“Életemnek-legalábbis írói életemnek-épp úgy meg lehet rajzolni a görbéjét, mint a láznak: vannak benne hullámhegyek és hullámvölgyek, és vannak tisztán kivehető ciklusok. Nyolc éves koromban kezdtem írni-csak úgy magamtól, minden ösztönzés vagy példa nélkül. Író embert egyet sem ismertem; sőt olyat is alig, aki olvasott. Engem akkoriban néhány dolog érdekelt:az olvasás, a mozi, a tánc és a rajzolás. Aztán egy napon elkezdtem írni, és fogalmam sem volt róla, hogy örökre odaláncoltam magam nagylelkű, de könyörtelen gazdámhoz. Ha valakinek tehetséget ad az Isten, korbácsot is ad hozzá, és a korbácsot kizárólag önostorozásra szánja.” (Truman Capote: Mozart és a kaméleonok)