népszerűvé.
  Mi is az LSD?
Az LSD (LYZERGSAV-DIETHILAMID) félig vegyi anyag. Színtelen, szagtalan, ízetlen és már elenyésző (100-150 mikrogramm) mennyiség fogyasztásakor is látomásokat és hallucinációs élményeket okoz.
Az LSD-hez folyékony állapotban, vagy leggyakrabban az ún. papírtrip formában lehet hozzájutni. Ezt Magyarországon „bélyeg”-nek is nevezik, ami megtévesztő elnevezés, mert a papírtrippek semmiben sem hasonlítanak a postai bélyegekre. A trippeken más-más jelek, apró színes ábrák vannak, amik egyben az eltérő erősséget próbálják jelezni. A hasonló jelek viszont nem minden esetben jelzik a trip erősségét, mert ezt nagymértékben befolyásolja az anyag frissessége is.
A természetes hallucinogének
A számunkra gyakran elfelejtett régi kultúrákban, vagy törzsi világokban a hallucinogén hatású növényeket, mint az istenek szent növényeit tartották számon. Fogyasztásuk szigorú szabályokhoz volt kötve. Segítségükkel kapcsolatot teremtettek az istenekkel és az ősökkel, prófétikus látomásaik voltak és betegeket tudtak gyógyítani.
.

Mit okoznak a hallucinogének?
A hallucinogének olyan kábítószerek, amelyek erősen befolyásolják az érzékelést és a tudatot.
A trip megváltoztatja az idő- és térérzékedet, a körülötted lévő világ máshogy kezd el kinézni, mindent intenzívebben érzékelsz, mint normális esetben. Érzéseid felerősödnek: az örömből eufória lesz, a szomorúságból depresszió, a félelem pedig pánikká nőhet. Amit az egyik használó csodálatos élményként érzékel, az a másiknak rémálomnak is tűnhet.
Mi történik az LSD használata során?
Egy átlagos trip hatása kb. fél órával a bevétel után kezdődik, a csúcspont a második és a hatodik óra között várható. Az LSD 8-12 órával a bevétel után távozik a szervezetből. Nagyobb dózis esetén a hatás nemcsak erősebb, hanem tovább is tart. A trip hullámszerű: a használó hangulata néhány percen, sőt másodpercen belül is változhat, majd hosszabb ideig ugyanabban a lelkiállapotban maradhat. Valakinél erősebbek a hangulatváltások, másoknál gyengébbek, és ugyanannak a használónak egymás után hirtelen lehet jó és rossz hangulata. A trip vége felé a hallucinogén hatások enyhülnek.
A hatás függ a hangulatodtól, a környezetedtől, a fizikai állapotodtól és természetesen a trip erősségétől. Átlagos trip esetén, amennyiben sikerül koncentrálnod, kapcsolatot tudsz tartani a „normális” valósággal, erősebb trippeknél ez nem mindig lehetséges. A trip elején intenzívebben élsz át mindent, amit látsz, hallasz, szagolsz, érzel, illetve ízlelsz. A különböző érzékelések átcsúszhatnak egymásba: hangokat láthatsz, színek illatát érezheted, a zene fény formájában jelenhet meg, tárgyak fényt sugározhatnak, vagy megmozdulhatnak. Máshogy érzékeled az időt és a teret. Olyan érzésed is lehet, mintha a valóságon kívül állnál: pl. a tested fekszik az ágyon, de a szellemed máshol van. Érzéseid furcsák, élményeid valószínűtlenek lehetnek, így gyakran a környezeted nem is úgy lát téged, ahogy azt gondolod: az LSD hatásai kívülről alig látszanak. Ugyanakkor érezheted azt is, hogy tisztán tudsz gondolkodni. Különböző érzéseket ugyanabban a pillanatban élhetsz át, vagy gyorsan átválthatsz egyik érzésből a másikba. Érzékeléseidbe annyira belefeledkezhetsz, hogy becsukódsz a külvilág felé. Előfordulhat, hogy rabnak érzed magad egy trip alatt. Az LSD-nek vannak fizikai hatásai is, ám ezek kevésbé súlyosak és jelentősek, mint a lelki hatások. Az LSD hatására kitágulnak a pupillák, némileg megemelkedik a testhőmérséklet és a vérnyomás, felgyorsul a pulzus, valamint kiszárad a száj. Lehet akár hányingered, szédülhetsz, fáradtnak is érezheted magad, vagy remeghetsz és izzadhatsz is.
Az LSD hosszú távú használata potenciazavarokkal járhat, illetve a szer már nem fogja nyújtja a kezdeti intenzív élményeket.
Az LSD hatásait orvosi segítség nélkül nem tudod megváltoztatni. A szervezetből lassan eltűnik az LSD, és a legtöbb fogyasztó előbb-utóbb visszatér a realitásba. A trip kimenetele az egyéni érzékenységtől függ. Előfordult már, hogy valaki már egyszeri használat után is pszichotikus állapotba került.  
  A szervezeted gyorsan hozzászokik az LSD-hez. 24 óra elmúltával máris nagyobb adagra van szükséged ahhoz, hogy ugyanazt a hatást elérd, és néhány napi emelkedő dózis után már valószínűleg eléred egyéni határodat. Ha még ilyenkor is használsz, akkor könnyedén hetekig tartó, vagy akár visszafordíthatatlan pszichózis állapotába is kerülhetsz!
Az LSD használata ugyan nem vezet testi függőséghez, viszont itt is, mint az összes többi kábítószer esetében igaz, ha megtetszett az élmény, akkor vágyni fogsz rá ismét, lelkileg könnyen függővé válhatsz.
Egy tripes élmény még az egészséges tudat számára is komoly személyiségformáló hatással lehet, mivel a bevált pszichés kapaszkodók ilyenkor nem működnek. A hallucinogének használata felszínre hozhat olyan személyiségjegyeket, tudattalan tartalmakat és rejtett érzelmeket, amikkel amúgy ritkán lehet szembesülni. Labilis, depressziós, szorongásos létállapotban ez akár nagyon veszélyes is lehet. Az LSD ugyanis igencsak felerősítheti ezeket a hangulatokat, és váratlanul még jobban elkezdhetsz szorongani, vagy még inkább depressziós lehetsz. El is szédülhetsz, és el is vesztheted a tájékozódási képességedet is.
Az LSD-re ugyanaz vonatkozik, mint a többi kábítószerre: terhesség és szoptatás alatt különösen veszélyes a használata! Ha nem tudod, hogy milyen erősségű LSD-t használtál, érhetnek kellemetlen meglepetések. Az LSD használata közben kifejezetten veszélyes részt venni a közlekedésben.
 Rossz trippek
A trip rémálomba fordul. A körülötted zajló dolgok (valaki váratlanul bejön a szobába, leesik egy tárgy az asztalról) hirtelen nagyon fenyegetően hathatnak. Szorongani kezdhetsz, összezavarodhat benned minden, gyanakvóvá válhatsz, s elvesztheted magad fölött a kontrollt. Máshogy kezdheted megítélni a dolgokat, és ez akár pánikká nőhet. Rossz lehet az LSD-s élményed attól is, ha a megélt „utazás” valami miatt nyomasztóvá válik: ha nem vagy eléggé felkészülve a váratlan élményekre, vagy ha egyedül, magányosnak érzed magad.
Flash-back
Az LSD hatása akkor is visszatérhet, ha nem vettél magadhoz anyagot. Ezek az ún. flash-backek hónapokkal, sőt évekkel később is visszatérhetnek, s néhány percig, vagy ritkábban néhány óráig is eltarthatnak. Flash-back alatt visszajöhet egy kellemes trip emléke, de visszajöhet rossz trippé is.
A flash-backek általában olyan szituációkban fordulnak elő, amelyek emlékeztetnek az LSD használatra, vagy előfordulhat akkor is, ha marihuánát, hasist használsz.
Gyorsítók:
A speed vegyi anyag (amphetamin származék), amit 1887-ben állítottak elő először, majd a harmincas évek során került gyógyászati felhasználásra: elsősorban élénkítő szerként és depressziós tünetek kezelésére. Az ötvenes években Nyugat-Európában és az USA-ban sorra kerültek a patikákba az amphetamin tartalmú készítmények, melyeket főleg háziasszonyok szedtek fogyasztószerként.
A második világháború során katonai felhasználásra is került: a brit haderő tagjai 72 millió „energiatablettát” fogyasztottak el, de ismert az is, hogy az amerikai hadsereg még 1969-ben is óriási készleteket vásárolt az akkor még legálisan gyártott amphetaminból, használata mégis Japánban öltött rendkívüli méreteket.
Magyarországon Aktedron, Centedrin és Gracidin néven vált népszerűvé.
A speedet 1971-ben vonták nemzetközi ellenőrzés alá, mivel kiderült, hogy rendszeres szedése nem kívánt mellékhatásokkal jár. Természetes megfelelője az ephedrin, ami többek között a katban is megtalálható, valamint kémiai rokonsága bebizonyosodott a testünkben található adrenalinnal is.
A speedhez általában fehér, sárgás-fehér vagy rózsaszínű por, illetve kristály formájában lehet hozzájutni; amit általában szippantanak, lenyelnek, vagy intravénásan használják.
Átlagos adag szippantásakor néhány perc alatt, fecskendezésekor szinte azonnal hat. A speed élénkítő szer, energikusnak érzed magad tőle. Először eufórikus érzés tölt el, koncentrációképességed és az önbizalmad megnő, nem fogod magad fáradtnak, rosszkedvűnek és éhesnek érezni, valamint a fizikai és a szellemi teljesítőképességed megnő. Úgy fog tűnni, hogy nagyon tisztán tudsz gondolkodni, könnyen és határozottan tudsz döntést hozni. Csökkenhet viszont az önkritikád, aminek lehetnek kellemetlen következményei. Vérnyomásod emelkedik, jelentkezhet erős szívdobogás, tarkó- és fejfájás, esetleg szédülés is. Nehezen tudsz pisilni, mivel a záróizmok összehúzódnak. Pupilláid nagyon kitágulnak, izmaid feszesebbek lesznek, az állkapcsod megmerevedhet, és az is előfordulhat, hogy akaratod ellenére hirtelen mozdulatokat teszel. Ha dohányos vagy, a speed hatására több cigarettát fogsz elszívni.
A szer hatása kb. 4-8 óra után múlik el, ekkor és még másnap is fáradt, kimerült, esetleg depressziós lehetsz. Tartós használat esetén könnyen átlépheted saját természetes határaidat, mivel a speed csak a fáradtság érzetét szünteti meg, de nem csökkenti a szervezet valódi fáradtságát. Ez krónikus kimerültséghez, kényszeres viselkedéshez és pszichózishoz vezethet, valamint könnyen szív-, és érrendszeri károsodásokat okozhat.
Az extasy a speed származéka, s az egyik legújabb, világszerte igen divatos szintetikus kábítószer, amit leggyakrabban az úgynevezett House, Rave, Acid Partykon használnak.
Egy átlagos adag extasy – amit színes tabletták, vagy kapszulák formájában lehet beszerezni – 75-135 milligramm hatóanyagot tartalmaz. Az extasy intravénás használatra nem alkalmas.
Extasyt asztmás betegek, szívbetegek, magas vérnyomásúak, cukorbetegek vagy epilepsziások egyáltalán ne használjanak, mivel a szívverés, a vérnyomás, illetve a vércukorszint igen hullámzóvá válhat. Depressziótól, szorongástól vagy pszichózistól szenvedők se használjanak extasyt, mivel a külvilág ingereit a szer felerősíti.
A gyakori extasyhasználat következtében csökken a szer tudatodra gyakorolt hatása. Bármi is történjen, egy tablettánál többet sose vegyél be, mert ezt később még nagyon megbánhatod.
Szervezeted akkor sem válik függővé, ha gyakran használsz, lelkileg azonban függővé válhatsz. Ha gyakran használod, akkor az eleinte pozitívként megélt gondtalanság érzése közönybe, apátiába csaphat át. Ilyenkor csak az extasy és a hozzá kapcsolódó hangulat lesz a fontos, saját életedet nem fogod tudni nélküle élvezni, függővé váltál. A gyakori vagy a krónikus használóknál szorongás, pánik, alvászavar, depresszió és hallucináció is felléphet.”
�