“Sokszor előfordult már életemben, hogy tehetetlennek éreztem magam. Ez talán a legkínzóbb érzés, amit átélhetünk: a tanácstalan, cselekvésképtelen düh. A katonát harc közben ért vágás fájdalma nem mérhető ahhoz a kínhoz, amit a fogoly érez, ha korbácsütés éri. Még ha nem is sérti fel testét, a lelkébe belehasít.

Élete folyamán egyszer vagy másszor mindenki foglya  lesz saját magának vagy a környezete elvárásainak. Olyan teher ez, amit mindenki hordoz, mindenki megvet, de kevesen tudnak elszabadulni tőle.”